spontán bliccelő

én nem vagyok jó bliccelő, szerintem 200 km-ről ki lehet szúrni, ha jegy nélkül megyek. nem is nagyon szoktam.

most viszont már vagy 2 hónapja nincs bérletem (pontosan azóta, amióta van új bringám, és már szoknyában is tudok tekerni). a múltkor el kellett mennem az Örsre a fénykézőmet elhozni, és vettem két jegyet, amit majd jól kilyukasztok a metróban. odafelé nem is volt gond, mert a kasszától egyenesen a lyukasztóhoz mentem. visszafelé már a metró előtt gondoltam, hogy csak el ne felejtsem kilyukasztani a jegyem. aztán bevonultam a metróba, leültem, nyammogtam a kis sajtosrudamat, amikor beugrott, hogy basszus, csak a jegyemet nem lyukasztottam ki....
szerencsére még nem indultunk el, úgyhogy mint az őrült felugrottam, és jól lyukasztottam. de vajon ezt hogy magyaráztam volna meg az ellenőröknek, hogy én ugyan még extra vettem is jegyet, csak egész egyszerűen elfelejtettem kilyukasztani (a naivitás csúcsa, aki azt hiszi, hogy ez meghatotta volna az ellenőröket, tudom).

portugál hangulatok

azért még pár dolog felmerült bennem, most ezeket írom le.

Erdőtűz

Van, sok van Lisszabontól délre mindenfelé, attól északra is előfordul. Sok a tűlevelű erdő, ahol ugye a száraz, de el nem bomlott tűlevelek vígan várják, hogy valaki eldobjon egy cigicsikket. Csak egy tüzet láttunk, azt is az autópálya mellett, épp a villanyvezeték környéke lángolt vígan....

Alvó kutyák
Vidéken gyakorlatilag minden boltnak van egy saját kutyája, akik nem izgatják magukat, és vígan alszanak egész nap az árnyékban, max. annyit csinálnak, hogy néha kicsit arrébb heverednek.

Villamosok
Ugyan erről már volt szó, de még érdemes megemlíteni, hogy néhol annyira szűkek az utcák, hogy alig férnek el benne a villamosok. A vezető meg gyakorlatilag az ajtóban ül, nincs fülkéje sem, ami nyáron még kellemes is lehet, de télen vagy esőben nem irigylem őket.

Parafa
Portugália a világ legnagyobb parafa exportőre, tehát jó eséllyel annak a bornak is onnan van a dugója, amit legutoljára ittunk. A parafa úgy "készül", hogy van a fa, aminek a kérge a parafa, ezt a fa törzsének az alján meg az első ág-elágazás alatt óvatosan vízszintesen elvágják (azért kell óvatosan, mert ha megsértik a fő gyűrűt, akkor nem nő többet parafa a fán), meg függőlegesen is bevágják a fa kérgét, és óvatosan, mint egy kabátot, leveszik a kérget, vagyis a parafát. De hogy a mennyiségek egy kicsit helyrekerüljenek: egy fa kb. 150 évet él, az első 20 évben nem lehet lehántani a kérgét. Aztán egy lehántás után 9 évet kell várni, míg rendesen újranő a kéreg. Szóval egy fát összesen 14-szer lehet lehántani. Ami nem valami sok.... Egy teljes kéreg egyébként kb. 150 kiló, ezt utána főzik, nyújtják, és utána lehet feldolgozni. Ugyan mindenfelé parafák nőttek, de azért nem hiszem, hogy ez a világon a legjobban jövedelmező foglalkozás.

Evészet, ivászat
Igen, vannak első körben a halaik, amik nem is drágák, és nagyon finomak, különösen a grillezett kis szardíniák, meg még apróbb halacskák.
Aztán vannak a sajtok, amiket étteremben pár zsemlével meg egy kis tonhalkrémmel kérés nélkül kihoznak előétel gyanánt (persze ki is számlázzák, de akkor is olyan finomak azok a sajtok). Sajtból két nagy csoport van (illetve egy főcsoport, a kecskesajt, a már ismert okoból), a parmezán-szerű keményebb/érettebb, meg a kívül kicsit keményebb héjú, belül puha, néha egészen krémesen folyó, hihetetlenül finom.
Aztán vannak a borok, nehéz, testes vörösborok, könnyedebb fehérek, meg mindenféle, és még az éttermek háziborait is nyugodtan ajánlom mindenkinek, mert azok is nagyon finomak szoktak lenni.
Gyümölcsök meg minden mennyiségben, érdemes egy kicsit betankolni mangóból, friss ananászból, magnélküli szőlőből, no meg zöldségekből: zöld (és nagyon finom) paradicsomból, paprikából, ésatöbbi ésatöbbi.

Pastelaria
Ez valami cukrászda-szerűség, de nem teljesen: egész nap nyitva vannak, olyasmi jellegű sütijeik vannak, mint a krémes, csak más formában, meg mindenféle édes péksütik, és ilyen pastelaria tényleg minden sarkon van (vagyis az éhhalál nem veszélyezteti az egyszeri látogatót), és ide be-betérnek az emberek egy sütire+kávéra.

Kávé
Majdnem úgy vannak vele, mint a hollandok, csak sokkal erősebb kávét isznak: reggelire, tízóraira, ebéd után, délután, este, vacsora után meg mindenképpen. Mindenki közli mindig, hogy ez nem egészséges, de ettől függetleül mindenki mindenhol kávézik.

Parkolás
Mivel mindenütt keskeny, meredek sikátorok vannak, így kénytelen midenki megtanulni rendesen parkolni. És centire pontosnak kell lenni, mert ha nem, akkor nem fér el a villamos, vagy a kukásautó, vagy egy kósza teherautó, és ők nem zavartatják magukat, ha máshogy nem férnek el, akkor a visszapillantó is megy velük. Vezetni viszont meglepően normálisan vezetnek egy déli néphez képest. Sőt, Lisszabonban szerintem sokkal jobbak az állapotok, mint Pesten. Ami talán azért is van, mert néhány autópálya szélességű főutat leszámítva nincsenek nagy utak a városban, csak éppen kétsávosak, de leginkább egysávos, egyirányú utcák. Ott meg nem lehet idiótán előzni, ezerrel száguldani, stb.

Az élet általában
Alapvetően nem merem azt mondani, hogy Portugália annyival jobban áll, mint mi, de azért egy kicsivel mégis. Ennek ellenére valahogy sokkal optimistábbnak tűnnek, jobban adnak magukra, és könnyedebben veszik az életet. Persze biztos az időjárás is belejátszik... Egyébként az élet reggel kb. ugyanúgy indul, mint nálunk, és sziesztázni ugyan nem sziesztáznak, de elég hosszú ebédszüneteket tartanak. Este olyan 9körül vacsoráznak, és éjfél magasságában még teli van a város. Hogy ezt hogy bírják tartósan csinálni, azt nem tudom.

Volt gazdagság
A korábban volt hatalmas gazdagságnak egyébként mindenütt látszanak a monumentális templomokba, katedrálisokba, palotákba, erődökbe és kolostorokba öntött nyomai. Lisszabon főtere a Tejo felé néz, hatalmas, U alakú, középen kb. 50 méter magas lovasszobor - ha itt kötöttek ki a középkorban a kósza hajósok, szerintem levegőt is alig mertek venni ennyi pompa láttán.
Egyébként jóformán minden kis, a térképen alig egy fél pöttyel jelölt faluban van egy hatalmas kastély, vagy akkora templom, mint nálunk egy fél bazilika, és ezeket meglepően jó állapotban is tudják/akarják tartani.

nyaralás

a múlt hét egy spontán portugál nyaralással telt (döntés hétfőn, szerdán meg már mentünk is) - kollegina felmondása miatt előrébb kellett hozni + meg kellett rövidíteni a nyaralásunkat.
de akkor nézzük részletesen.
érkezés szerda délután Lisszabonba, találka Juao-val, akinél Lisszabonban laktunk (jj régi spanyolországból való ismerőse, egyébként tök normális csávó, aki folyamatosan azon parázott, hogy mindennel meg legyünk elégedve, miközben lerohantuk a lakását).
délután városnézés fényképezés nélkül (egyrészt esett az eső - totális hollandia reloaded, másrészt jj fénykézője be se kapcsolt, az enyém meg épp szerelés alatt volt).
egyébként a város döbbenetes - egyszer vadonatúj vagy nagyon szépen felújított házak, közvetlen mellettük meg omladozó, elhagyatott, vagy még használatban lévő, de totál életveszélynek kinéző házak, aztán templom templom hátán, olyan keskeny sikátorok, hogy egy autó is alig fér el rajtuk, mindehhez iszonyú meredek emelkedők, amiken száguldoznak a mini-villamosok (kb. akkora egy-egy villamos, mint nálunk a 47-49-es egy kocsijának a fele). Mit ne mondjak, paráztam rendesen, amikor felfelé ment a villamos, hogy nem csúszunk-e vissza, no meg lefelé, hogy meg bírunk-e állni a tengerbepottyanás előtt. Meg bírtunk.



Este Juao-val + a barátnőjével vacsiztunk, utána kiültünk egy pubba, teljes rálátással a városra és a Tejo öblére, meg a két brutál hídra, a 17 km (!!!) hosszú Vasco da Gama hídra, és a számomra nem ismert hosszúságú (de kb. 5 km-es) Április 24-e hídra (nem tudom, mi volt akkor). Mit ne mondjak, nagyon szép.
Még valami jazz-koncertre is beugrottunk, de itt én is meg jj is kb. fél óra alatt bealudtunk, szóval hazamentünk (végre).

Másnap elmentünk Guincho-ba, ahol a szélelőrejelzés szerint nagyszerű szélnek kellett volna lennie. de nem volt. jj kezdett letargiába süllyedni, de erőt vett magán, így elmentünk Sintrába, ami egy nagyon szép város, minden sarkon volt egy templom vagy palota, ragyogó napsütés, az egyik palotába be is mentünk (ami egy dombon volt, és a városka minden pontjáról látszott, a leglátványosabb a konyha volt, ami fölé két hatalmas szellőző-kúpot építettek. csak azt nem tudom, hogy mit csináltak, ha esett az eső, mert a kúpok felül nyitva voltak....



Aztán még aznap este délnek vettük az irányt, mert úgy tűnt, egyedül legdélebben van annyi szél, amiben szörfözni is lehet. így az ótópályán nekiindultunk dél felé olyan este 9 magasságában. 10körül elkezdtünk valami szimpatikus sátoros helyet kereni. aztán fél1-kor kivágtam a hisztit, hogy most már nem érdekel, menjünk el a következő városba, és ott szálljunk meg az első szálláson, mert a tököm tele, hogy 2,5 órája keringünk itt körbe-körbe, de sehol nincs egy hely, ahol a sátrat felverhettük volna. Így jutottunk el Odemirába, ahol a Residential Rita-ban szálltunk meg, Rita a csoda-asszony, aki amellett, hogy a szállót üzemelteti, még egy éttermet és egy cukrászdát-reggelizőt is fenntart, éjjel 1-kor ő csekkolt be minket, meg aztán reggel is ő adta a reggelit.... (egyébként itt ettem életem eddigi talán legfinomabb csokis croissant-ját). Plusz végre nagyjából sikerült bepótolni az indulás előtti 2órás alvást, meg a lisszaboni éjszakát.



A harmadik napon egyébként semmi különös nem történt, szépen leautóztunk Odemirából Sagresbe, kidőltünk a parton (teljes szélcsendben), aztán elmentünk vacsorázni (ismét, és a nyaralás alatt szinte kizárólag halat vagy tengeri herkentyűket ettünk, nyamm-nyamm), aztán kimentünk a világítótoronyhoz, ahonnan egyszerre két irányban is csak a tenger, amerre a szem ellát, hihetetlen magas, teljesen függőleges szirtek, alatta meg a tenger.... A tériszonyom meg olyannyira felhorgadt, hogy éjszaka azt álmodtam, hogy jj áll a szirt szélén, és nekem úgy kell visszahúzni, hogy ne essen le. Brrr.
A világítótorony után meg kerestünk egy szimpatikus sátrazós helyet, megálltunk, felvertük a sátrat, vacsora, olvasás, amíg csak az elem kitartott a zseblámpában, aztán másnap reggel nagy kolompolásra ébredtünk, kiderült, hogy sikerült egy tehéncsorda vonulási útjában felverni a sátrunkat, szegény bácsika, aki hajtotta a teheneket, nézett is, hogy nini, idenőtt egy sátor meg egy kocsi :))) (én meg a kocsi miatt pánikoltam, nehogy valamelyik tehén nekimenjen, lévén 1000 euró volt a casco önrésze... (tudom, parabajnok vagyok).



Szóval így felvirradt a nyaralás negyedik napja, és végre szél is volt. De nem elég. Úgyhogy kibéreltünk egy szörfdeszkát (tehát nem windsurf, aminek van vitorlája, csak sima szörf, aminek nincs, mert ezt lehet használni szél nélkül is, csak hullámok kellenek hozzá). Aztán autóztunk innen-oda, míg végül csak kikötöttünk ugyanazon a partszakaszon, ahol reggel voltunk, és addigra már szél is volt, így jj végre megnyugodott, és vagy 5 órát szörfözött, én meg gyakorlatilag befejeztem a Nap szerelmesét (nagy könyv lista, nr. 40), meg erőltetett menetben magamra szedtem egy kis barnaságot. Este ugyanoda visszatáboroztunk, de másnap a bácsi másfelé hajtotta a teheneket, szerencsére.

Ötödik nap ismét nem volt szél, de jj úgy döntött, hogy már nem is lesz, de már egyébként is az az egy nap is megérte, szóval kocsiba pattantunk, és nekiindultunk felfedezni az országot.
Elindultunk a déli part mentén Lagosba, ami egy brutális turistaváros, egy véletlenül kiválasztott kávézóban pl. csak német étlap volt, mindenfele németek meg más népek, hatalmas hotelek, stb. Persze midehhez gyönyörű, békés, kristálykék, langymeleg tenger, homokos tengerpart, napsütés (mi is kidőltünk egy strandon, aminek a képét később meg is találtuk az útikönyvben). Aztán megnéztük a várat meg a városvédő erődítményt, sétáltunk a várfal tövében, sikerült egy kicsit kijutni a turistanegyedből is (illetve háromnegyed, vagy négyötöd, már ami a turista-nem turista részek arányát illeti), itt megint a szokásos sikátorok, apró, egyemeletes házak, amik közvetlen az utcáról nyílnak, macskakő, piros cseréptetők.
Lagosból aztán elmentünk Monchique-be, ami jó magasan fekszik, innen belátni a tengert és a fél országot, mindenfelé teraszos földművelés, no meg erdőtüzek nyoma. Úgy döntöttünk, mivel épp sziesztaidő volt, hogy megállunk valami szép kis tisztáson, aztán leterítjük a hálózsákot, és sziesztázunk. Hát, ebből az lett, hogy kiderült, a tisztás, amit kinéztünk, egy tehénlegelő, és a tehénlepények mennyisége megközelítette az 50 kg/m2-t.... mire találtunk egy helyet, addigra meg teljesen beborult, feltámadt a szél, és a természet röhögött egyet a mi sziesztánkon. Innen aztán a lehető legkisebb utakon keresztül szépen visszacsorogtunk Odemirába, Rita mamához. Itt végre napfénynél is láttuk a várost, ami egy hihetetlenül hangulatos kis város egy völgy ölében, körben csupa zöld minden (ami nagy szó egy olyan országban, ahol több a kecske - és a ennek megfelelően a hihetetlen finom kecskesajt - mint a tehén, mert azokon a száraz legelőkön a tehenek egyszerüen nem élnek meg), a várost egy kis folyó szeli ketté, amiben olyan halak voltak, amig egész este ugrándoztak a vízből kifelé. Csillagos égbolt, romantika, langymeleg. Hm :)



Hatodik nap aztán folytattuk az országfelfedezést, elmentünk Bejá-ba (amit azóta sem tudom, hogy 'behá-nak' vagy 'bezsá-nak' ejtenek, de végülis mindegy), majd Évorát látogattuk meg, persze végig a kis utakon maradtunk, így lehetett az, hogy vagy 2 órán keresztül kerestünk egy boltot, ahol talán lehet is ennivalót kapni, mert éhesek is voltunk, egy kis sajtra-kenyérre-olajbogyóra is vágytunk (egyébként nagyon finom kenyereik is vannak a portugáloknak, a borok meg a sajtok mellett), de ezekben a kicsi falvakban úgy el vannak rejtve a boltok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja őket (ugye itt is sikátorok, fehér falak, stb). végül aztán találtunk egy kisboltot, ahol ugyan nem volt kenyér, de megmutatták, hogy hol van. Na, a dolog úgy nézett ki, mint egy autószerelő garázs, amiben télire a tüzifát tárolják, és ebből nyílt egy boltocska, ahol sajtot meg kenyeret lehetett kapni. Hát, nem csoda, ha nem találtuk meg....
Évorában aztán tettünk egy gyors kört, itt van minden, reneszánsz katedrális, modern egyetem, római templomrom... Itt a főtéren megvacsoráztunk, aztán hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Lisszabonba. Este lett volna még valami buli, én eleve mondtam, hogy nem megyek, inkább leültem másodszor is vacsizni a könyvemmel (már csak 30 oldal volt vissza), jj meg lefeküdt fél órára, hogy friss legyen a bulin. Nekem nem tűnt fel, hogy elszaladt az idő, jól elnyámmogtam a vacsorán meg a könyv végén, és csak fél12-kor tűnt fel, hogy jé, mintha jj nem kelt volna fel. Nem is, mert ügyesen reggel 11-re állította az óráját. Aztán kiderült, hogy nem is buli lett volna, csak Juao-val meg a barátnőjével lett volna egy kis ivászat. De ők hazajöttek, én meg lefeküdtem aludni, szóval jó volt :)



Hetedik nap reggeltől estig jártuk a várost, megnéztünk mindent, amit érdemes, mentünk a 28-as villamossal, ami gyakorlatilag a teljes óvárost bejárja, ettünk édességeket a minden sarkon megtalálható pastelariák egyikében, és shoppingoltunk (téli cuccokból kifejezetten jó a kínálat Lisszabonban....). Este még egy kicsit belementünk az éjszakába, megnéztük a Bario Alto negyedet, ami gyakorlatilag egy nagy éjszakai negyed, a kis sikátorok mindkét oldalán apró bárok vannak, amik olyan kicsik, hogy kb. 4-5 szék van mindegyikben, így az emberek nem is bent iddogálnak, hanem megfogják a kis műanyag poharaikat, és az utcán megy a dajdajozás. Ami szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan bírnék ki egy teljes éjszakát úgy, hogy le se ülhetek.... Közben meg van jópár olyan üzlet, amik csak dél, koradálután körül nyitnak, viszont 11-ig, éjfélig nyitva vannak. Így aztán megvan az esélye annak, hogy az ember fia/lánya félrészegen elverje a fél havi fizetését....

Utolsó nap már csak pakolásztunk, még megnéztük a Torre de Belémet, ami egy apró erődítmény a Tejo partján, hosszasan kerestünk egy abc-t, ahol még egy kis sajtot vehetünk (mivel nem ismertük az ottani boltok logóit, így elég nehéz volt egy boltot találni - végül én szúrtam ki egyet, azt is úgy sikerült, hogy ismerős volt a logó a tejről, amit Juao-nál ittunk reggel. Ennyit a jól megválasztott logó fontosságáról.).
Aztán tankolás, autóvisszaadás, és repülés haza.

Portugáliát meg ezennel felveszem az ajánlott országok listájára.

one year

még egy: most látom, hogy az első bejegyzés egy éve született. hát, sajna még nem sok változás történt meg úgy és annyira, mint szerettem volna, de talán majd alakul.
ha más nem, backpacker kambodzsa.

nahh...

azt ugyan most első körben nem értem, hogy azon a blogon, ahol már egy csomó új bejegyzésnek kellene lennie, miért nem látom a bejegyzéseket, de mindegy, a lényeg egy:
holnap hajnalban irány portugália, és lesz napsütés meg móka-kacagás.
(egyelőre tipikusan az előestés összeveszés van. mindig is szerettem egyedül készülni egy útra, és utálom/utáltam, ha máshoz kell igazodni, akár felkelésben, akár bármi másban). nem baj, fogok olvasni is sokat, ez már előre feldob.
és igen, aktív vagyok ismét az egyetemen :)))

PF

ezennel hivatalosan passzív félévre mentem, a "kiruccanásomra" felkészülendő.

építők vitorlás kupa

Igen, ez egy fontos dolog volt :)
Múlt pénteken részt vettünk cégileg a fenti regattán, és egy Scholtz 22-vel az osztályunkban 4-ek lettünk. teljesen edzetlen csapattal. azt viszont nem mondta senki, hogy a vitorlázás is ennnnnyire fárasztó. ugyanis itt nincs beülő, mint a katamaránon, csak egy heveder az ember bokája magasságában, és abba kell beakasztani a lábfejünket. egyébként meg a bájos hátsót ki kell lógatni a hajóból (igen, pont úgy, mintha klotyón trónolnánk), és teljesen ki kell dőlni. hát, mit ne mondjak, a hasizmaim kicsit (nem, baromira, nagyon-nagyon, brutálisan) megsínylették a dolgot. De megérte :)
Igaz, nyerni mentünk. De majd legközelebb. És amikor ügyesebbek voltunk (harmadik futam magassága), akkor már spinakerrrel is mentünk (ez az, hogy van egy sima nagy vitorla, egy kisebb orrvitorla, és hogy teljes legyen a dolog, felhúzunk még egy bazinagy extra vitorlát is, ami már bőven elég nagy ahhoz, hogy beborítson minket....)
képeket elvileg majd kapunk, ha lesz, felpakolok párat.

happening

Visszaírt a pasi indiából. meg ajánlott egy csávót, aki volt ott 3 hónapot önkénteskedni, akiről volt egy cikk a mancs-ban, ahol meg ott volt a blogjának a linkje (www.keletioldal.blogspot.com, ha valakit érdekel) Innen kiderült, szállás-ellátás-utazást itt sem fedeznek, ami nem jó. Kb 30e ft-ból ki lehet jönni/hó, ha nem utazik az ember. kb. egy önkéntes van ott általában egyszerre, ami viszont utazásilag nem jó (ugyan van egyedül utazó nőknek külön vagon a vonatokon, stb., de nevezzetek beszarinak, én azért mégse vagyok benne biztos, hogy elég bevállalós vagyok szőkés európaiként egyedül felfedezni india szépésgeit). meg hát még ha csak 3 hónapra megyek is, az is csomó pénz. + a repjegy oda. JJ szerint nem vagyok Teréz anya, keressek tovább. Az lenne, ha a planetclub végre magára találna, mert a jelek szerint nekik tényleg rengeteg lehetőségről van infójuk....
munkailag nem lenne gond, itt tartanának ítéletnapig (=bevétel), csak már engem kezd zavarni, hogy messze a képességeim alatti dolgokat csinálok itt folyton. meg jj-vel is egyre zűrösebb a helyzet együttdolgozásilag. nem kellene mindenképp kenyértörésre vinni a dolgot, csak azért, mert kambodzsa megadta magát...

még mindig semmi....

Már majdnem 24 órája elküldtem a jelentkezésemet, és még mindig nem válaszoltak....

Az első lépés

Megtettem az első lépést a világgámenés felé, és végre jelentkeztem indiába. hát, meglássuk, mit hoz az élet.
első körben most tuti egy kis alvást fog hozni :)))

Világgá, de gyorsan

Azt hiszem, itt a legfőbb ideje, hogy végre világgá menjek. A tököm tele van egy nagyon finom megfogalmazása annak, amit most a világgal, magammal, jjvel, és általában a napjaimmal kapcsolatban érzek.

az új családtag

Hát igen, nagyon régóta szerettem volna, és végre megszületett a legfiatalabb (illetve szerintem legöregebb) családtagom:
A NŐI VÁZAS KERÉKPÁR!!!!!

szerintem nagyon szép, klasszikus omafiets, van még rajta az a hátsó kerék rögzítő kis bilincs is, mint amik a holland bringákon. és hát ezzel nem is biciklizik az ember, hanem crúzol. egy baja van, hogy egysebességes, de kipróbáltam a másfél órás ebédszünetem alatt, hogy még itt az iroda előtti aluljáróból is simán fel lehet tekerni vele, és ennek a bringának ez lesz a legmeredekebb terep, amin bizonyítania kell. szóval most szerelmes vagyok. nagyon :)))

Miert ne mossunk ablakot?

Azert, mert az ablakok nem szeretnek sokaig tisztak maradni. Sot, kifejezetten szuicid hajlamuva valnak egy kis tisztogatastol.

Tortent ugyanis, hogy penteken, kihasznalva, hogy tappenzen vagyok, megmostam vegre az ablakokat. na jo, a felet. aztan a konyhaablakot mar nem birtam visszazarni. mindegy, minden mas ajtot-ablakot becsuktam, es hazamentem a hetvegere. Aztan ma, aug.2`-an jottem vissza. Tetyek-vetyek-motyogatok, egyszer csak elkezdodik a tuzijatek. Meg re 2 percre egy hatalmas vihar. Rohantam, becsuktam minden ajtot-ablakot (amiket a rekkeno hoseg miatt kinyitogattam), csak ugye a konyhaablakot nem tudtam becsukni. Erre az fogta magat, es ugy kicsapodott a szeltol, hogy robbanasszeruen ripityara torott az egesz. Hurra, megvan az esti program....
Egy oranyi takaritas utan nem csak a konyha kezdett ismet normalisan kinezni, de azt is elhataroztam, hogy a penteken meg nem mosott ablakokat nem mostanaban fogom megmosni...

Vajon én vagyok a hülye?

Vajon én spirazom túl a dolgokat? Vagy elöfordulhat, hogy van abban igazság, ha kiakadok, ha a pasim egyre többet flörtöl? Ha kb. minden buli, amibe elmegy, egy újabb telefonszámmal és egy újabb “levelezöpartnerrel” zárul? Ha a kimenö hívásai között több az ismeretlen vagy elölem már eltitkolni nem tudott csajok száma, mint a hivatalos hívások?

Aktuálisan egy nevezzuk P-nek csajszi az új “szerzemény”, akivel három hete találkoztak, amikor az otthoni ismerösei voltak itt, és a fiúk elmentek egyet belcsapni a pesti éjszakába – ketten hazaértek olyan hajnali hat körül, viszont egyik haverjüket sikerült két csajjal elveszteni valamerre – hozzáteszem, ez az a srac, akiröl talán már meséltem, aki most éppen azon filozofálgat magában, vajon homokos-e, vagy sem. A jelek szerint annyira nem egzotikus a szexuális beállítottsága. Node, nem is ö a lányeg, hanem P. Aki a mostani hétvégén annak ellenére ismét pesten volt, hogy eredendöen szegedi. Ès persze azonnal az én pasim volt az, akit felhívott, aki egyébként egy olyan csaj által szervezett buliba készült éppen a kollégájával meg az ö haverjaival, akit szinten egy buliban “szedett fel”, aki viszont közölte vele elég hamar – persze csak miután egymásra nyomultak –, hogy sajna neki pasija van. Ennek ellénere – illetve még ezek után sem mondta meg az én pasim ennek a csajnak se, hogy neki barátnöje van.

Szóval buli K. szervezésében, amin persze feltünt P. is. Aki talán kicsit meg volt bántva hogy az én pasim józanul nem olyan elbájoló vele, mint full bepiálva volt. De persze az info, hogy a nagy bájolgás hiánya többek között arra a tényre is visszavezethetö, hogy neki barátnöje van, ismét nem hangzott el. Mert hat olyan nagy élvezet flörtölni, mondja pasikám, ha már továbbmenni nem is lehet. Ès ez az, amit szívemböl gyülölök. Hogy most még van egy gát, van egy olyan korlát, amit nem tört át. Még. Ès a saját bevállasa szerint. De vajon még meddig nem? Vajon meddig elegendö az az adrenalin, amit egy ilyen aktív flörtölés okoz, és mikor kell már hozzá ennél több? Mert nem akarom elkiabálni a dolgot, meg az ördögöt a falra festeni, de erösen él bennem a gyanú, hogy a verbális flörtöles lassan magába foglalja majd a csókolózást is, aztán majd a “teljesértékü szexuális együttlétet” is. Ès akkor majd nem az lesz a kifogás, hogy de hát flörtölni olyan jó, hanem az, hogy de hát az csak egy dugás volt, és nem jelent semmit. Bocsánat a vulgáris kifejezésért. Aztán már annyira jelentéktelen lesz egy-egy ilyen kis dugás, hogy nem is kell róla tudni, stb.

Amikor ezek a kis flörtök szóba kerülnek, folyton azon gondolkodom, vajon most mondjam el az aggályaimat, és akkor esetleg észbe kap, hogy mit veszíthet (persze elveszíteni csak azt tudjuk, akit értékelünk is), vagy csak magamban örlödjek a dolgon, mert ha elmondom, akkor csak beültetem a bogarat a fülébe. Ès nem hiszem, hogy ebben az esetben kivetítek, bár tény és való, hogy mind a mai napig nem sikerült teljes mértékben megemésztenem azt a megcsalást, amit 16,5 éves koromban éltem át. Ès akkor még naív voltam és bohó, és azt gondoltam, hogy mit nekem egy kis megcsálas, azon túl tudom tenni magamat. De rá kellet jönnöm, hogy nem. Ès nem hiszem, hogy akár csak most is túl tudnám magam tenni rajta. Arról nem is beszélve, hogy minek is kellene tudnom túltenni magam rajta? Ha valakinek fontos vagyok, cask engem akarjon. Ha meg nem vagyok neki fontos, akkor meg egyáltalán ne akarjon. Csak a pasik túlságosan is a “legnemesebb szervük” által vezéreltek, és amikor az akcióba lép, megszünnek a fejükkel gondolkodni. Ès sajna vannak olyan pasik, mint amilyet nekem is sikerült kifogni, akik erösebben vezéreltek kis barátjuk által, mint a nagy átlag.

Ès akkor ismét ott van a nagy kérdés, hogy mi a fenét csináljak. Ha egyszer az ilyen pasik tetszenek. OK, jj extrém a korábbiakhoz képest, de akkor is. Mindeközben meg nem tudom elviselni....

Egyénként pont ma reggel találkoztam ex-Àdámmal. Ès ugyan nem lett belöle kis elhízott pasi, vagy hasonló, mégis azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi a bánatos mari nénit akartunk mi anno egymástól.....

hétvégi műszak

Bízom benne, hogy elkövetkező munkahelyemen ilyenben nem sokat lesz része: este negyed kilenc van, és miután tegnap délután is dolgoztam kicsit, ma is du. 5 óta itt vagyok, és nyomom az ipart.
Tudom, én vagyok a hülye, de ez van, és attól még utálom. De már nem sok ilyen lesz :)))
(illetve ha igen, az saját vállalásból, plusz pénzért, stb.)

ééééés: megvan az új munkahelyem :)))

igen, ma délután jöttem-láttam-győztem alapon egy szempillantás alatt sikerült levennem a lábáról a teljes m6 duna autópálya koncessziós rt-t :) na jó, nem egészen, lévén nem volt rajtam kívül más jelentkező, meg hasonlók, de a lényeg mégis az, hogy odamentem egy "interjúra", és eljöttem, mint "Frau Kollegin", ahogy jj mondta volt.

Érdekes volt egyébként, hogy két kifogásuk volt ellenem:
ad1: túlképzett vagyok. ez ugyan részben igaz, viszont végül a leendő főnököm, Arne mondta, hogy persze, de ha látják, hogy mindent meg tudok csinálni, akkor úgyis újabb és újabb felelősségeket raknak rám. szóval unatkozni nem fogok.
ad2: mindenki tudja, hogy "close relationship"-ben vagyok jj-vel. és hogy ebből nehogy az legyen, hogy esetleg azokat a munkákat, amiket tőle kapok, előbbre veszem, vagy a többinél látványosan nagyobb alapossággal csinálom meg. mondtam, hogy szerintem úgyis a munka határideje dönti el, hogy mit mikor csinálok meg, az alaposság meg nem hiszem, hogy a többinél is gond lenne.
a másik, ehhez kapcsolódó, hogy vannak az igazgatótanácsnak ülései, ahol nekem kell a jegyzőkönyvet vezetni, és ott elhagozhatnak titkos információk is, amiket nem szabad kiszivárogtatnom. ez már nehezebb falat lesz, de meg kell bírkózzak vele.

egyébként meg sok szeretettel várnak.

egyéb dolgok:
igen, bejelentenek, a teljes fizetésemre :)))
mint most körvonalazódott, első sorban a műszaki igazgató (Arne) asszisztense leszek, másodsorban a PR igazgatóé (aki volt közlekedési miniszter is valamikor régebben, de nem ismerem), és csak harmadsorban a műszaki részlegé, ahol ugye jj van. szóval szerintem a vele való együttdolgozás nem lesz zűrös.

A másik oldal:
T. nem volt valami lelkes a hír hallatán, de majd megemészti. Most kitalálta, hogy (annak ellenére, hogy szóban már megegyeztünk egyszer, hogy kivásárol), most mégis felvetette, hogy végelszámoljunk. Ami rengeteg pénz (végkielégítések, ügyvédi díjak, különböző speckó adók, amik ilyenkor vannak), és a végén az lesz, hogy az össz pénz, ami kivehető, a tárgyi eszközök ellenértéke. A legtöbb pénzünk meg szoftverekben van, ezek viszont tovább nem értékesíthetők. Szóval szívás lenne. de hát ez van. Azért remélem, hogy sikerül meggyőzni arról, hogy ne akarja felszámolni a céget, meg szerintem neki igencsak fájna érte a szíve. A másik meg, most összeszámoltam, hogy annak a 3-szorosát kerestük tavaly, mint amennyivel most ki akar vásárolni. Ergo elég hamar megtérülne a "befektetés". Meg a munkát is el lehetne osztani rendesen. De ha meg felszámolja, akkor azokat a megrendeléseket, amiket én hoztam, viszem is magammal, és kész. És akkor nekem is meglesz a kis mellékes keresetem. (Sőt, már azt is kitaláltam, hogy ezeket hogyan tudom továbbvinni, ha Kambodzsa tényleg összejön, de ezt még nem mondom meg. - igen, schrom, tanulom a trailer-komponálást :))) )

szóval, nagy változások lesznek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a végén, hogy lesz a végén, de az biztos, hogy megbánni nem fogom. Ha mégis, majd szidhattok engem, és szidhatom magamat.

TO - kérvény

most néztem meg a neptunon, épp a dékán előtt van a kérvényem. Szurkoljatok, lécci (mint az az előző bejegyzésből kiderült, a tantárgy három kreditjének árát tegnap bugyikra meg cicifixekre költöttem....)

vásárlási láz

tegnap jóga után (igen, végre ezer év után sikerült mégis elmennem jógázni, és nagggyon jól esett, még akkor is, ha ismét lekéstem a relaxációt az elején) az oktogonon bementem az éjjel-nappali boltba, és mikor kijöttem, megláttam szemben egy intimissimit, aminek az volt kiírva a kirakatára, hogy ma minden melltartó 2000 ft. mindez este fél9-kor, miközben a bolt tömve volt.
hát, először azt gondoltam, hogy nekem ide nem érdemes bemenni. aztán úgy döntöttem, hogy mégis. és ez egy nagyon jó döntés volt (pénztárcailag nem annyira). vettem ugyanis 3 szettet, mindez összesen 12e ft volt, tehát "szinte ingyen".
És mivel már este volt, a "normál" méretek elfogytak, így keresgetni se kellett sokat, csak mindenhonnan leakasztottam a legkisebb méretet (néha előnyös is tud lenni, ha az ember extra méret. még ha negatív irányban is extra).
Szóval most van egy gyönyörű krémszínű, egy babarózsaszín és egy nagyon szép téglavörösbe hajló szettem, és boldog is vagyok tőle rendesen. Bár utólag kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán azt a szép fehéret meg a feketét meg azt a nagyon érdekes türkizeset se kellett volna ott hagyni :)))
(és ez úton is gratulálok az intimissimi marketingeseinek, hatalmas fogás volt, egy nap alatt kiárusítottak egy teljes boltnyi készletet.)

shakti

itt majd, ha lesz egy kis időm, élménybeszámoló lesz a tegnap átélt kellemes kis shakti koncertről.
de most rohanás van, és dumaparti ezerrel.

akut munkaundor

tele van a tudatom, és nem akarok dolgozni!!!!!!!!!!!!!!!
és még legalább 30 év.... ahhoz képest, hogy 3éve sincs, hogy csináljuk...