pre-karácsonyi lassú megnyugvás

be kell valljam, hogy ugyan szívből utálom a karácsony előtti folyamatos tömegnyomort, a hülye autósokat, akik a piroson is átmennek, és megállás nélkül nyomják a dudát, meg a nagycsaládokat, akik 3 db max. derékmagasságű gyerekkel vonulnak el karácsonyi nagybevásárolni, és folyamatosan kerülgetnem kell őket, de....
de szeretem a karácsony napját, amikor mindenki örül az ajándékoknak
de én is szeretek ajándékokat kapni
de mint bika, szeretem, hogy minden karácsony kvázi egyforma (ok, volt ugye egy kis változás mostanában a helyszínben, meg bővült a résztvevők száma, de már megemésztettem)
de szeretek a nagy családommal együtt ücsörögni, finomakat enni, és megállás nélkül beszélni.

és a karácsonyi ajándékok vásárlására is egészen jó technikát fejlesztettem ki: amit lehet, interneten rendelek meg, amit meg nem lehet, azokat próbálom úgy összekombinálni, hogy a lehető legkevesebb helyre kelljen elmennem. Persze ehhez az is kell, hogy nagyjából tudjam, kinek mit akarok venni, de ez idén most nagyon jól összejött (leszámítva a Judittal megtett hiábavaló köröket Budaörsön, de legalább még egyszer utoljára használtam a sárga autót :)))).

Szakdoga helyzetjelentés 2.

íme: tegnap ugyan csak 2 oldalt írtam, de ma már egy teljes oldalt meg két sort. A 41. oldalon vagyok per pillanat, és már csak azért fogom befejezni idén ezt a dög szakdogát, mert már annyira elegem van belőle. És az a baj, hogy azt érzem, hogy nem is olyan jó, és ettől végképp elmegy az életkedvem.....

szóval:

ügyes vagyok

A hétvégén szaporítottam a szakdogámat, és már 38 (!!!!) oldal van belőle. Igaz, még mindig csak kerülgetem a forró kását, mert egyelőre a bevezetés részletes kifejtésénél nem jutottam tovább, de majdcsak lesz belőle valami.


Tegnap este meg 40 percet lépcsőztem a lépcsőgépemen, és összesen 2300 lépcsőfokot másztam meg. A 40 perc azért volt, mert a múltkor scully felvilágosított, hogy ez első 20 percben csak egy jó nagy pofont adunk a semminek, lévén hogy 20 perc után kezdenek csak égni a zsírok... egyébként a 40 perc sem volt olyan sok, csak szerintem a szomszédok unták már a folyamatos szuszogást, amit a gép hengerei kiadnak. de én nagyon jól kihasználtam az időt, mert mostam, és kiszedtem az előző mosást + kiteregettem, utána szteppeltem, aztán meg kiteregettem az éppen elkészült adag ruhát levezetésképpen.
És már alig várom, hogy január legyen, mert fogok járni uszodába, meg hetente legalább 2* tornázni, és olyan szép leszek :))))

UTÁLOM!!!!

3 napja van meg az alsó fogszabályzó, azóta a szám belülről úgy néz ki, mintha söréttel szétlőtték volna, és nem bírok normálisan enni, sőt, egyre kevésbé bírok enni.
ma reggel csináltam magamnak egy adag joghurtot, és egy körtét szeleteltem bele, de persze a körte kicsit keményebb volt, így végül a reggelim jj-nél kötött ki, én meg egy tejeskávéval meg egy fél mikuláscsokival vígasztalódom. ami szintén nem jó, mert majd fogat kell mosnom, és gondolom mondanom se kell, hogy még a fogmosás is fáj.
azt mondta a fogdoki, hogy ha nagyon rossz, vegyek be fájdalomcsillapítot. még nem rossz annyira, de lehet, hogy a kajálásaim előtt be kellene vegyek valami bogyót, hogy ne érezzem....
tegnap viszont a sült krumpli elég jól ment. szóval akkor a joghurt mellett már sült krumpli is lehet a repertoáron. holnap meg céges karácsonyi bowling + VACSORA..... :((((

fogszabi 2.

ma megkaptam az alsó fogszabit is. bár várnom kellett vagy 40 percet, mert amikor megérkeztem, szólt a fogorvos, hogy futár hozta a tappancsokat, csak nem alsót, hanem felső sort hozott. úgyhogy vissza kellett küldeni, és meg kell várni, amíg megérkezik ismét. én meg vártam, és egyszer csak beszaladt egy futár, és láttam, hogy kavarog kicsit, úgyhogy jó fej voltam, és szóltam neki, hogy hova kell mennie a fogazatommal :)
most olyan érzés, mintha egy fél krumpli lenne a számban, nem tudok rágni, de nem azért, mert annyira fáj, hanem azért, mert nem érnek össze a fogaim. még nem tudom, milyen megoldást fogok találni az evésre, mert ma ugyan még jó volt a joghurt meg tejberizs, de azért 2 évig ha nem muszáj, nem korlátoznám ennyire a táplálkozásomat....
egyébként meg iszonyúan látszik most, hogy mennyire össze-vissza állnak a fogak az alsó fogsoromban.... de milyen szépek lesznek 1-2 év múlva :)

Bugge Wesseltoft Jazzland Community

Koncerten voltunk. A fenti izé meg a neve a csapatnak.
Szóval van Bugge W. barátunk, aki egyébként jazz-zongorista. És első körben ő vonult fel a színpadra, és elkezdett jazzt játszani. Aztán egyszer csak felállt, és a kinyitott zongorába behajolva a húrokon pengetett tovább, majd megperdült, de a pengetés ment tovább (mint később kiderült, volt egy felvevő-izé, amivel meghatározott részt fel tudott venni, és aztán ez a szakasz addig ment, amíg le nem állította). de nem nagyon állította le, inkább elkezdett lemezről meg mindenféle gépek segítségével efölé a dallam fölé játszani meg djzni. jó volt.
aztán jött egy szaxofonos meg egy gitáros + egy dobos. A szíxofonos egyszerűen teljesen kész volt. Úgy játszott, mintha nem fújná, hanem szívná a szaxofont, aztán megint fújta, megint szívta (de közben folyamatosan fújt, szóval fogalmam sincs, hogyan varázsolta ezt a hangot....). röviden: valami frenetikus volt a csávó.
ezt követően egy csaj jött a színpadra, akinek nagyon idegesítően két copfban volt a haja, de úgy, hogy csak a haja legaljában volt a hajgumi, fent meg kilógott a haja. szóval szívem szerint odamentem volna megigazítani a haját. de ehelyett inkább hallgattam. és ez megint az ezt-nem-hiszem-el kategória volt. a csaj olyan hangokat adott ki magából, mint pl. amikor az ember a rádió gombját tekergeti, és hol sustorgás van, hol meg egy kis zene, aztán sustorgás, aztán beszéd, stb. na, és a csaj így sustorgott meg blablázott, de mindezt egy teljesen élvezhető és dallamos énekbe sűrítve. ja, és háttérzene nélkül, teljesen egyedül. de ez még csak a bevezetés volt, utána felállt a teljes zenekar, zongorával, szaxofonnal, gitárral meg dobbal, és akkor belelendült mindenki. a szám most megint részben a sustorgásra alapult, de néhol már értelmes szöveg volt, aztán már rendesen énekelt a csaj, aztán beszélt (egyébként valami csodálatosan szép beszédhangja volt, nagyjából olyan, akit az ember órákon keresztül elhallgatna, még akkor is, ha csak a telefonkönyvet olvassa fel).
a koncert végére nagyjából egy kérdés maradt mindenkiben: ezt hogyan lehet megcsinálni?
jó volt, és most már kezdem látni, hogy érdemes lenne néha beleolvasni az est.hu koncertajánlóiba :)

Szösszenetek

1. Munkanélküli leszek: kitaláltam, hogy mivel 2 hónapig tuti itthon leszek, és nagyon tanulni fogok az államvizsgámra, ezért nekem nagyon jó lesz hivatalosan munkanélkülinek lenni. Úgyhogy január elején majd utánajárok, hogy mit és hogyan kell csinálni (meg ugye még indok, hogy legyen TB-m, bár marci szerint ez egyébként is lenne, de így még jobb).
2. Tanulok, ezért sütöttem-főztem, íme az eredmény: (volt pizza is, de az hamarabb elfogyott, mint ahogy a fényképezőgépet elő tudtam volna venni)

1. (ez itt most 3 lenne, de a kép miatt bekeveredett a blogger.) Tanulok, ezért megszereltem az egyébként már évek óta nem használt taposógépemet is, ami a sok nemhasználattól szépen beszáradt, és olyan brutál módon nyikorgott, hogy volt ismét egy nagyon jó kifogásom arra, miért nem használom. De szombat reggel megzsíroztam mindenütt, és már nem nyikorog, és ma megpróbálom magam rávenni arra, hogy 200 kalóriányit tapossak rajta. Ugyanis a mini kakaóscsigában és mini buktában lévő kalóriákat valahogy kompenzálni kellene....
2. Mivel januárban is tanulni fogok (vizsgák + államvizsga), már van egy csomó tervem, hogy mit fogok csinálni. Íme:

• átjelentkezem a bagolyvár u-ból a baross u-ba (ergo lesz érvényes lakcímkártyám, még ha emiatt ki is tesznek a 14. ker-i sztk-ból. tényleg, erről van vkinek vmi infója?)
• megújíttatom az útlevelemet (mert 2007. áprilisában lejár)
• ha sikerül összehozni a kimenetelt, akkor még jan-ban megújíttatom a jogosítványomat is, mert az meg 2007 nyarán jár le
• kicseréltetem (vagy sk. cserélem) az ezer éve csöpögő wc-tartályt
• elviszem megsarkaltatni a cipőimet, amiknek már elfogyott a sarka
• kicseréltetem a TB-kártyámat, mert a múltkor hisztizett rajta az sztk-s néni, hogy nem tudja kiolvasni (egyébként ki lehet olvasni, csak akarni kell)
• csináltatok nemzetközi diákot, mert azt egy évre adják ki, és hátha kell még 2007. decemberéig valahol
  
• ...... (ez a lista asszem folyamatosan bővülni fog az elkövetkező pár hétben. csak azt nem tudom, hogy akkor tul.képpen mikor fogok tanulni????)
  

Szakdoga helyzetjelentés

Igen, alakulok a diplomadolgozattal is, íme:

(bár a kedves anyukám állandóan azzal stresszel, hogy már 3 hete egy sort sem haladtam, de ez nem igaz, mert a hétvégén + ma összesen 3,5 oldalt írtam. és már tovább haladtam a bevezetésen....)

It is official...

Az államvizsgám időpontja: 2007. február 7, csütörtök, reggel 8 óra. Én vagyok a legeslegeslegeslegeslegelső.

(kellett írni óhajokat, én meg írtam a csajnak, hogy hát abszolút rugalmas vagyok, és ha kell, reggel is tudok menni, amikorra a vidékiek nem érnek fel, de azért ezt nem akartam....)

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

prospektust csinálunk

ugye az úgy volt, hogy lesz majd nekünk szép final completion ceremony nevű ünnepségünk. amire legyártatunk 200 db ajándékot (fa keretben ezüstözött bronz nyuszi ül, i.sz. 2. századból), meghívunk 200 embert, meg lesz karácsonyi lapunk is, amit hozzácsapunk a rendezvényszervező által leszervezendőkhöz, meg lesz prospektusunk, amit szintén az ünnepségen osztunk ki, és akkor minden szép és jó lesz. a gond egyedül az volt, hogy az ünnepséget előre kellett hozni dec. 15-ről 13-ra, mert a felügyelőbizottság elnöke (főmufti) nem ért rá 15-én. szóval mindent előrehoztunk, a prosi gyártatási idejét, meg a nyúlgyártókat is befenyítettük egy extra-durva kötbérrel arra az esetre, ha nem készülnek el időben.
erre egy több mint fél éve zajló egyeztetőbizottságos móka lezárult múlt csütörtökön, aminek az eredménye az, hogy egy csomó napot kaptunk + egy nagyon nagy csomó pénzt. vagyis nem késtünk az autópályával, még akkor sem, ha ténylegesen késtünk. csak a késés nem a mi hibánk. lényeg a lényeg, hogy a barátaink a minisztériumban most nem szeretnek minket. ergo nem jöttek volna el a bulira, és az összes kapcsolt szerv sem. szóval lett volna egy magán-bulink az építőkkel meg a mérnök cégekkel.
szóval buli sztornó. persze én voltam az, akinek a lefújás tényét (az igazi ok megnevezése nélkül, mivel az egyelőre nem publikus) közölni kellett a rendezvényszervezővel, aki már egy hete ezen dolgozott. de ez még csak a kisebbik gond.
a nagyobbik az a rohadt prospektus. összesen 28+4 oldalról beszélünk, amin a teljes szöveg mennyisége 5 a/4-es oldalnyi (illetve 2*5, mert van angol meg magyar szöveg is). most ugyanis mindenki kitalálta, hogy állatira ráérünk, és megy a szőrszálhasogatás, meg az egymásnak ellentmondás, meg a kommentolt word doksi újrakommentolása, és a hasonlók. meg az 5 verzióval ezelőtti verzió kommentolása, és akkor csodálkoznak, hogy 1-2 kommentet nem javítok ki.... de ha meg merem jegyezni, hogy talán kellene egy szerződést írni a grafikus + nyomdát intéző céggel, mert a próbanyomat minősége a béka segge alatt van, egy ugye ha mi ez alapján nyomatunk, akkor joggal mondhatják, hogy de mi láttuk a próbanyomatot, akkor én vagyok a kötözködő.... szerencsére a pr-igazgatónk kellően nagyvonalú, és közölte, hogy akkor holnap eob a végső határidő bármilyen kommentre (hacsak valami fatális nagy baromságot nem írtunk bele), és egyelőre csak 300 db prosit nyomunk ki az 1500 db-os végső adagból, mert ő is tart egy kicsit attól, hogy szar lesz a végeredmény. már csak attól tartok, hogy a végén meg majd januárban fognak hívogatni, ha valami nem sikerül az utánnyomással..... de akkor majd az egyik tanácsadónkhoz hasonlóan napi soktízezer forintot fogok kiszámlázni tanácsadói díjként, és minden meg van oldva :)))

szabályozódnak a fogaim :)

Ma voltam a fogszabályzó első "aktiválásán", ez azt jelenti, hogy a tappancsokban futó fémszálat rögzítő-feszítő kis gumigyűrűket cserélte a doki. És nem is fáj.
+ sikerült a dokit rábeszélnem arra, hogy ne hagyjuk januárra az alsó ív ragasztását, hanem csináljuk meg minál hamarabb, szóval dec. 4-én felkerül a következő ív. és újabb két hét pempős kaja vár rám. de legalább ehetek tejeset (=joghurt, tejberizs, stb), nem úgy, mint a bölcsességfog-vadászatkor. juhé.
ja, azért olyan fontos, hogy mielőbb felkerüljön a második ív, mert azt akarom, hogy már minél szabályozottabbak legyenek a fogaim, mire kimegyek külföldre, amivel kapcsolatban egyelőre semmi előrelépés nincs. és a dokinak nem árultam el, hogy ez a nagy tervem van.... remélem nem dob ki első körben....

(a kép ugyan a fullextrás hétvégi biciklizésen készült, de legalább látszik rajta, hogy milyen szép vagyok :)))

fullextrás hétvége

Azt kell mondjam, hogy a mostani hétvége meglehetősen kimerítő volt.
Első körben már pénteken viszonylag korán elindultunk, azzal a fekiáltással, hogy megyünk shoppingolni, hátha sikerül vagy fekete csizmát (aminek elég szűk a szára) vagy szép fekete cipőt venni. Hát, a cipőből nem lett semmi, mert telefonált a fogorvos srác (aki a bölcsességfogaimat elkezdte, meg aki a fogszabályzóra is rábeszélt, és aki azóta már hazament Au-ba), hogy jj mehet hozzá 6-ra. Wiener Neustadtba. Szóval shopping storno, irány WN. Persze mikor ott voltunk, csörög a srác, hogy késik egy órát, 6-kor fejezte be az előző páciensét Bécsben (ami kocsival jó egy óra). szóval bevetettük magunkat a WN-i shopping centerbe, de nem vettem semmit.
A fogorvoslás tapasztalata pedig az volt, hogy jj-nek is érdemes megszabadulnia a bölcsességfogaitól...
Aztán egyenesen irány Bécsbe, mert elvileg este 8tól már jj dj-zett egy pubban, persze addigra nem értünk oda. Hát a helyen vágni lehetett a füstöt (de valami extra-brutál szinten), meg kiderült, hogy kivételesen van egy csomó dj, úgyhogy végül nem djzett jj. Volt kis duma-duma, meg egy kis besértődés részemről (nem is olyan kicsi, de mindegy), aztán viszonylag korán mentünk haza, mert másnap biciklitúra volt a terv.

Reggel persze vastag köd, szemerkélő eső, és döghideg. Úgyhogy webkamerák segítségével választottuk ki, hogy hova menjünk. Aztán már csak jj Anton nevű haverjára kellett várni, mert ő is jött, és ő előző nap elég alaposan szétcsapta magát. De odaértünk Mariazellbe, és nagyon jó volt a túra, csak 2* akartam kipurcanni, de meglepődtem, hogy egészen jó a kondim. Igaz, csak 20 km-t mentünk, és az sem egy hegyre fel, egy hegyről le formátumban, hanem 3* fel és 3* le, tehát közben lehetett pihenni.



Este meg folytatódott a partizás, először ismét egy pub és dj-zés, aztán beöltözős szülinapi buli egy másik helyen. Én egyébként ezerrel stresszeltem magam, hogy senki nem lesz ott a pubban, mert itt is 8tól játszott jj, de egy párocska már várta dj jj-t, úgyhogy leültem hozzájuk, aztán szép lassan csapódott a tömeg, és még azt is megtanultam aznap, hogy a zöld tea jó fogszuvasodás ellen.
Mire egész jó lett a hangulat, addigra mentünk pont el, ismét egy kis besértődés, aztán odaértünk a buliba. Hát, gyenguska volt, és még az a srác se volt ott, aki a múltkor a születésnapi ünnepelttel itt járt, pedig vele szívesen dumáltam volna egy sort (egyébként ez az a srác, akinek a pasija melegbárokat üzemeltet, de ettől még jó pasi marad). Szóval a szülinapon kb. egy órát maradtunk, aztán irány haza, mert vasárnap reggel 11-től meg koncertre mentünk.

A koncert jó volt. És még csak le se akartuk késni, 20 perccel kezdés előtt már át is vettük a jegyet. Én meg továbbra is ámuldozok azon, hogy vannak emberek, akik olyan ügyesen tudnak hangszereken játszani.
A koncert alatt egyébként egy másik teremben gyerekkoncert volt, tehát az is el tud menni, akinek kis gyereke van, és nem kell a gyereket végig rendszabályozni a műsor alatt, hanem leadja a kedves szülő a csemetéjét, aztán a koncert végén felveszi, és mindenki jól szórakozott.

Koncert után reggeli, aztán meg elméletileg mentünk volna jj egyik haverjának a galériájába (fotós), de még nem volt ott a srác, úgyhogy hazamentünk, és szunya. Ennél jobb nincs is, mint amikor reggel már volt valami program, aztán egy jó kaja, aztán egy kis kuscheln, majd alvás.... És azt kell mondjam, még az is jól esett, hogy nappal feküdtünk le, és este volt, mire felkeltünk, de még így is csak fél5. Utána jj elment még a nagymamáját meglátogatni, én meg dolgoztam, és vonattal visszajöttem este, ahol szintén végig dolgoztam. Olyan büszke vagyok magamra ilyenkor :)))

Ja, és a gyerekkel való álmodásnak is megvan a forrása, ugyanis a szombati buliban volt egy lány, aki a gyerekéről mesélt (apukáról szintén egy szó sem esett).

Ma meg azt állapítottam meg, hogy annyira jó lenne, ha az összes ködös napot olyanra lehetne csinálni, mint az a vasárnap. vonatozás helyett max. egy kis bulibamenéssel a végén...

Fogyni fogok.

Holnap reggeltől 3 napos narancsos fogyókúrán vagyok (nem egyenlő a brutál 5 napos diétával), mert nem vagyok megelégedve azzal, ami a tükörben van, vagy amit a mérleg mutat. 3 nap múlva jelentkezem az eredménnyel.

Finally it is so far...

Igen, végre megtörtént a csoda!!!!
J. Zsófit szombaton, több, mint 7 hónapnyi nem-itt-lakás után sikerült többé-kevésbé teljesen kiköltöztetni :))) (többé, mert a sok kis apró szar közül már csak két db. borospohár maradt, kevésbé, mert van még itt egy íróasztala, aminél pl. most is ülök, szóval annak örülök, meg van egy ágy is, ami tulajdonképpen nem rossz, ha esetleg jön vmi vendég - bár ez nem sokszor fordult elő eddig, meg van ilyen esetekre egy kétszemélyes felfújható gumimatracom is).

Node, kezdjük az elején. A kiköltözés ugye akkor volt, mikor én céget váltottam, szóval nem nagyon tudtam rá figyelni, meg pont eladtam a kocsit is, úgyhogy nehezebb volt a dolog. De Zs. közölte, hogy nem baj, mert majd az öccse (aki önmagában megérdemelne egy hosszabb bejegyzést) elköltözteti. Ezt ugye mostanáig vártuk. Aztán én párszor felajánlottam Zs-nek, hogy most itt van nálam a sárga kocsi, el tudnám vinni a cuccait, de neki pont akkor soha nem volt ideje... Mostanra viszont ugye beállt a tél, és szerintem hiányoztak neki a szintén itt dekkoló télikabátjai, úgyhogy most csak kicsit izélt, de végül megbeszéltük, hogy akkor szombaton költözünk, és költöztünk is. Persze dobozt nem hozott, táskát nem hozott, és annyi cucca volt, amivel a ledöntött ülésű sárga kocsinak a tánctér nagyságú rakterét telepakoltuk. Én meg nem értettem, miért nem férünk el Attilával ketten 65 négyzetméteren....
Persze megbeszéltük ZS-vel, hogy én olyan 8ra érek vissza, addigra már legyen nálunk (mert a kulcsa a költözés befejezetlensége miatt ugye nála volt, ami miatt A. barátnője nem tudott kulcsot kapni a lakáshoz - én annyira nem bánom, de a múltkor pl. egy fél órát dekkolt a lépcsőházban, mert A. késett, ő meg nem tudott bejönni.) A hóesés miatt csak fél9-re értem fel, a telefonom lemerült, már aggódtam, hogy Zs. tűkön ül. Hát, a buszon ült, idefelé jövet..... Aztán megérkezett, és a hóesésből meg sózott utcáról a csizmájával első lendületben bekocogott a hálószobába, majd a szőnyegen megállt.... Felmérte a terepet, majd megállapította, hogy bazi sok cucca van még itt, ennek megfelelően még 1.5 órát pakolásztunk ide-oda, meg mozgósítottam minden szatyrot és táskát, hogy valamibe bele tudjuk tuszkolni a cuccait. Utána kocsiba bepakolni, átfurikázni a városon, aztán nála az egészet felhordani az elsőre. Lift nincs.





















És a második döbbenet, a lakás. Olyan 25 nm lehet, egy kicsivel még M. lakásánál is kisebb. Egyszer voltam nála, nem sokkal a beköltözése után, akkor tip-top volt a lakás (egyébként nagyon jól kihasználtak minden teret, rejtett szekrények a lépcső alatt, meg ilyenek, tényleg van hova pakolni. Bár azért annyi cucc, mint amennyi Zs-nek van, az már nehezebben fér el ennyike nm-en). Az első látogatáskor még elő is adta, hogy igen, ilyen kis lakásban mindig nagyon rendet kell tartani, különben úgy néz ki az egész, mint egy putri. (Akkor majdnem beszóltam neki, hogy 65nm is úgy néz ki, ha folyamatosan fél méter magasan gázolunk a koszban meg rendetlenségben). Hát, mostanra a nagy rendrakási láz elmúlt, ahogy jött ("élvezem, hogy senki nem szól bele, hogy mit csinálok", mondta még odafele a kocsiban). A lakás konkrétan úgy nézett ki, mint ahol robbantottak. Kajamaradék mindenfele (a csótányaink egy hónappal az után, hogy Zs. elköltözött, elköltöztek. Érdekes, ha nincs mit kajálniuk, akkor máshova mennek....), tányérba beleszáradt tésztamaradék, félig rágott kenyér, csoki minden sarokban ("nagyon sokat eszem mostanában" - igen, 300g-os giga-milkával a táskámban én se tudnék lefogyni), a mosatlan edények az égig érnek, és ruhák, rongyok, újságok mindenütt. Van egy alvógaléria, de az üres, helyette a nappali 3/4-ében a kihúzott kanapéra van ágyazva, mert onnan látszik a tévé. Komolyan mondom, nem volt egy fél nm, ahova úgy lehetett volna lépni, hogy ne tapossak össze valamit....

Én úúúúúgy örülök, hogy ez az iszonyú gány rendetlenség és kosz végre nem nálunk van!!!! És úgy sajnálom, hogy nem volt nálam egy fényképezőgép, hogy lefényképezzem.... A képen a National Messy Room Contest győztesének, Josh-nak a szobája, de csak azért nyerhetett, mert Zs. nem indult a versenyen....

Fogszabályozás

Igen, 2006. október 30-án ismét fogszabályzót kaptam. CSak sokkal szebbet, mint ami a képen van, mert az enyém fehér. És még csak a felső rész van fent, de hamarosan megkapom az alsót is.

Ennyi - Más téma

Ja, múlt héten beszéltem T-vel a régi cégről. Bezárta. Mert nem volt elég ideje foglalkozni vele. Hát, sajnálom, meg szólhatott volna, mert volt pár dolog, amit szívesen átvettem volna, de ez van. Sajnálom kicsit, de szerencsére már messze vagyok tőle.

Ennyi?

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. És csak nagy ürességet érzek. Ennyi lenne?
Igen, megint vitatkoztunk. Hisztis voltam, de megvolt rá az okom. Ő meg köcsög volt, de neki is megvolt rá az oka. A baj csak az, hogy ha ő köcsög, akkor azt rajtam tölti ki, viszont ha én épp hisztis vagyok, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Most is ez volt, én bedurcáztam, ő bedurcázott, aztán pár óra múlva elkezdtünk beszélni arról, hogy mi van. Semmi újat nem tudtunk egymásnak mondani, csak a szokásosakat. Hogy egy csomó dologban abszolút nem illünk össze. Hogy nem szereti ezt az országot. Hogy nem jó egy helyen dolgozni. Hogy a szexuális életünk olyan sivár, mint egy ötvenéves házaspáré.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Örülök neki, hogy lassan elkezdett körvonalazódni a külföldremenésem. Nem jó együtt, de külön még rosszabb. Mindketten csökönyösen hallgatunk. Aztán azt mondja, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Csorognak a könnyeim. Eszembe jutott, hogy másfél éve pont akkor hagyott ott, amikor a legmélyebben voltam. Abszolút minden összejött, és én teljesen kiakadtam. És még csak azt sem tudtam, hogy most a nagymamámat gyászolom jobban, vagy a kapcsolatomat. Pedig jogom lett volna arra, hogy a gyászban mellettem legyen. De nem volt ehhez elég erő benne. És még a szakításunk előtt is azt hajtogatta, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Azt mondja, hogy szeret (love). Ez a szó nálunk nagyon ritkán hangzik el. És hogy szüksége van rá, hogy megölelhessen. Pedig nemrég még azt mondta, hogy néha nagyon sok vagyok, néha már nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan kiharcolom, hogy ölelgessen. Ez szíven ütött. Egyébként tudom, hogy szeret. Néha én sem tudnám magamat elviselni, és olyankor nagyon jól tud tűrni. Csak azt nem tudom, hogy én tényleg szeretem-e. Jó vele. Jó mellette lenni. Biztonságot ad, még akkor is, hogy azt a másfél évvel ezelőtti elhagyást soha nem tudtam megbocsátani neki. De még mindig túl jó vele.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Aztán valaki lekapcsolja a villanyt az udvaron. Nincs több fény a plafonon. Aludni kell, az átsegít mindenen. Holnap reggel jobb lesz....

*Holnap reggel jobb lett, de még mindig bennem maradtak az igazán fontos kérdések. Ha végre elmegyek innen/tőle, az mindent elrendez. Akár jó lesz a vége, akár nem.*

Alakul (pedál-medál reloaded)

Jelentem, hogy elkezdtem írni a szakdolgozatomat. Mivel most a hétvége után mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi minden történt október 23-i megemlékezés címén/helyett/kapcsán, így senkitől nem kaptam meg a kellő ajnározást. hát most ajnározom önmagam: van már 3 és egyötöd oldal, egy kis lista arról, hogy még miket kell beleírnom a bevezetőbe, meg van egy egyelőre 2 db-ból álló hivatkozáslista (meg egy csomó lábjegyzet). Olyan ügyes vagyok :)))

Jelentem, kész vagyok

Olyan büszke vagyok magamra (bár lehet, hogy aggódnom kellene, hogy a végén még eminens tanuló leszek), ugyanis ma hajnali 2-kor befejeztem a problémamegoldás nagyházimat, és összesen 17 oldalt sikerült összehoznom (ok, képek nélkül csak olyan 13 oldal). De akkor is. Igaz, azt még nem tudom, mit kezd velem a nő, mert elméletileg egyszerre nézi, hogy mennyiszer voltam ott órán, meg milyen a házim, de holnap ugye nem tudok menni, mert a kedves drága aranyos cégem által fizetett CSR konferenciára megyek :)))

duplahétvégés összefoglaló

mivel már megint nem tegnap volt, hogy utoljára ide vetődtem, gondoltam, összefoglalóban leírom az elmúlt heteket. aztán rájöttem, hogy alapból nem valami sok történik a héten a munkába megyek, majd haza című programon kívül (miután ugye már a hollandtanfolyamról is kiiratkoztam, hüpp-hüpp), szóval maradnak a hétvégék.

Múlt hétvégén a program busz-szétszedés volt. Egész konkrétan ugyanis az történt, hogy jj megvette ezt a busz kasztnit (motor pl. már nem volt benne), mert olyan szép a teteje (és az a tető, ami most a buszon van, kb. 60-70 cm magas, így pl. egy normális parkolóba már nem fér be, míg ez a tető lecsukva csak kb. 20-30 cm magas, és a busz ezzel már pont befér egy szabványos parkolóba).



Meg hát nem is volt drága, és ha már megvan, akkor ráadásul mindent, ami még hasznosítható, kiszedhetünk belőle. Pl. ablakokat, lámpabutákat, ilyesmiket. Mert ugyan a busz még megy, de alkatrészt már nem olyan egyszerű - és főképp nem olcsó - szerezni hozzá.

Úgyhogy szereltünk egész nap, szerencsére nagyon szép idő volt, meg én rájöttem, hogy marhára élvezem, ha csavarhúzókkal a kezemben buherálok egész nap. Lehet, hogy ha nem lány lennék, és nem lennék ilyen okos és szép, akkor autószerelőnek mentem volna... De lány lettem :)))

Estére meg sikeresen teljesen lecsupaszítottuk a buszt, a nap vége felé így nézett ki:



A legeslegvégére meg ránk esteledett, de elkészült a nagy mű (tényleg nincs teteje, nem csak úgy tűnik):



Persze itt még nem volt vége a napnak, mert a busz maradványai Bécstől olyan jó 100 km-re voltak, és onnan valahogy fel kellett még transzportálni az egészet.... Szerencsére a csávó, akitől a buszt vettük, szintén eladott egy kisteherautót is (egyébként dolgozik, de emellett folyamatosan adja-veszi a kocsikat, meg régi VW-buszokat újít fel, de úgy, hogy kb. olyan állapotban veszi meg őket, mint ez a busz volt, és olyanná varázsolja őket egy-két év alatt, mintha most gördültek volna le a gyártószalagról. Persze új motorral és egyebekkel, tehát amellett, hogy gyönyörűek, még mennek is, mint a golyó. Volt egy busza pl. ami sárga-piros volt kívülről, belül meg halvány krémszínű bőrhuzatot kapott. Naggggyon jól nézett ki.)

De ugye ott tartottam, hogy egy srác pont megvette azt az ominózus kisteherautót, és mivel Graznak ment, amihez akár még útba is esik Bécs, végül ő elhozta a tetőt. Csak jj nem tudott minket felvezetni, mert neki a másik irányba kellett kicsit mennie, mert onnan kapta kölcsön a felxvágót. Így én lettem az, aki a sráccal buszozott, és nekem kellett volna őt irányítani (mivel a srác német, és kb. pár hónapja lakik au-ban). Hát, marha jól eldumálgattunk, így már az első kritikus kereszteződésen túlfutottunk, innentől kezdve viszont a leírt útvonal már eleve nem működött, mert nem ugyanott értünk be bécsbe, mint kellett volna. Hát akkor még keveregtünk egy sort, de végül odaértünk, teljesen önállóan :)
És utána mondta a srác, hogy nagyon kellemes velem utazni, és nagyon hübsch a német akcentusom (pedig néha szeretem magam abba a hitbe ringatni, hogy legalább németül nincs olyan nagyon brutál akcentusom....)


A mostani hétvége meg tanulós-csajos hétvége volt, szombaton elmentünk reggel az állatkertbe, és megállapítottam, hogy én tényleg ezer éve nem jártam itt, de nagyon jó volt. Amikor már kb. egy órája bent voltunk, de állatokat még nem láttunk, azért lassan elgondolkodtunk rajta, hogy talán érdemes egy kicsit belehúzni. Egyébként az állatkert jellemzői: marha sokan állnak a kassza előtt, az állatokat meg nem lehet etetni. Ami azért különösen nehéz, mert a dögök kéregetnek, és iszonyú lelkesen megesznek mindent, amit kapnak. A zsiráfoknak egyébként volt egy saját "testőre" is, akinek az volt a dolga, hogy folyamatosan mászkáljon a kifutó körül, és mindenkinek elmondja, hogy a zsiráfokat nem szabad etetni. Persze amíg a kifutó egyik végén van, addig a másik végén kajálnak a zsiráfok, amikor meg odamegy, akkor a zsiráfok is irányt váltanak, és a kifutó másik végébe mennek. Nem valami hatékony munka....

Ja, azt majdnem el is felejtettem, hogy még az állatkert előtt beszaladtam egy tudkálóba, ahol kapásból törzsvásárló lettem, és egy szoknyát meg egy sálat sikerült találnom, és a sál nagggyon meleg :))) a szoknya meg egyszerűen szép, és már végig is udvarolt benne a KKT-től egy emberke.

ZSiráfozás után meg hazamentem, és elkezdtem a problémamegoldás nagyházimat, amibel eljutottam 5 oldalig (olyan 13-20 oldalasnak kelle lennie a végén). Vasárnap meg connect-fordítottam, meg olvastam is egy kicsit, este meg elmentem a pasim elé, aki épp hazaröppent szentpétervárról. Úgyhogy úgy ment el az egész hétvége, mintha nem is lett volna....