én nem vagyok jó bliccelő, szerintem 200 km-ről ki lehet szúrni, ha jegy nélkül megyek. nem is nagyon szoktam.
most viszont már vagy 2 hónapja nincs bérletem (pontosan azóta, amióta van új bringám, és már szoknyában is tudok tekerni). a múltkor el kellett mennem az Örsre a fénykézőmet elhozni, és vettem két jegyet, amit majd jól kilyukasztok a metróban. odafelé nem is volt gond, mert a kasszától egyenesen a lyukasztóhoz mentem. visszafelé már a metró előtt gondoltam, hogy csak el ne felejtsem kilyukasztani a jegyem. aztán bevonultam a metróba, leültem, nyammogtam a kis sajtosrudamat, amikor beugrott, hogy basszus, csak a jegyemet nem lyukasztottam ki....
szerencsére még nem indultunk el, úgyhogy mint az őrült felugrottam, és jól lyukasztottam. de vajon ezt hogy magyaráztam volna meg az ellenőröknek, hogy én ugyan még extra vettem is jegyet, csak egész egyszerűen elfelejtettem kilyukasztani (a naivitás csúcsa, aki azt hiszi, hogy ez meghatotta volna az ellenőröket, tudom).
csütörtök, szeptember 28, 2006
szombat, szeptember 23, 2006
portugál hangulatok
azért még pár dolog felmerült bennem, most ezeket írom le.
Erdőtűz
Van, sok van Lisszabontól délre mindenfelé, attól északra is előfordul. Sok a tűlevelű erdő, ahol ugye a száraz, de el nem bomlott tűlevelek vígan várják, hogy valaki eldobjon egy cigicsikket. Csak egy tüzet láttunk, azt is az autópálya mellett, épp a villanyvezeték környéke lángolt vígan....
Alvó kutyák
Vidéken gyakorlatilag minden boltnak van egy saját kutyája, akik nem izgatják magukat, és vígan alszanak egész nap az árnyékban, max. annyit csinálnak, hogy néha kicsit arrébb heverednek.
Villamosok
Ugyan erről már volt szó, de még érdemes megemlíteni, hogy néhol annyira szűkek az utcák, hogy alig férnek el benne a villamosok. A vezető meg gyakorlatilag az ajtóban ül, nincs fülkéje sem, ami nyáron még kellemes is lehet, de télen vagy esőben nem irigylem őket.
Parafa
Portugália a világ legnagyobb parafa exportőre, tehát jó eséllyel annak a bornak is onnan van a dugója, amit legutoljára ittunk. A parafa úgy "készül", hogy van a fa, aminek a kérge a parafa, ezt a fa törzsének az alján meg az első ág-elágazás alatt óvatosan vízszintesen elvágják (azért kell óvatosan, mert ha megsértik a fő gyűrűt, akkor nem nő többet parafa a fán), meg függőlegesen is bevágják a fa kérgét, és óvatosan, mint egy kabátot, leveszik a kérget, vagyis a parafát. De hogy a mennyiségek egy kicsit helyrekerüljenek: egy fa kb. 150 évet él, az első 20 évben nem lehet lehántani a kérgét. Aztán egy lehántás után 9 évet kell várni, míg rendesen újranő a kéreg. Szóval egy fát összesen 14-szer lehet lehántani. Ami nem valami sok.... Egy teljes kéreg egyébként kb. 150 kiló, ezt utána főzik, nyújtják, és utána lehet feldolgozni. Ugyan mindenfelé parafák nőttek, de azért nem hiszem, hogy ez a világon a legjobban jövedelmező foglalkozás.
Evészet, ivászat
Igen, vannak első körben a halaik, amik nem is drágák, és nagyon finomak, különösen a grillezett kis szardíniák, meg még apróbb halacskák.
Aztán vannak a sajtok, amiket étteremben pár zsemlével meg egy kis tonhalkrémmel kérés nélkül kihoznak előétel gyanánt (persze ki is számlázzák, de akkor is olyan finomak azok a sajtok). Sajtból két nagy csoport van (illetve egy főcsoport, a kecskesajt, a már ismert okoból), a parmezán-szerű keményebb/érettebb, meg a kívül kicsit keményebb héjú, belül puha, néha egészen krémesen folyó, hihetetlenül finom.
Aztán vannak a borok, nehéz, testes vörösborok, könnyedebb fehérek, meg mindenféle, és még az éttermek háziborait is nyugodtan ajánlom mindenkinek, mert azok is nagyon finomak szoktak lenni.
Gyümölcsök meg minden mennyiségben, érdemes egy kicsit betankolni mangóból, friss ananászból, magnélküli szőlőből, no meg zöldségekből: zöld (és nagyon finom) paradicsomból, paprikából, ésatöbbi ésatöbbi.
Pastelaria
Ez valami cukrászda-szerűség, de nem teljesen: egész nap nyitva vannak, olyasmi jellegű sütijeik vannak, mint a krémes, csak más formában, meg mindenféle édes péksütik, és ilyen pastelaria tényleg minden sarkon van (vagyis az éhhalál nem veszélyezteti az egyszeri látogatót), és ide be-betérnek az emberek egy sütire+kávéra.
Kávé
Majdnem úgy vannak vele, mint a hollandok, csak sokkal erősebb kávét isznak: reggelire, tízóraira, ebéd után, délután, este, vacsora után meg mindenképpen. Mindenki közli mindig, hogy ez nem egészséges, de ettől függetleül mindenki mindenhol kávézik.
Parkolás
Mivel mindenütt keskeny, meredek sikátorok vannak, így kénytelen midenki megtanulni rendesen parkolni. És centire pontosnak kell lenni, mert ha nem, akkor nem fér el a villamos, vagy a kukásautó, vagy egy kósza teherautó, és ők nem zavartatják magukat, ha máshogy nem férnek el, akkor a visszapillantó is megy velük. Vezetni viszont meglepően normálisan vezetnek egy déli néphez képest. Sőt, Lisszabonban szerintem sokkal jobbak az állapotok, mint Pesten. Ami talán azért is van, mert néhány autópálya szélességű főutat leszámítva nincsenek nagy utak a városban, csak éppen kétsávosak, de leginkább egysávos, egyirányú utcák. Ott meg nem lehet idiótán előzni, ezerrel száguldani, stb.
Az élet általában
Alapvetően nem merem azt mondani, hogy Portugália annyival jobban áll, mint mi, de azért egy kicsivel mégis. Ennek ellenére valahogy sokkal optimistábbnak tűnnek, jobban adnak magukra, és könnyedebben veszik az életet. Persze biztos az időjárás is belejátszik... Egyébként az élet reggel kb. ugyanúgy indul, mint nálunk, és sziesztázni ugyan nem sziesztáznak, de elég hosszú ebédszüneteket tartanak. Este olyan 9körül vacsoráznak, és éjfél magasságában még teli van a város. Hogy ezt hogy bírják tartósan csinálni, azt nem tudom.
Volt gazdagság
A korábban volt hatalmas gazdagságnak egyébként mindenütt látszanak a monumentális templomokba, katedrálisokba, palotákba, erődökbe és kolostorokba öntött nyomai. Lisszabon főtere a Tejo felé néz, hatalmas, U alakú, középen kb. 50 méter magas lovasszobor - ha itt kötöttek ki a középkorban a kósza hajósok, szerintem levegőt is alig mertek venni ennyi pompa láttán.
Egyébként jóformán minden kis, a térképen alig egy fél pöttyel jelölt faluban van egy hatalmas kastély, vagy akkora templom, mint nálunk egy fél bazilika, és ezeket meglepően jó állapotban is tudják/akarják tartani.
Erdőtűz
Van, sok van Lisszabontól délre mindenfelé, attól északra is előfordul. Sok a tűlevelű erdő, ahol ugye a száraz, de el nem bomlott tűlevelek vígan várják, hogy valaki eldobjon egy cigicsikket. Csak egy tüzet láttunk, azt is az autópálya mellett, épp a villanyvezeték környéke lángolt vígan....
Alvó kutyák
Vidéken gyakorlatilag minden boltnak van egy saját kutyája, akik nem izgatják magukat, és vígan alszanak egész nap az árnyékban, max. annyit csinálnak, hogy néha kicsit arrébb heverednek.
Villamosok
Ugyan erről már volt szó, de még érdemes megemlíteni, hogy néhol annyira szűkek az utcák, hogy alig férnek el benne a villamosok. A vezető meg gyakorlatilag az ajtóban ül, nincs fülkéje sem, ami nyáron még kellemes is lehet, de télen vagy esőben nem irigylem őket.
Parafa
Portugália a világ legnagyobb parafa exportőre, tehát jó eséllyel annak a bornak is onnan van a dugója, amit legutoljára ittunk. A parafa úgy "készül", hogy van a fa, aminek a kérge a parafa, ezt a fa törzsének az alján meg az első ág-elágazás alatt óvatosan vízszintesen elvágják (azért kell óvatosan, mert ha megsértik a fő gyűrűt, akkor nem nő többet parafa a fán), meg függőlegesen is bevágják a fa kérgét, és óvatosan, mint egy kabátot, leveszik a kérget, vagyis a parafát. De hogy a mennyiségek egy kicsit helyrekerüljenek: egy fa kb. 150 évet él, az első 20 évben nem lehet lehántani a kérgét. Aztán egy lehántás után 9 évet kell várni, míg rendesen újranő a kéreg. Szóval egy fát összesen 14-szer lehet lehántani. Ami nem valami sok.... Egy teljes kéreg egyébként kb. 150 kiló, ezt utána főzik, nyújtják, és utána lehet feldolgozni. Ugyan mindenfelé parafák nőttek, de azért nem hiszem, hogy ez a világon a legjobban jövedelmező foglalkozás.
Evészet, ivászat
Igen, vannak első körben a halaik, amik nem is drágák, és nagyon finomak, különösen a grillezett kis szardíniák, meg még apróbb halacskák.
Aztán vannak a sajtok, amiket étteremben pár zsemlével meg egy kis tonhalkrémmel kérés nélkül kihoznak előétel gyanánt (persze ki is számlázzák, de akkor is olyan finomak azok a sajtok). Sajtból két nagy csoport van (illetve egy főcsoport, a kecskesajt, a már ismert okoból), a parmezán-szerű keményebb/érettebb, meg a kívül kicsit keményebb héjú, belül puha, néha egészen krémesen folyó, hihetetlenül finom.
Aztán vannak a borok, nehéz, testes vörösborok, könnyedebb fehérek, meg mindenféle, és még az éttermek háziborait is nyugodtan ajánlom mindenkinek, mert azok is nagyon finomak szoktak lenni.
Gyümölcsök meg minden mennyiségben, érdemes egy kicsit betankolni mangóból, friss ananászból, magnélküli szőlőből, no meg zöldségekből: zöld (és nagyon finom) paradicsomból, paprikából, ésatöbbi ésatöbbi.
Pastelaria
Ez valami cukrászda-szerűség, de nem teljesen: egész nap nyitva vannak, olyasmi jellegű sütijeik vannak, mint a krémes, csak más formában, meg mindenféle édes péksütik, és ilyen pastelaria tényleg minden sarkon van (vagyis az éhhalál nem veszélyezteti az egyszeri látogatót), és ide be-betérnek az emberek egy sütire+kávéra.
Kávé
Majdnem úgy vannak vele, mint a hollandok, csak sokkal erősebb kávét isznak: reggelire, tízóraira, ebéd után, délután, este, vacsora után meg mindenképpen. Mindenki közli mindig, hogy ez nem egészséges, de ettől függetleül mindenki mindenhol kávézik.
Parkolás
Mivel mindenütt keskeny, meredek sikátorok vannak, így kénytelen midenki megtanulni rendesen parkolni. És centire pontosnak kell lenni, mert ha nem, akkor nem fér el a villamos, vagy a kukásautó, vagy egy kósza teherautó, és ők nem zavartatják magukat, ha máshogy nem férnek el, akkor a visszapillantó is megy velük. Vezetni viszont meglepően normálisan vezetnek egy déli néphez képest. Sőt, Lisszabonban szerintem sokkal jobbak az állapotok, mint Pesten. Ami talán azért is van, mert néhány autópálya szélességű főutat leszámítva nincsenek nagy utak a városban, csak éppen kétsávosak, de leginkább egysávos, egyirányú utcák. Ott meg nem lehet idiótán előzni, ezerrel száguldani, stb.
Az élet általában
Alapvetően nem merem azt mondani, hogy Portugália annyival jobban áll, mint mi, de azért egy kicsivel mégis. Ennek ellenére valahogy sokkal optimistábbnak tűnnek, jobban adnak magukra, és könnyedebben veszik az életet. Persze biztos az időjárás is belejátszik... Egyébként az élet reggel kb. ugyanúgy indul, mint nálunk, és sziesztázni ugyan nem sziesztáznak, de elég hosszú ebédszüneteket tartanak. Este olyan 9körül vacsoráznak, és éjfél magasságában még teli van a város. Hogy ezt hogy bírják tartósan csinálni, azt nem tudom.
Volt gazdagság
A korábban volt hatalmas gazdagságnak egyébként mindenütt látszanak a monumentális templomokba, katedrálisokba, palotákba, erődökbe és kolostorokba öntött nyomai. Lisszabon főtere a Tejo felé néz, hatalmas, U alakú, középen kb. 50 méter magas lovasszobor - ha itt kötöttek ki a középkorban a kósza hajósok, szerintem levegőt is alig mertek venni ennyi pompa láttán.
Egyébként jóformán minden kis, a térképen alig egy fél pöttyel jelölt faluban van egy hatalmas kastély, vagy akkora templom, mint nálunk egy fél bazilika, és ezeket meglepően jó állapotban is tudják/akarják tartani.
csütörtök, szeptember 21, 2006
nyaralás
a múlt hét egy spontán portugál nyaralással telt (döntés hétfőn, szerdán meg már mentünk is) - kollegina felmondása miatt előrébb kellett hozni + meg kellett rövidíteni a nyaralásunkat.
de akkor nézzük részletesen.
érkezés szerda délután Lisszabonba, találka Juao-val, akinél Lisszabonban laktunk (jj régi spanyolországból való ismerőse, egyébként tök normális csávó, aki folyamatosan azon parázott, hogy mindennel meg legyünk elégedve, miközben lerohantuk a lakását).
délután városnézés fényképezés nélkül (egyrészt esett az eső - totális hollandia reloaded, másrészt jj fénykézője be se kapcsolt, az enyém meg épp szerelés alatt volt).
egyébként a város döbbenetes - egyszer vadonatúj vagy nagyon szépen felújított házak, közvetlen mellettük meg omladozó, elhagyatott, vagy még használatban lévő, de totál életveszélynek kinéző házak, aztán templom templom hátán, olyan keskeny sikátorok, hogy egy autó is alig fér el rajtuk, mindehhez iszonyú meredek emelkedők, amiken száguldoznak a mini-villamosok (kb. akkora egy-egy villamos, mint nálunk a 47-49-es egy kocsijának a fele). Mit ne mondjak, paráztam rendesen, amikor felfelé ment a villamos, hogy nem csúszunk-e vissza, no meg lefelé, hogy meg bírunk-e állni a tengerbepottyanás előtt. Meg bírtunk.
Este Juao-val + a barátnőjével vacsiztunk, utána kiültünk egy pubba, teljes rálátással a városra és a Tejo öblére, meg a két brutál hídra, a 17 km (!!!) hosszú Vasco da Gama hídra, és a számomra nem ismert hosszúságú (de kb. 5 km-es) Április 24-e hídra (nem tudom, mi volt akkor). Mit ne mondjak, nagyon szép.
Még valami jazz-koncertre is beugrottunk, de itt én is meg jj is kb. fél óra alatt bealudtunk, szóval hazamentünk (végre).
Másnap elmentünk Guincho-ba, ahol a szélelőrejelzés szerint nagyszerű szélnek kellett volna lennie. de nem volt. jj kezdett letargiába süllyedni, de erőt vett magán, így elmentünk Sintrába, ami egy nagyon szép város, minden sarkon volt egy templom vagy palota, ragyogó napsütés, az egyik palotába be is mentünk (ami egy dombon volt, és a városka minden pontjáról látszott, a leglátványosabb a konyha volt, ami fölé két hatalmas szellőző-kúpot építettek. csak azt nem tudom, hogy mit csináltak, ha esett az eső, mert a kúpok felül nyitva voltak....
Aztán még aznap este délnek vettük az irányt, mert úgy tűnt, egyedül legdélebben van annyi szél, amiben szörfözni is lehet. így az ótópályán nekiindultunk dél felé olyan este 9 magasságában. 10körül elkezdtünk valami szimpatikus sátoros helyet kereni. aztán fél1-kor kivágtam a hisztit, hogy most már nem érdekel, menjünk el a következő városba, és ott szálljunk meg az első szálláson, mert a tököm tele, hogy 2,5 órája keringünk itt körbe-körbe, de sehol nincs egy hely, ahol a sátrat felverhettük volna. Így jutottunk el Odemirába, ahol a Residential Rita-ban szálltunk meg, Rita a csoda-asszony, aki amellett, hogy a szállót üzemelteti, még egy éttermet és egy cukrászdát-reggelizőt is fenntart, éjjel 1-kor ő csekkolt be minket, meg aztán reggel is ő adta a reggelit.... (egyébként itt ettem életem eddigi talán legfinomabb csokis croissant-ját). Plusz végre nagyjából sikerült bepótolni az indulás előtti 2órás alvást, meg a lisszaboni éjszakát.
A harmadik napon egyébként semmi különös nem történt, szépen leautóztunk Odemirából Sagresbe, kidőltünk a parton (teljes szélcsendben), aztán elmentünk vacsorázni (ismét, és a nyaralás alatt szinte kizárólag halat vagy tengeri herkentyűket ettünk, nyamm-nyamm), aztán kimentünk a világítótoronyhoz, ahonnan egyszerre két irányban is csak a tenger, amerre a szem ellát, hihetetlen magas, teljesen függőleges szirtek, alatta meg a tenger.... A tériszonyom meg olyannyira felhorgadt, hogy éjszaka azt álmodtam, hogy jj áll a szirt szélén, és nekem úgy kell visszahúzni, hogy ne essen le. Brrr.
A világítótorony után meg kerestünk egy szimpatikus sátrazós helyet, megálltunk, felvertük a sátrat, vacsora, olvasás, amíg csak az elem kitartott a zseblámpában, aztán másnap reggel nagy kolompolásra ébredtünk, kiderült, hogy sikerült egy tehéncsorda vonulási útjában felverni a sátrunkat, szegény bácsika, aki hajtotta a teheneket, nézett is, hogy nini, idenőtt egy sátor meg egy kocsi :))) (én meg a kocsi miatt pánikoltam, nehogy valamelyik tehén nekimenjen, lévén 1000 euró volt a casco önrésze... (tudom, parabajnok vagyok).
Szóval így felvirradt a nyaralás negyedik napja, és végre szél is volt. De nem elég. Úgyhogy kibéreltünk egy szörfdeszkát (tehát nem windsurf, aminek van vitorlája, csak sima szörf, aminek nincs, mert ezt lehet használni szél nélkül is, csak hullámok kellenek hozzá). Aztán autóztunk innen-oda, míg végül csak kikötöttünk ugyanazon a partszakaszon, ahol reggel voltunk, és addigra már szél is volt, így jj végre megnyugodott, és vagy 5 órát szörfözött, én meg gyakorlatilag befejeztem a Nap szerelmesét (nagy könyv lista, nr. 40), meg erőltetett menetben magamra szedtem egy kis barnaságot. Este ugyanoda visszatáboroztunk, de másnap a bácsi másfelé hajtotta a teheneket, szerencsére.
Ötödik nap ismét nem volt szél, de jj úgy döntött, hogy már nem is lesz, de már egyébként is az az egy nap is megérte, szóval kocsiba pattantunk, és nekiindultunk felfedezni az országot.
Elindultunk a déli part mentén Lagosba, ami egy brutális turistaváros, egy véletlenül kiválasztott kávézóban pl. csak német étlap volt, mindenfele németek meg más népek, hatalmas hotelek, stb. Persze midehhez gyönyörű, békés, kristálykék, langymeleg tenger, homokos tengerpart, napsütés (mi is kidőltünk egy strandon, aminek a képét később meg is találtuk az útikönyvben). Aztán megnéztük a várat meg a városvédő erődítményt, sétáltunk a várfal tövében, sikerült egy kicsit kijutni a turistanegyedből is (illetve háromnegyed, vagy négyötöd, már ami a turista-nem turista részek arányát illeti), itt megint a szokásos sikátorok, apró, egyemeletes házak, amik közvetlen az utcáról nyílnak, macskakő, piros cseréptetők.
Lagosból aztán elmentünk Monchique-be, ami jó magasan fekszik, innen belátni a tengert és a fél országot, mindenfelé teraszos földművelés, no meg erdőtüzek nyoma. Úgy döntöttünk, mivel épp sziesztaidő volt, hogy megállunk valami szép kis tisztáson, aztán leterítjük a hálózsákot, és sziesztázunk. Hát, ebből az lett, hogy kiderült, a tisztás, amit kinéztünk, egy tehénlegelő, és a tehénlepények mennyisége megközelítette az 50 kg/m2-t.... mire találtunk egy helyet, addigra meg teljesen beborult, feltámadt a szél, és a természet röhögött egyet a mi sziesztánkon. Innen aztán a lehető legkisebb utakon keresztül szépen visszacsorogtunk Odemirába, Rita mamához. Itt végre napfénynél is láttuk a várost, ami egy hihetetlenül hangulatos kis város egy völgy ölében, körben csupa zöld minden (ami nagy szó egy olyan országban, ahol több a kecske - és a ennek megfelelően a hihetetlen finom kecskesajt - mint a tehén, mert azokon a száraz legelőkön a tehenek egyszerüen nem élnek meg), a várost egy kis folyó szeli ketté, amiben olyan halak voltak, amig egész este ugrándoztak a vízből kifelé. Csillagos égbolt, romantika, langymeleg. Hm :)
Hatodik nap aztán folytattuk az országfelfedezést, elmentünk Bejá-ba (amit azóta sem tudom, hogy 'behá-nak' vagy 'bezsá-nak' ejtenek, de végülis mindegy), majd Évorát látogattuk meg, persze végig a kis utakon maradtunk, így lehetett az, hogy vagy 2 órán keresztül kerestünk egy boltot, ahol talán lehet is ennivalót kapni, mert éhesek is voltunk, egy kis sajtra-kenyérre-olajbogyóra is vágytunk (egyébként nagyon finom kenyereik is vannak a portugáloknak, a borok meg a sajtok mellett), de ezekben a kicsi falvakban úgy el vannak rejtve a boltok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja őket (ugye itt is sikátorok, fehér falak, stb). végül aztán találtunk egy kisboltot, ahol ugyan nem volt kenyér, de megmutatták, hogy hol van. Na, a dolog úgy nézett ki, mint egy autószerelő garázs, amiben télire a tüzifát tárolják, és ebből nyílt egy boltocska, ahol sajtot meg kenyeret lehetett kapni. Hát, nem csoda, ha nem találtuk meg....
Évorában aztán tettünk egy gyors kört, itt van minden, reneszánsz katedrális, modern egyetem, római templomrom... Itt a főtéren megvacsoráztunk, aztán hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Lisszabonba. Este lett volna még valami buli, én eleve mondtam, hogy nem megyek, inkább leültem másodszor is vacsizni a könyvemmel (már csak 30 oldal volt vissza), jj meg lefeküdt fél órára, hogy friss legyen a bulin. Nekem nem tűnt fel, hogy elszaladt az idő, jól elnyámmogtam a vacsorán meg a könyv végén, és csak fél12-kor tűnt fel, hogy jé, mintha jj nem kelt volna fel. Nem is, mert ügyesen reggel 11-re állította az óráját. Aztán kiderült, hogy nem is buli lett volna, csak Juao-val meg a barátnőjével lett volna egy kis ivászat. De ők hazajöttek, én meg lefeküdtem aludni, szóval jó volt :)
Hetedik nap reggeltől estig jártuk a várost, megnéztünk mindent, amit érdemes, mentünk a 28-as villamossal, ami gyakorlatilag a teljes óvárost bejárja, ettünk édességeket a minden sarkon megtalálható pastelariák egyikében, és shoppingoltunk (téli cuccokból kifejezetten jó a kínálat Lisszabonban....). Este még egy kicsit belementünk az éjszakába, megnéztük a Bario Alto negyedet, ami gyakorlatilag egy nagy éjszakai negyed, a kis sikátorok mindkét oldalán apró bárok vannak, amik olyan kicsik, hogy kb. 4-5 szék van mindegyikben, így az emberek nem is bent iddogálnak, hanem megfogják a kis műanyag poharaikat, és az utcán megy a dajdajozás. Ami szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan bírnék ki egy teljes éjszakát úgy, hogy le se ülhetek.... Közben meg van jópár olyan üzlet, amik csak dél, koradálután körül nyitnak, viszont 11-ig, éjfélig nyitva vannak. Így aztán megvan az esélye annak, hogy az ember fia/lánya félrészegen elverje a fél havi fizetését....
Utolsó nap már csak pakolásztunk, még megnéztük a Torre de Belémet, ami egy apró erődítmény a Tejo partján, hosszasan kerestünk egy abc-t, ahol még egy kis sajtot vehetünk (mivel nem ismertük az ottani boltok logóit, így elég nehéz volt egy boltot találni - végül én szúrtam ki egyet, azt is úgy sikerült, hogy ismerős volt a logó a tejről, amit Juao-nál ittunk reggel. Ennyit a jól megválasztott logó fontosságáról.).
Aztán tankolás, autóvisszaadás, és repülés haza.
Portugáliát meg ezennel felveszem az ajánlott országok listájára.
de akkor nézzük részletesen.
érkezés szerda délután Lisszabonba, találka Juao-val, akinél Lisszabonban laktunk (jj régi spanyolországból való ismerőse, egyébként tök normális csávó, aki folyamatosan azon parázott, hogy mindennel meg legyünk elégedve, miközben lerohantuk a lakását).
délután városnézés fényképezés nélkül (egyrészt esett az eső - totális hollandia reloaded, másrészt jj fénykézője be se kapcsolt, az enyém meg épp szerelés alatt volt).
egyébként a város döbbenetes - egyszer vadonatúj vagy nagyon szépen felújított házak, közvetlen mellettük meg omladozó, elhagyatott, vagy még használatban lévő, de totál életveszélynek kinéző házak, aztán templom templom hátán, olyan keskeny sikátorok, hogy egy autó is alig fér el rajtuk, mindehhez iszonyú meredek emelkedők, amiken száguldoznak a mini-villamosok (kb. akkora egy-egy villamos, mint nálunk a 47-49-es egy kocsijának a fele). Mit ne mondjak, paráztam rendesen, amikor felfelé ment a villamos, hogy nem csúszunk-e vissza, no meg lefelé, hogy meg bírunk-e állni a tengerbepottyanás előtt. Meg bírtunk.
Este Juao-val + a barátnőjével vacsiztunk, utána kiültünk egy pubba, teljes rálátással a városra és a Tejo öblére, meg a két brutál hídra, a 17 km (!!!) hosszú Vasco da Gama hídra, és a számomra nem ismert hosszúságú (de kb. 5 km-es) Április 24-e hídra (nem tudom, mi volt akkor). Mit ne mondjak, nagyon szép.
Még valami jazz-koncertre is beugrottunk, de itt én is meg jj is kb. fél óra alatt bealudtunk, szóval hazamentünk (végre).
Másnap elmentünk Guincho-ba, ahol a szélelőrejelzés szerint nagyszerű szélnek kellett volna lennie. de nem volt. jj kezdett letargiába süllyedni, de erőt vett magán, így elmentünk Sintrába, ami egy nagyon szép város, minden sarkon volt egy templom vagy palota, ragyogó napsütés, az egyik palotába be is mentünk (ami egy dombon volt, és a városka minden pontjáról látszott, a leglátványosabb a konyha volt, ami fölé két hatalmas szellőző-kúpot építettek. csak azt nem tudom, hogy mit csináltak, ha esett az eső, mert a kúpok felül nyitva voltak....
Aztán még aznap este délnek vettük az irányt, mert úgy tűnt, egyedül legdélebben van annyi szél, amiben szörfözni is lehet. így az ótópályán nekiindultunk dél felé olyan este 9 magasságában. 10körül elkezdtünk valami szimpatikus sátoros helyet kereni. aztán fél1-kor kivágtam a hisztit, hogy most már nem érdekel, menjünk el a következő városba, és ott szálljunk meg az első szálláson, mert a tököm tele, hogy 2,5 órája keringünk itt körbe-körbe, de sehol nincs egy hely, ahol a sátrat felverhettük volna. Így jutottunk el Odemirába, ahol a Residential Rita-ban szálltunk meg, Rita a csoda-asszony, aki amellett, hogy a szállót üzemelteti, még egy éttermet és egy cukrászdát-reggelizőt is fenntart, éjjel 1-kor ő csekkolt be minket, meg aztán reggel is ő adta a reggelit.... (egyébként itt ettem életem eddigi talán legfinomabb csokis croissant-ját). Plusz végre nagyjából sikerült bepótolni az indulás előtti 2órás alvást, meg a lisszaboni éjszakát.
A harmadik napon egyébként semmi különös nem történt, szépen leautóztunk Odemirából Sagresbe, kidőltünk a parton (teljes szélcsendben), aztán elmentünk vacsorázni (ismét, és a nyaralás alatt szinte kizárólag halat vagy tengeri herkentyűket ettünk, nyamm-nyamm), aztán kimentünk a világítótoronyhoz, ahonnan egyszerre két irányban is csak a tenger, amerre a szem ellát, hihetetlen magas, teljesen függőleges szirtek, alatta meg a tenger.... A tériszonyom meg olyannyira felhorgadt, hogy éjszaka azt álmodtam, hogy jj áll a szirt szélén, és nekem úgy kell visszahúzni, hogy ne essen le. Brrr.
A világítótorony után meg kerestünk egy szimpatikus sátrazós helyet, megálltunk, felvertük a sátrat, vacsora, olvasás, amíg csak az elem kitartott a zseblámpában, aztán másnap reggel nagy kolompolásra ébredtünk, kiderült, hogy sikerült egy tehéncsorda vonulási útjában felverni a sátrunkat, szegény bácsika, aki hajtotta a teheneket, nézett is, hogy nini, idenőtt egy sátor meg egy kocsi :))) (én meg a kocsi miatt pánikoltam, nehogy valamelyik tehén nekimenjen, lévén 1000 euró volt a casco önrésze... (tudom, parabajnok vagyok).
Szóval így felvirradt a nyaralás negyedik napja, és végre szél is volt. De nem elég. Úgyhogy kibéreltünk egy szörfdeszkát (tehát nem windsurf, aminek van vitorlája, csak sima szörf, aminek nincs, mert ezt lehet használni szél nélkül is, csak hullámok kellenek hozzá). Aztán autóztunk innen-oda, míg végül csak kikötöttünk ugyanazon a partszakaszon, ahol reggel voltunk, és addigra már szél is volt, így jj végre megnyugodott, és vagy 5 órát szörfözött, én meg gyakorlatilag befejeztem a Nap szerelmesét (nagy könyv lista, nr. 40), meg erőltetett menetben magamra szedtem egy kis barnaságot. Este ugyanoda visszatáboroztunk, de másnap a bácsi másfelé hajtotta a teheneket, szerencsére.
Ötödik nap ismét nem volt szél, de jj úgy döntött, hogy már nem is lesz, de már egyébként is az az egy nap is megérte, szóval kocsiba pattantunk, és nekiindultunk felfedezni az országot.
Elindultunk a déli part mentén Lagosba, ami egy brutális turistaváros, egy véletlenül kiválasztott kávézóban pl. csak német étlap volt, mindenfele németek meg más népek, hatalmas hotelek, stb. Persze midehhez gyönyörű, békés, kristálykék, langymeleg tenger, homokos tengerpart, napsütés (mi is kidőltünk egy strandon, aminek a képét később meg is találtuk az útikönyvben). Aztán megnéztük a várat meg a városvédő erődítményt, sétáltunk a várfal tövében, sikerült egy kicsit kijutni a turistanegyedből is (illetve háromnegyed, vagy négyötöd, már ami a turista-nem turista részek arányát illeti), itt megint a szokásos sikátorok, apró, egyemeletes házak, amik közvetlen az utcáról nyílnak, macskakő, piros cseréptetők.
Lagosból aztán elmentünk Monchique-be, ami jó magasan fekszik, innen belátni a tengert és a fél országot, mindenfelé teraszos földművelés, no meg erdőtüzek nyoma. Úgy döntöttünk, mivel épp sziesztaidő volt, hogy megállunk valami szép kis tisztáson, aztán leterítjük a hálózsákot, és sziesztázunk. Hát, ebből az lett, hogy kiderült, a tisztás, amit kinéztünk, egy tehénlegelő, és a tehénlepények mennyisége megközelítette az 50 kg/m2-t.... mire találtunk egy helyet, addigra meg teljesen beborult, feltámadt a szél, és a természet röhögött egyet a mi sziesztánkon. Innen aztán a lehető legkisebb utakon keresztül szépen visszacsorogtunk Odemirába, Rita mamához. Itt végre napfénynél is láttuk a várost, ami egy hihetetlenül hangulatos kis város egy völgy ölében, körben csupa zöld minden (ami nagy szó egy olyan országban, ahol több a kecske - és a ennek megfelelően a hihetetlen finom kecskesajt - mint a tehén, mert azokon a száraz legelőkön a tehenek egyszerüen nem élnek meg), a várost egy kis folyó szeli ketté, amiben olyan halak voltak, amig egész este ugrándoztak a vízből kifelé. Csillagos égbolt, romantika, langymeleg. Hm :)
Hatodik nap aztán folytattuk az országfelfedezést, elmentünk Bejá-ba (amit azóta sem tudom, hogy 'behá-nak' vagy 'bezsá-nak' ejtenek, de végülis mindegy), majd Évorát látogattuk meg, persze végig a kis utakon maradtunk, így lehetett az, hogy vagy 2 órán keresztül kerestünk egy boltot, ahol talán lehet is ennivalót kapni, mert éhesek is voltunk, egy kis sajtra-kenyérre-olajbogyóra is vágytunk (egyébként nagyon finom kenyereik is vannak a portugáloknak, a borok meg a sajtok mellett), de ezekben a kicsi falvakban úgy el vannak rejtve a boltok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja őket (ugye itt is sikátorok, fehér falak, stb). végül aztán találtunk egy kisboltot, ahol ugyan nem volt kenyér, de megmutatták, hogy hol van. Na, a dolog úgy nézett ki, mint egy autószerelő garázs, amiben télire a tüzifát tárolják, és ebből nyílt egy boltocska, ahol sajtot meg kenyeret lehetett kapni. Hát, nem csoda, ha nem találtuk meg....
Évorában aztán tettünk egy gyors kört, itt van minden, reneszánsz katedrális, modern egyetem, római templomrom... Itt a főtéren megvacsoráztunk, aztán hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Lisszabonba. Este lett volna még valami buli, én eleve mondtam, hogy nem megyek, inkább leültem másodszor is vacsizni a könyvemmel (már csak 30 oldal volt vissza), jj meg lefeküdt fél órára, hogy friss legyen a bulin. Nekem nem tűnt fel, hogy elszaladt az idő, jól elnyámmogtam a vacsorán meg a könyv végén, és csak fél12-kor tűnt fel, hogy jé, mintha jj nem kelt volna fel. Nem is, mert ügyesen reggel 11-re állította az óráját. Aztán kiderült, hogy nem is buli lett volna, csak Juao-val meg a barátnőjével lett volna egy kis ivászat. De ők hazajöttek, én meg lefeküdtem aludni, szóval jó volt :)
Hetedik nap reggeltől estig jártuk a várost, megnéztünk mindent, amit érdemes, mentünk a 28-as villamossal, ami gyakorlatilag a teljes óvárost bejárja, ettünk édességeket a minden sarkon megtalálható pastelariák egyikében, és shoppingoltunk (téli cuccokból kifejezetten jó a kínálat Lisszabonban....). Este még egy kicsit belementünk az éjszakába, megnéztük a Bario Alto negyedet, ami gyakorlatilag egy nagy éjszakai negyed, a kis sikátorok mindkét oldalán apró bárok vannak, amik olyan kicsik, hogy kb. 4-5 szék van mindegyikben, így az emberek nem is bent iddogálnak, hanem megfogják a kis műanyag poharaikat, és az utcán megy a dajdajozás. Ami szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan bírnék ki egy teljes éjszakát úgy, hogy le se ülhetek.... Közben meg van jópár olyan üzlet, amik csak dél, koradálután körül nyitnak, viszont 11-ig, éjfélig nyitva vannak. Így aztán megvan az esélye annak, hogy az ember fia/lánya félrészegen elverje a fél havi fizetését....
Utolsó nap már csak pakolásztunk, még megnéztük a Torre de Belémet, ami egy apró erődítmény a Tejo partján, hosszasan kerestünk egy abc-t, ahol még egy kis sajtot vehetünk (mivel nem ismertük az ottani boltok logóit, így elég nehéz volt egy boltot találni - végül én szúrtam ki egyet, azt is úgy sikerült, hogy ismerős volt a logó a tejről, amit Juao-nál ittunk reggel. Ennyit a jól megválasztott logó fontosságáról.).
Aztán tankolás, autóvisszaadás, és repülés haza.
Portugáliát meg ezennel felveszem az ajánlott országok listájára.
kedd, szeptember 12, 2006
one year
még egy: most látom, hogy az első bejegyzés egy éve született. hát, sajna még nem sok változás történt meg úgy és annyira, mint szerettem volna, de talán majd alakul.
ha más nem, backpacker kambodzsa.
ha más nem, backpacker kambodzsa.
nahh...
azt ugyan most első körben nem értem, hogy azon a blogon, ahol már egy csomó új bejegyzésnek kellene lennie, miért nem látom a bejegyzéseket, de mindegy, a lényeg egy:
holnap hajnalban irány portugália, és lesz napsütés meg móka-kacagás.
(egyelőre tipikusan az előestés összeveszés van. mindig is szerettem egyedül készülni egy útra, és utálom/utáltam, ha máshoz kell igazodni, akár felkelésben, akár bármi másban). nem baj, fogok olvasni is sokat, ez már előre feldob.
és igen, aktív vagyok ismét az egyetemen :)))
holnap hajnalban irány portugália, és lesz napsütés meg móka-kacagás.
(egyelőre tipikusan az előestés összeveszés van. mindig is szerettem egyedül készülni egy útra, és utálom/utáltam, ha máshoz kell igazodni, akár felkelésben, akár bármi másban). nem baj, fogok olvasni is sokat, ez már előre feldob.
és igen, aktív vagyok ismét az egyetemen :)))
szerda, szeptember 06, 2006
építők vitorlás kupa
Igen, ez egy fontos dolog volt :)
Múlt pénteken részt vettünk cégileg a fenti regattán, és egy Scholtz 22-vel az osztályunkban 4-ek lettünk. teljesen edzetlen csapattal. azt viszont nem mondta senki, hogy a vitorlázás is ennnnnyire fárasztó. ugyanis itt nincs beülő, mint a katamaránon, csak egy heveder az ember bokája magasságában, és abba kell beakasztani a lábfejünket. egyébként meg a bájos hátsót ki kell lógatni a hajóból (igen, pont úgy, mintha klotyón trónolnánk), és teljesen ki kell dőlni. hát, mit ne mondjak, a hasizmaim kicsit (nem, baromira, nagyon-nagyon, brutálisan) megsínylették a dolgot. De megérte :)
Igaz, nyerni mentünk. De majd legközelebb. És amikor ügyesebbek voltunk (harmadik futam magassága), akkor már spinakerrrel is mentünk (ez az, hogy van egy sima nagy vitorla, egy kisebb orrvitorla, és hogy teljes legyen a dolog, felhúzunk még egy bazinagy extra vitorlát is, ami már bőven elég nagy ahhoz, hogy beborítson minket....)
képeket elvileg majd kapunk, ha lesz, felpakolok párat.
happening
Visszaírt a pasi indiából. meg ajánlott egy csávót, aki volt ott 3 hónapot önkénteskedni, akiről volt egy cikk a mancs-ban, ahol meg ott volt a blogjának a linkje (www.keletioldal.blogspot.com, ha valakit érdekel) Innen kiderült, szállás-ellátás-utazást itt sem fedeznek, ami nem jó. Kb 30e ft-ból ki lehet jönni/hó, ha nem utazik az ember. kb. egy önkéntes van ott általában egyszerre, ami viszont utazásilag nem jó (ugyan van egyedül utazó nőknek külön vagon a vonatokon, stb., de nevezzetek beszarinak, én azért mégse vagyok benne biztos, hogy elég bevállalós vagyok szőkés európaiként egyedül felfedezni india szépésgeit). meg hát még ha csak 3 hónapra megyek is, az is csomó pénz. + a repjegy oda. JJ szerint nem vagyok Teréz anya, keressek tovább. Az lenne, ha a planetclub végre magára találna, mert a jelek szerint nekik tényleg rengeteg lehetőségről van infójuk....
munkailag nem lenne gond, itt tartanának ítéletnapig (=bevétel), csak már engem kezd zavarni, hogy messze a képességeim alatti dolgokat csinálok itt folyton. meg jj-vel is egyre zűrösebb a helyzet együttdolgozásilag. nem kellene mindenképp kenyértörésre vinni a dolgot, csak azért, mert kambodzsa megadta magát...
munkailag nem lenne gond, itt tartanának ítéletnapig (=bevétel), csak már engem kezd zavarni, hogy messze a képességeim alatti dolgokat csinálok itt folyton. meg jj-vel is egyre zűrösebb a helyzet együttdolgozásilag. nem kellene mindenképp kenyértörésre vinni a dolgot, csak azért, mert kambodzsa megadta magát...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)