Ennyi - Más téma

Ja, múlt héten beszéltem T-vel a régi cégről. Bezárta. Mert nem volt elég ideje foglalkozni vele. Hát, sajnálom, meg szólhatott volna, mert volt pár dolog, amit szívesen átvettem volna, de ez van. Sajnálom kicsit, de szerencsére már messze vagyok tőle.

Ennyi?

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. És csak nagy ürességet érzek. Ennyi lenne?
Igen, megint vitatkoztunk. Hisztis voltam, de megvolt rá az okom. Ő meg köcsög volt, de neki is megvolt rá az oka. A baj csak az, hogy ha ő köcsög, akkor azt rajtam tölti ki, viszont ha én épp hisztis vagyok, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Most is ez volt, én bedurcáztam, ő bedurcázott, aztán pár óra múlva elkezdtünk beszélni arról, hogy mi van. Semmi újat nem tudtunk egymásnak mondani, csak a szokásosakat. Hogy egy csomó dologban abszolút nem illünk össze. Hogy nem szereti ezt az országot. Hogy nem jó egy helyen dolgozni. Hogy a szexuális életünk olyan sivár, mint egy ötvenéves házaspáré.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Örülök neki, hogy lassan elkezdett körvonalazódni a külföldremenésem. Nem jó együtt, de külön még rosszabb. Mindketten csökönyösen hallgatunk. Aztán azt mondja, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Csorognak a könnyeim. Eszembe jutott, hogy másfél éve pont akkor hagyott ott, amikor a legmélyebben voltam. Abszolút minden összejött, és én teljesen kiakadtam. És még csak azt sem tudtam, hogy most a nagymamámat gyászolom jobban, vagy a kapcsolatomat. Pedig jogom lett volna arra, hogy a gyászban mellettem legyen. De nem volt ehhez elég erő benne. És még a szakításunk előtt is azt hajtogatta, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Azt mondja, hogy szeret (love). Ez a szó nálunk nagyon ritkán hangzik el. És hogy szüksége van rá, hogy megölelhessen. Pedig nemrég még azt mondta, hogy néha nagyon sok vagyok, néha már nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan kiharcolom, hogy ölelgessen. Ez szíven ütött. Egyébként tudom, hogy szeret. Néha én sem tudnám magamat elviselni, és olyankor nagyon jól tud tűrni. Csak azt nem tudom, hogy én tényleg szeretem-e. Jó vele. Jó mellette lenni. Biztonságot ad, még akkor is, hogy azt a másfél évvel ezelőtti elhagyást soha nem tudtam megbocsátani neki. De még mindig túl jó vele.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Aztán valaki lekapcsolja a villanyt az udvaron. Nincs több fény a plafonon. Aludni kell, az átsegít mindenen. Holnap reggel jobb lesz....

*Holnap reggel jobb lett, de még mindig bennem maradtak az igazán fontos kérdések. Ha végre elmegyek innen/tőle, az mindent elrendez. Akár jó lesz a vége, akár nem.*

Alakul (pedál-medál reloaded)

Jelentem, hogy elkezdtem írni a szakdolgozatomat. Mivel most a hétvége után mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi minden történt október 23-i megemlékezés címén/helyett/kapcsán, így senkitől nem kaptam meg a kellő ajnározást. hát most ajnározom önmagam: van már 3 és egyötöd oldal, egy kis lista arról, hogy még miket kell beleírnom a bevezetőbe, meg van egy egyelőre 2 db-ból álló hivatkozáslista (meg egy csomó lábjegyzet). Olyan ügyes vagyok :)))

Jelentem, kész vagyok

Olyan büszke vagyok magamra (bár lehet, hogy aggódnom kellene, hogy a végén még eminens tanuló leszek), ugyanis ma hajnali 2-kor befejeztem a problémamegoldás nagyházimat, és összesen 17 oldalt sikerült összehoznom (ok, képek nélkül csak olyan 13 oldal). De akkor is. Igaz, azt még nem tudom, mit kezd velem a nő, mert elméletileg egyszerre nézi, hogy mennyiszer voltam ott órán, meg milyen a házim, de holnap ugye nem tudok menni, mert a kedves drága aranyos cégem által fizetett CSR konferenciára megyek :)))

duplahétvégés összefoglaló

mivel már megint nem tegnap volt, hogy utoljára ide vetődtem, gondoltam, összefoglalóban leírom az elmúlt heteket. aztán rájöttem, hogy alapból nem valami sok történik a héten a munkába megyek, majd haza című programon kívül (miután ugye már a hollandtanfolyamról is kiiratkoztam, hüpp-hüpp), szóval maradnak a hétvégék.

Múlt hétvégén a program busz-szétszedés volt. Egész konkrétan ugyanis az történt, hogy jj megvette ezt a busz kasztnit (motor pl. már nem volt benne), mert olyan szép a teteje (és az a tető, ami most a buszon van, kb. 60-70 cm magas, így pl. egy normális parkolóba már nem fér be, míg ez a tető lecsukva csak kb. 20-30 cm magas, és a busz ezzel már pont befér egy szabványos parkolóba).



Meg hát nem is volt drága, és ha már megvan, akkor ráadásul mindent, ami még hasznosítható, kiszedhetünk belőle. Pl. ablakokat, lámpabutákat, ilyesmiket. Mert ugyan a busz még megy, de alkatrészt már nem olyan egyszerű - és főképp nem olcsó - szerezni hozzá.

Úgyhogy szereltünk egész nap, szerencsére nagyon szép idő volt, meg én rájöttem, hogy marhára élvezem, ha csavarhúzókkal a kezemben buherálok egész nap. Lehet, hogy ha nem lány lennék, és nem lennék ilyen okos és szép, akkor autószerelőnek mentem volna... De lány lettem :)))

Estére meg sikeresen teljesen lecsupaszítottuk a buszt, a nap vége felé így nézett ki:



A legeslegvégére meg ránk esteledett, de elkészült a nagy mű (tényleg nincs teteje, nem csak úgy tűnik):



Persze itt még nem volt vége a napnak, mert a busz maradványai Bécstől olyan jó 100 km-re voltak, és onnan valahogy fel kellett még transzportálni az egészet.... Szerencsére a csávó, akitől a buszt vettük, szintén eladott egy kisteherautót is (egyébként dolgozik, de emellett folyamatosan adja-veszi a kocsikat, meg régi VW-buszokat újít fel, de úgy, hogy kb. olyan állapotban veszi meg őket, mint ez a busz volt, és olyanná varázsolja őket egy-két év alatt, mintha most gördültek volna le a gyártószalagról. Persze új motorral és egyebekkel, tehát amellett, hogy gyönyörűek, még mennek is, mint a golyó. Volt egy busza pl. ami sárga-piros volt kívülről, belül meg halvány krémszínű bőrhuzatot kapott. Naggggyon jól nézett ki.)

De ugye ott tartottam, hogy egy srác pont megvette azt az ominózus kisteherautót, és mivel Graznak ment, amihez akár még útba is esik Bécs, végül ő elhozta a tetőt. Csak jj nem tudott minket felvezetni, mert neki a másik irányba kellett kicsit mennie, mert onnan kapta kölcsön a felxvágót. Így én lettem az, aki a sráccal buszozott, és nekem kellett volna őt irányítani (mivel a srác német, és kb. pár hónapja lakik au-ban). Hát, marha jól eldumálgattunk, így már az első kritikus kereszteződésen túlfutottunk, innentől kezdve viszont a leírt útvonal már eleve nem működött, mert nem ugyanott értünk be bécsbe, mint kellett volna. Hát akkor még keveregtünk egy sort, de végül odaértünk, teljesen önállóan :)
És utána mondta a srác, hogy nagyon kellemes velem utazni, és nagyon hübsch a német akcentusom (pedig néha szeretem magam abba a hitbe ringatni, hogy legalább németül nincs olyan nagyon brutál akcentusom....)


A mostani hétvége meg tanulós-csajos hétvége volt, szombaton elmentünk reggel az állatkertbe, és megállapítottam, hogy én tényleg ezer éve nem jártam itt, de nagyon jó volt. Amikor már kb. egy órája bent voltunk, de állatokat még nem láttunk, azért lassan elgondolkodtunk rajta, hogy talán érdemes egy kicsit belehúzni. Egyébként az állatkert jellemzői: marha sokan állnak a kassza előtt, az állatokat meg nem lehet etetni. Ami azért különösen nehéz, mert a dögök kéregetnek, és iszonyú lelkesen megesznek mindent, amit kapnak. A zsiráfoknak egyébként volt egy saját "testőre" is, akinek az volt a dolga, hogy folyamatosan mászkáljon a kifutó körül, és mindenkinek elmondja, hogy a zsiráfokat nem szabad etetni. Persze amíg a kifutó egyik végén van, addig a másik végén kajálnak a zsiráfok, amikor meg odamegy, akkor a zsiráfok is irányt váltanak, és a kifutó másik végébe mennek. Nem valami hatékony munka....

Ja, azt majdnem el is felejtettem, hogy még az állatkert előtt beszaladtam egy tudkálóba, ahol kapásból törzsvásárló lettem, és egy szoknyát meg egy sálat sikerült találnom, és a sál nagggyon meleg :))) a szoknya meg egyszerűen szép, és már végig is udvarolt benne a KKT-től egy emberke.

ZSiráfozás után meg hazamentem, és elkezdtem a problémamegoldás nagyházimat, amibel eljutottam 5 oldalig (olyan 13-20 oldalasnak kelle lennie a végén). Vasárnap meg connect-fordítottam, meg olvastam is egy kicsit, este meg elmentem a pasim elé, aki épp hazaröppent szentpétervárról. Úgyhogy úgy ment el az egész hétvége, mintha nem is lett volna....

csináltok, amit akartok

ma ismét megtörtént, ami már sokszor: összehívtak egy meetinget hozzánk, csak elfelejtettek szólni róla. a szerencse még az volt, hogy nem reggel 8kor volt a meeting, mint eredendően tervezték, hanem 10-től, és véletlenül 10 perccel előtte szóltak, hogy akkor ugye a meeting...
egyébként a reggel 8-cal sincs gond, csak mivel 8 és fél9 között kell beérjünk, még ha pontban 8kor vagyunk is itt, az már eleve késő (ugye mire kávé készül, meg kis sütikéket-ropikákat rakunk, stb).

no, erre aztán fogtam magam, és ezt írtam mindenkinek:

"Dear All,

it is sad, but unfortunately true: the assistants of M6 Duna have limited abilities. Among others, we are not able to read thoughts (shame on us, I know). However, we are able to read e-mails and the meeting-list (relieved sigh from the back). So if you are setting up a meeting at M6 Duna, please send us an e-mail, put it in the meeting list (placed at the reception desk, under the car-planner list), or let us verbally know (we can also hear - cool, isnt't it?).

This way we will be in the position to prepare for the meetings, and arrive in time for the 8am get-togethers.

Thank you."

tökös csaj vagyok, nemdebár :)

CSR

hát, tegnap nagyon hatékony voltam, délben konzultáltam a belső konzulensemmel, aki első körben megpróbált lebeszélni arról, hogy a váll. felelősség (=CSR, corporate social responsibility) témában írjam a szakdogámat, mert nincs hozzá magyar irodalom, a külföldi meg nem beszerezhető, de amikor látta, hogy nem hagyom magam, akkor közölte, hogy ez már önmagában jó pont, ha ezt írom, mert ez az egyik kedvenc témája, csak soha senki nem akar belőle szakdogát írni. hát így állunk.

este aztán lerohantam a bme meg a központi szabó ervin könyvtárakat (ezúton is áldom a nevét azoknak a könyvtárvezetőknek, akik este 8-ig nyitvatartó könyvtárakat üzemeltetnek), és a két könyvtár teljes csr irodalmát elhoztam. nem, nem kellett hozzá egy egész teherautó, ugyanis összesen 5 könyvről van szó. ebből is 4 oecd kiadvány, amik cikkgyűjtemények, és a cikkek között van olyan, ami a csr-rel foglalkozik.... egyébként itt következik szőkeségem története:
a szabó ervin könytárban a könyvemet a raktárból kellett kikérni (a bme-ben is, csak ott kiderült, hogy a könyvtár helyett valami egészen érthetetlen okból a műszaki olvasóba keveredtek a könyvek), és volt egy nagy faliújság, amire kiírták a kikért könyvek számát. legalábbis én nagyon sokáig azt hittem, hogy a könyvek számát. aztán amikor már 40 perce ott ültem, és még mindig nem volt ott a könyvem, és már csak 15 perc volt a könyvtár zárásáig, és egyébként is azt mondták, hogy max. 15 perc alatt kihozzák a könyveket, na akkor valahol mélyen az agyam egy sötét sarkában felsejlett a gondolat, hogy lehet, hogy nem is a könyv számát írják ki (eleve nehezen fért volna ki a 7 számjegyű raktári szám a 6 számjegyet kijelezni képes fényújságra), hanem az olvasójegy számát.... és természetesen kiderült, hogy az a szám, ami már vagy fél órája ott volt változatlanul, az az én olvasójegyem száma..... okos vagy, juditka.

ma még rendeltem egy könyvet az amazonról (eredetileg 4et akartam, de a végeredményként kijött 89 euró, és azt, különösen fizetés előtt, egy kicsit sokalltam...)

ja, és a tegnapi maximál-kiakadás: a szakdoga tartalomjegyzék-vázlatát jövő hétfőig kellene leadni... hát, nem sok esélyt látok rá...

Für mich

ezt a csokit kaptam a lassan két éve meglévő pasimtól csak úgy. illetve csak azért, mert mostanában olyan szerelmes, mint a nagyágyú :)))