JJ a hétvégén elreppent Vietnámba (és ez nagyjából mára kezd bennem tudatosulni. Ráadásul elég okos volt ahhoz, hogy minden e-mail címét átirányította, az egyik az apjához megy, a céges meg a kollégájához... szóval e-mailben nem tudok vele értekezni, sms-ben meg csak igen szűkszavúan. szóval majdnem olyan, mintha szakítottunk volna. és még milyen lesz, mikor én megyek el....). Ez egyben azt is jelenti, hogy elkezdődött a visszaszámolás az én reppenésemig. Ennek örömére megy a hasam, mint mindig, amikor hirtelen beparázok (pl. vizsgák előtt, interjúk előtt, oltások előtt, stb.).
Fura belegondolni, hogy összesen már csak egy hónap és két hét, és már itt sem vagyok.
Abba pedig még furcsább belegondolni, hogy egy hét és egy nap múlva államvizsga, és én még egy kukkot sem tanultam. Úgyhogy most megyek is. Igaz, "csak" 17 tételt kell benyalni, és azok is megvannak kidolgozva, de azt persze most sem fogom/akarom megállni, hogy a tételeknek egyesével utána ne nézzek, nehogy bármi is kimaradjon. Szóval lesz még itt bőven mit tanulni. Meg ugye a szakdogámat is át kell olvasnom még egyszer, és már van két kérdés a külső bírálótól is (aki egyébként csillagos hatost adott a szakdogámra), és azokra is kellene alkotni valami nagyszerű választ, hátha tényleg felteszik ezeket a kérdéseket az államvizsgán....
Jaj, nekem már olyan elegem van a tanulásból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése