negyedévszázadosok leszünk

Hát igen. eljön az a nap is, egyrészt nagyon lelkes vagyok, nagyon várom, nagyon jó lesz, másrészt meg izgulok kicsit.
egyrészt, hogy valamelyest én leszek a szervező, az én felelősségem, hogy minden rendben menjen, minden épségben maradjon, mindenki jól érezze magát, stb.
másrészt a buliban való dj-zést jj elvállalta. nem én vetettem fel az ötletet először, még mielőtt bárki is azt gondolná. de biztos lesznek, akik majd nem szeretik a zenéjét. és tuti lesznek olyanok, akik odanyomulnak a bakelitjei mellé, hogy akkor most cd-ről is nyomjon valamit. és tudom, hogy ettől idegbaj szokott lenni. nem elsőre, de ha valaki elkezdi nyomni, hogy de lécci, izé-bizé, esetera, attól ki tud akadni. én meg nem akarom, hogy a pasim meg a barátaim összevesszenek. (különösen, hogy eddig egyedül Kati volt az, aki pozitívan nyilatkozott róla. nem egyszerű lélekről van szó, tény, és én is csak szidni tudom a pasijaimat mások előtt, dícsérni nem....)
namindegy. legrosszabb esetben hónom alá csapok egy üveg tekilát és jól érzem magam vele, a többiek meg intézzék el egymással az elintéznivalójukat.
egyébként meg ez a buli az első olyan alkalom, hogy jj valamit csak azért csinál, mert én kértem. és lelkes is, ez meg különösen fontos. nem akarom, hogy a vége az legyen, hogy egyszer s mindenkorra közli, hogy ő nekem/értem többé soha semmit....
elkezdte tervezni, hogy honnan szed lámpákat, meg melyik erősítőt meg hangfalat hozza, meg hogyan fogja az áramot kivezetni, meg összerakni, megmegmeg...
próbálok majd nem sokat agyalni azon, hogy hogyan és milyen legyen/lesz a buli, és akkor jó lesz. de hogy nem fogunk a szerelemvonatra szerelemvonatozni, az is biztos ;)