mai munkadühöngés

na, asszem egyre inkább kifelé lábalok a cégből, vagy csak megtanulok lassan nemet mondani...

Van egy megrendelő, akinek eddig kb. 4 fordítást csináltunk, kicsiket, és azokat is olyan lealkudott áron, hogy még én is belepirulok, de reménykedtem, meg ők is mondták, hogy nekik sok megrendelésük lesz. Nem lett, csomót szívtunk az anyagokkal, aztán egyszer csak eltűntek, tavaly november eleje óta egyáltalán nem volt megrendelésük.

Most két hete felhívott tőlük a főnök, hogy neki van egy kis használatija, egy hal-kereső izé, és abból kellene lefordítani egy részt. OK, mondom, küldje el a lefordítandó részt, megnézzük (mert ugye nincs neki belőle elektromos verzió, és mi szívjunk azzal, hogy papírról pötyögünk be mindent.) Ja, és hogy neki kell, nem céges, értem ugye, miről van szó.
Na, megérkezett a füzet, hívom a pasit, hogy akkor ezt ennyiért meg annyiért tudjuk megcsinálni. papírról beszkennelve-összerakosgatva pofátlanul magas összeget számolok fel, mert bazi sokat kell mindig szívni, és ezt meg kell fizetni, ha tetszik, ha nem. Illetve ha nem, akkor meg el lehet vinni máshoz az anyagot.
Na, de közli a pasi, hogy nem kell ám az egész, csak a szoftverre vonatkozó részek. Mondom, ok, csak akkor jó lett volna, ha bejelöli, hogy melyik oldalakra gondol is pontosan. Erre közölte, hogy hát, de akkor neki az egészet el kellett volna olvasnia, de nekem biztosan menni fog, hogy megtaláljam a szoftveres részeket.
Vazze, itt elszállt az agyam, de csak a tehetetlen bénát adtam elő: hát, egyrészt én se szívesen olvasnám el az egész használatit, hogy összevadásszam, neki mi kell belőle, meg tartok tőle, hogy esetleg olyan oldalakat is lefordítok, ami nem kell, olyanokat meg nem, ami kellene, és akkor mi lesz....
Na, erre közölte, hogy ok, akkor küldjem vissza a könyvet, és análkül tette le, hogy elköszönt volna. Hát, hogy őszinte legyek, külön örülnék neki, ha nem kellene a hülye anyagaival szarakodnunk.

Aztán ugyaninnen hív ma egy másik pali, hogy akkor lenne egy új céges megrendelésük, és átküldi. Átemilezte, mellette a megjegyzés, hogy akkor ugye utoljára ilyen meg ilyen áron fordítottunk neki. Mire visszaírtam, hogy igen, de minden év elején árat módosítunk (ami nincs teljesen így, de mindegy), és most már ez meg ez az ár, és hogy jó-e. Erre nekiáll pampogni, hogy de hát nem érti, mi változott, meg különben is, és hogy most ok, mehet a fordítás, de a későbbiekben nem biztos.
Na, ismét agyelszállás, és kedvesen megírtam neki, hogy az a helyzet, hogy ad 1, van infláció, ad 2, időközben jobban megtanultuk, mit és mennyiért éri meg vagy nem éri meg elvállalnunk. És hogy pontosan emiatt adok minden munkára külön ajánlatot, és az alapján a megrendelőnek joga van eldönteni, hogy tőlünk rendeli-e meg az anyagot, vagy mástól. Persze előfordulhat, hogy a mástól való megrendelés minőségbeli eltérést is jelent.

néha az az érzésem, hogy vannak olyan megrendelők, akik azt hiszik, hogy azzal az éves szinten pár tízezer forintnyi megrendelésükkel kiskirályok, és minden úgy lesz, ahogy ők azt kitalálják, meg hogy ha befenyeget, hogy elviszi máshoz a munkát, akkor megcsináljuk neki ingyen....