nyaralás

a múlt hét egy spontán portugál nyaralással telt (döntés hétfőn, szerdán meg már mentünk is) - kollegina felmondása miatt előrébb kellett hozni + meg kellett rövidíteni a nyaralásunkat.
de akkor nézzük részletesen.
érkezés szerda délután Lisszabonba, találka Juao-val, akinél Lisszabonban laktunk (jj régi spanyolországból való ismerőse, egyébként tök normális csávó, aki folyamatosan azon parázott, hogy mindennel meg legyünk elégedve, miközben lerohantuk a lakását).
délután városnézés fényképezés nélkül (egyrészt esett az eső - totális hollandia reloaded, másrészt jj fénykézője be se kapcsolt, az enyém meg épp szerelés alatt volt).
egyébként a város döbbenetes - egyszer vadonatúj vagy nagyon szépen felújított házak, közvetlen mellettük meg omladozó, elhagyatott, vagy még használatban lévő, de totál életveszélynek kinéző házak, aztán templom templom hátán, olyan keskeny sikátorok, hogy egy autó is alig fér el rajtuk, mindehhez iszonyú meredek emelkedők, amiken száguldoznak a mini-villamosok (kb. akkora egy-egy villamos, mint nálunk a 47-49-es egy kocsijának a fele). Mit ne mondjak, paráztam rendesen, amikor felfelé ment a villamos, hogy nem csúszunk-e vissza, no meg lefelé, hogy meg bírunk-e állni a tengerbepottyanás előtt. Meg bírtunk.



Este Juao-val + a barátnőjével vacsiztunk, utána kiültünk egy pubba, teljes rálátással a városra és a Tejo öblére, meg a két brutál hídra, a 17 km (!!!) hosszú Vasco da Gama hídra, és a számomra nem ismert hosszúságú (de kb. 5 km-es) Április 24-e hídra (nem tudom, mi volt akkor). Mit ne mondjak, nagyon szép.
Még valami jazz-koncertre is beugrottunk, de itt én is meg jj is kb. fél óra alatt bealudtunk, szóval hazamentünk (végre).

Másnap elmentünk Guincho-ba, ahol a szélelőrejelzés szerint nagyszerű szélnek kellett volna lennie. de nem volt. jj kezdett letargiába süllyedni, de erőt vett magán, így elmentünk Sintrába, ami egy nagyon szép város, minden sarkon volt egy templom vagy palota, ragyogó napsütés, az egyik palotába be is mentünk (ami egy dombon volt, és a városka minden pontjáról látszott, a leglátványosabb a konyha volt, ami fölé két hatalmas szellőző-kúpot építettek. csak azt nem tudom, hogy mit csináltak, ha esett az eső, mert a kúpok felül nyitva voltak....



Aztán még aznap este délnek vettük az irányt, mert úgy tűnt, egyedül legdélebben van annyi szél, amiben szörfözni is lehet. így az ótópályán nekiindultunk dél felé olyan este 9 magasságában. 10körül elkezdtünk valami szimpatikus sátoros helyet kereni. aztán fél1-kor kivágtam a hisztit, hogy most már nem érdekel, menjünk el a következő városba, és ott szálljunk meg az első szálláson, mert a tököm tele, hogy 2,5 órája keringünk itt körbe-körbe, de sehol nincs egy hely, ahol a sátrat felverhettük volna. Így jutottunk el Odemirába, ahol a Residential Rita-ban szálltunk meg, Rita a csoda-asszony, aki amellett, hogy a szállót üzemelteti, még egy éttermet és egy cukrászdát-reggelizőt is fenntart, éjjel 1-kor ő csekkolt be minket, meg aztán reggel is ő adta a reggelit.... (egyébként itt ettem életem eddigi talán legfinomabb csokis croissant-ját). Plusz végre nagyjából sikerült bepótolni az indulás előtti 2órás alvást, meg a lisszaboni éjszakát.



A harmadik napon egyébként semmi különös nem történt, szépen leautóztunk Odemirából Sagresbe, kidőltünk a parton (teljes szélcsendben), aztán elmentünk vacsorázni (ismét, és a nyaralás alatt szinte kizárólag halat vagy tengeri herkentyűket ettünk, nyamm-nyamm), aztán kimentünk a világítótoronyhoz, ahonnan egyszerre két irányban is csak a tenger, amerre a szem ellát, hihetetlen magas, teljesen függőleges szirtek, alatta meg a tenger.... A tériszonyom meg olyannyira felhorgadt, hogy éjszaka azt álmodtam, hogy jj áll a szirt szélén, és nekem úgy kell visszahúzni, hogy ne essen le. Brrr.
A világítótorony után meg kerestünk egy szimpatikus sátrazós helyet, megálltunk, felvertük a sátrat, vacsora, olvasás, amíg csak az elem kitartott a zseblámpában, aztán másnap reggel nagy kolompolásra ébredtünk, kiderült, hogy sikerült egy tehéncsorda vonulási útjában felverni a sátrunkat, szegény bácsika, aki hajtotta a teheneket, nézett is, hogy nini, idenőtt egy sátor meg egy kocsi :))) (én meg a kocsi miatt pánikoltam, nehogy valamelyik tehén nekimenjen, lévén 1000 euró volt a casco önrésze... (tudom, parabajnok vagyok).



Szóval így felvirradt a nyaralás negyedik napja, és végre szél is volt. De nem elég. Úgyhogy kibéreltünk egy szörfdeszkát (tehát nem windsurf, aminek van vitorlája, csak sima szörf, aminek nincs, mert ezt lehet használni szél nélkül is, csak hullámok kellenek hozzá). Aztán autóztunk innen-oda, míg végül csak kikötöttünk ugyanazon a partszakaszon, ahol reggel voltunk, és addigra már szél is volt, így jj végre megnyugodott, és vagy 5 órát szörfözött, én meg gyakorlatilag befejeztem a Nap szerelmesét (nagy könyv lista, nr. 40), meg erőltetett menetben magamra szedtem egy kis barnaságot. Este ugyanoda visszatáboroztunk, de másnap a bácsi másfelé hajtotta a teheneket, szerencsére.

Ötödik nap ismét nem volt szél, de jj úgy döntött, hogy már nem is lesz, de már egyébként is az az egy nap is megérte, szóval kocsiba pattantunk, és nekiindultunk felfedezni az országot.
Elindultunk a déli part mentén Lagosba, ami egy brutális turistaváros, egy véletlenül kiválasztott kávézóban pl. csak német étlap volt, mindenfele németek meg más népek, hatalmas hotelek, stb. Persze midehhez gyönyörű, békés, kristálykék, langymeleg tenger, homokos tengerpart, napsütés (mi is kidőltünk egy strandon, aminek a képét később meg is találtuk az útikönyvben). Aztán megnéztük a várat meg a városvédő erődítményt, sétáltunk a várfal tövében, sikerült egy kicsit kijutni a turistanegyedből is (illetve háromnegyed, vagy négyötöd, már ami a turista-nem turista részek arányát illeti), itt megint a szokásos sikátorok, apró, egyemeletes házak, amik közvetlen az utcáról nyílnak, macskakő, piros cseréptetők.
Lagosból aztán elmentünk Monchique-be, ami jó magasan fekszik, innen belátni a tengert és a fél országot, mindenfelé teraszos földművelés, no meg erdőtüzek nyoma. Úgy döntöttünk, mivel épp sziesztaidő volt, hogy megállunk valami szép kis tisztáson, aztán leterítjük a hálózsákot, és sziesztázunk. Hát, ebből az lett, hogy kiderült, a tisztás, amit kinéztünk, egy tehénlegelő, és a tehénlepények mennyisége megközelítette az 50 kg/m2-t.... mire találtunk egy helyet, addigra meg teljesen beborult, feltámadt a szél, és a természet röhögött egyet a mi sziesztánkon. Innen aztán a lehető legkisebb utakon keresztül szépen visszacsorogtunk Odemirába, Rita mamához. Itt végre napfénynél is láttuk a várost, ami egy hihetetlenül hangulatos kis város egy völgy ölében, körben csupa zöld minden (ami nagy szó egy olyan országban, ahol több a kecske - és a ennek megfelelően a hihetetlen finom kecskesajt - mint a tehén, mert azokon a száraz legelőkön a tehenek egyszerüen nem élnek meg), a várost egy kis folyó szeli ketté, amiben olyan halak voltak, amig egész este ugrándoztak a vízből kifelé. Csillagos égbolt, romantika, langymeleg. Hm :)



Hatodik nap aztán folytattuk az országfelfedezést, elmentünk Bejá-ba (amit azóta sem tudom, hogy 'behá-nak' vagy 'bezsá-nak' ejtenek, de végülis mindegy), majd Évorát látogattuk meg, persze végig a kis utakon maradtunk, így lehetett az, hogy vagy 2 órán keresztül kerestünk egy boltot, ahol talán lehet is ennivalót kapni, mert éhesek is voltunk, egy kis sajtra-kenyérre-olajbogyóra is vágytunk (egyébként nagyon finom kenyereik is vannak a portugáloknak, a borok meg a sajtok mellett), de ezekben a kicsi falvakban úgy el vannak rejtve a boltok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja őket (ugye itt is sikátorok, fehér falak, stb). végül aztán találtunk egy kisboltot, ahol ugyan nem volt kenyér, de megmutatták, hogy hol van. Na, a dolog úgy nézett ki, mint egy autószerelő garázs, amiben télire a tüzifát tárolják, és ebből nyílt egy boltocska, ahol sajtot meg kenyeret lehetett kapni. Hát, nem csoda, ha nem találtuk meg....
Évorában aztán tettünk egy gyors kört, itt van minden, reneszánsz katedrális, modern egyetem, római templomrom... Itt a főtéren megvacsoráztunk, aztán hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Lisszabonba. Este lett volna még valami buli, én eleve mondtam, hogy nem megyek, inkább leültem másodszor is vacsizni a könyvemmel (már csak 30 oldal volt vissza), jj meg lefeküdt fél órára, hogy friss legyen a bulin. Nekem nem tűnt fel, hogy elszaladt az idő, jól elnyámmogtam a vacsorán meg a könyv végén, és csak fél12-kor tűnt fel, hogy jé, mintha jj nem kelt volna fel. Nem is, mert ügyesen reggel 11-re állította az óráját. Aztán kiderült, hogy nem is buli lett volna, csak Juao-val meg a barátnőjével lett volna egy kis ivászat. De ők hazajöttek, én meg lefeküdtem aludni, szóval jó volt :)



Hetedik nap reggeltől estig jártuk a várost, megnéztünk mindent, amit érdemes, mentünk a 28-as villamossal, ami gyakorlatilag a teljes óvárost bejárja, ettünk édességeket a minden sarkon megtalálható pastelariák egyikében, és shoppingoltunk (téli cuccokból kifejezetten jó a kínálat Lisszabonban....). Este még egy kicsit belementünk az éjszakába, megnéztük a Bario Alto negyedet, ami gyakorlatilag egy nagy éjszakai negyed, a kis sikátorok mindkét oldalán apró bárok vannak, amik olyan kicsik, hogy kb. 4-5 szék van mindegyikben, így az emberek nem is bent iddogálnak, hanem megfogják a kis műanyag poharaikat, és az utcán megy a dajdajozás. Ami szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan bírnék ki egy teljes éjszakát úgy, hogy le se ülhetek.... Közben meg van jópár olyan üzlet, amik csak dél, koradálután körül nyitnak, viszont 11-ig, éjfélig nyitva vannak. Így aztán megvan az esélye annak, hogy az ember fia/lánya félrészegen elverje a fél havi fizetését....

Utolsó nap már csak pakolásztunk, még megnéztük a Torre de Belémet, ami egy apró erődítmény a Tejo partján, hosszasan kerestünk egy abc-t, ahol még egy kis sajtot vehetünk (mivel nem ismertük az ottani boltok logóit, így elég nehéz volt egy boltot találni - végül én szúrtam ki egyet, azt is úgy sikerült, hogy ismerős volt a logó a tejről, amit Juao-nál ittunk reggel. Ennyit a jól megválasztott logó fontosságáról.).
Aztán tankolás, autóvisszaadás, és repülés haza.

Portugáliát meg ezennel felveszem az ajánlott országok listájára.