Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. És csak nagy ürességet érzek. Ennyi lenne?
Igen, megint vitatkoztunk. Hisztis voltam, de megvolt rá az okom. Ő meg köcsög volt, de neki is megvolt rá az oka. A baj csak az, hogy ha ő köcsög, akkor azt rajtam tölti ki, viszont ha én épp hisztis vagyok, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Most is ez volt, én bedurcáztam, ő bedurcázott, aztán pár óra múlva elkezdtünk beszélni arról, hogy mi van. Semmi újat nem tudtunk egymásnak mondani, csak a szokásosakat. Hogy egy csomó dologban abszolút nem illünk össze. Hogy nem szereti ezt az országot. Hogy nem jó egy helyen dolgozni. Hogy a szexuális életünk olyan sivár, mint egy ötvenéves házaspáré.
Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Örülök neki, hogy lassan elkezdett körvonalazódni a külföldremenésem. Nem jó együtt, de külön még rosszabb. Mindketten csökönyösen hallgatunk. Aztán azt mondja, hogy de azért kedvel (like).
Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Csorognak a könnyeim. Eszembe jutott, hogy másfél éve pont akkor hagyott ott, amikor a legmélyebben voltam. Abszolút minden összejött, és én teljesen kiakadtam. És még csak azt sem tudtam, hogy most a nagymamámat gyászolom jobban, vagy a kapcsolatomat. Pedig jogom lett volna arra, hogy a gyászban mellettem legyen. De nem volt ehhez elég erő benne. És még a szakításunk előtt is azt hajtogatta, hogy de azért kedvel (like).
Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Azt mondja, hogy szeret (love). Ez a szó nálunk nagyon ritkán hangzik el. És hogy szüksége van rá, hogy megölelhessen. Pedig nemrég még azt mondta, hogy néha nagyon sok vagyok, néha már nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan kiharcolom, hogy ölelgessen. Ez szíven ütött. Egyébként tudom, hogy szeret. Néha én sem tudnám magamat elviselni, és olyankor nagyon jól tud tűrni. Csak azt nem tudom, hogy én tényleg szeretem-e. Jó vele. Jó mellette lenni. Biztonságot ad, még akkor is, hogy azt a másfél évvel ezelőtti elhagyást soha nem tudtam megbocsátani neki. De még mindig túl jó vele.
Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Aztán valaki lekapcsolja a villanyt az udvaron. Nincs több fény a plafonon. Aludni kell, az átsegít mindenen. Holnap reggel jobb lesz....
*Holnap reggel jobb lett, de még mindig bennem maradtak az igazán fontos kérdések. Ha végre elmegyek innen/tőle, az mindent elrendez. Akár jó lesz a vége, akár nem.*
6 megjegyzés:
Hű, ez szomorúan hangzik! :(
Riszpekt, hogy van erőd elmenni mellőle külföldre! Nagyon nehéz tud lenni elszakadni valakitől...
De szerintem találsz nála sokkal jobbat is. Illetve olyat, aki jobban illik hozzád. Próbálom nem fikázni a pasidat, és nem mondani rá, hogy rossz :)
igen, szerencsére általában attól nem kell tartanom, hogy a barátnőim elszeretik a pasijaimat :)))
egyébként asszem pont az elmenés az, ami segít dönteni. anno mikor G-vel is már csak gyilkoltuk egymást, az segített, hogy pont elmentem arra az egyhónapos hollandiázásra. egyébként most már lehet, hogy azt mondtam volna, hogy hagyjuk az egészet a p*ba, ha nem dolgoznánk együtt. mert az extra-szar, ha ugyan vége, de egész nap egymás arcát nézzük. szóval inkább gyáva dög vagyok, mert arra számítok, hogy a távolság majd mindent megold....
viszont elkezdtem erősen gondolkodni azon, hogy én tényleg csak max. két évre vagyok szavatolva. És akkor már pánikszerűen menekülök. ami ok, de lassan kezdem unni magamat.
hm, erre lenne mit mondanom, de azt inkább csak neked mondanám, személyesen, nem blog kommentben.
felírom a listára mint megbeszélendő, a meló mellé. :)
to do lista a melóhelyen, to spek lista a találkákra?
ja. meg to gossip lista is van külön :)
igen, azt hiszem, hogy a "normális" pasi kategóriát exÁdám merítette ki teljesen. és igen, hiába a nagy virágcsokrok minden alkalomra, meg az udvarlás meg a mittomén, mégse kellett, és nem hiszem, hogy akár most is kellene.
a duzzogást meg sokszor én kezdeményezem, mármint azt az eszmefuttatást, aminek vita + duzzogás lesz a vége. egyébként már gondolkodtam azon, hogy elmegyek egy pszichóhoz, hogy mégis ez micsoda, miért kell nekem max. 3hetente egy jó nagy összeveszés? lhet, hogy a kibékülés miatt? ;)
mindenesetre tény, hogy mi nők se vagyunk egyszerűek: normális pasi nem kell, a normálatlannal meg nem tudunk mit kezdeni....
Megjegyzés küldése