új év

Mivel mostanra főállású diák és munkanélküli lettem, elméletileg állatira sok időm van. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az a rengeteg idő egészen mostanáig szakdolgozat-írással telt. Node, vissza az elejére.

Az úgy kezdődött ugye, hogy mint 3 éve mindig, most is karácsony után elhúztunk síelni. Hó nem igazán volt, de a jézuskám hozott egy új sílécet, így mindenképpen muszáj volt nekem is síelni. December 31-én meg, csak hogy megmutassam, hogy nem csak sportos, de szorgalmas is vagyok, leültem egy napnyit szakdolgozni. Amit meg akartam csinálni, azt sikerült, és még 20 percet aludtam is délután. (utána meg elkezdett csöngeni a szobában a telefon, és miután felvettem, valaki megkérdezte, hogy ez hányas szoba is - 7-es - majd ezerrel exkuzálta magát, mert hogy ő a 8-as szobát akarta hívni. akkor a 8-as gombot nyomd meg a telefonon, apukám.)

A szilveszteri buli viszont katasztrófába süllyedt. Kezdődőtt a dolog azzal, hogy ismét jj volt az egyetlen dj a buliban. Már előre mondtam neki, hogy nem sok kedvem van a dologhoz, ha egyedül fog zenélni, de váltig állította, hogy majd lesz ott még valaki. Aztán persze nem lett. Ezek után még a buli első felét viszonylag jól abszolváltam, de aztán olyan 1 óra magasságában elszakadt a cérna, és elvonultam egyet sétálni (ugyan nem volt sok hó, de annál több volt, mintsem nagyon jó ötlet lett volna iccaka egy kis félcipőben túrára indulni). Utána még visszamentem, azzal a nagy elhatározással, hogy én akkor most jól fogom érezni magamat. De továbbra sem sikerült. Leginkább azért nem, mert én nem szeretek egyedül táncolni, egyébként meg folyamatosan az volt az érzésem, hogy felesleges vagyok, nem hiányzom senkinek, és aki beszél velem, az is csak azért teszi, mert sajnál. Aztán a másik gond az, hogy még mindig nem értem ezt a rohadt bécsi akcentust. Az egyik csávó valamelyik síelős napon poénkodott azzal, hogy még egy hétig beszélhet bécsiül, de aztán megy vissza a berlini munkahelyére, ahol ő az egyetlen osztrák, és kénytelen lesz megint hochdeutschul beszélni, különben nem értik meg, mit mond. Ezek után nem csoda, hogy ÉN SEM értem egy csomószor, hogy miről van szó. És amikor már a harmadik csoporthoz csapódtam oda, és egyszer csak mindig azt vettem észre, hogy a tömeg összezárul előttem, akkor azt mondtam, hogy na ezt nem vagyok hajlandó tovább elviselni. Úgyhogy odamentem (mint a fúria) jj-hez, és megkérdeztem tőle, hogy mégis mit gondol, meddig tart még ez a szar. Erre közölte, hogy még nem tudja, meg nem rajta múlik, stb. Na, erre leüvöltöttem a fejét, hogy én meg akkor leszarok mindent, és hívjon nekem egy taxit. Persze nem tudott, de "szerencsére" egy hotel bárjában volt a buli, úgyhogy átvonultam a recepcióra, és megpróbáltam az önbecsülésemet legalább annyira összeszedni, hogy a szétkent sminkem mögül bájosan mosolyogva (gondolom elég rémisztő lehettem) kérjem meg a recepcióst, hogy legyen kedves hívni nekem egy taxit. És hazamentem. És kibírtam, hogy egész úton hazafelé ne bőgjek. Persze jj már kb. 20 perccel azután sms-ezett, hogy eljöttem, aztán végül 1,5 óra múlva megérkezett, miután összeveszett a bármenedzserrel, mert nem tudott a zenére koncentrálni azután, hogy eljöttem. És azt mondta, hogy nem gondolta, hogy nekem ez a bulizás tényleg ilyen gondot okoz, de látja, hogy ha azt akarja, hogy továbbra is legyen barátnője, akkor jövőre választania kell a szilveszteri djzés meg köztem. És engem választ. Persze meglátjuk majd, hogy ebből mi lesz, de reménykedem. Még egy ilyen szilveszteri bulit nem vagyok hajlandó végigcsinálni.
Ja, viszont a buliban kaptam egy nagyon aranyos (annyira ízléstelen, hogy már szép) szerencsemalacot, íme:
Remélem látszik, hogy a háttérképemet is átrózsaszíneztem, hogy jól menjen a disznóhoz :)

Szóval az új évem egy kiadós vitával kezdődött, ami az eddigiekkel ellentétben talán valami eredményt is hoz, első nekifutásra ugyanis meglepően konstruktívnak tűnt. Node azóta már eltelt pár nap, kicsit lehiggadtak a kedélyek, és én
BEFEJEZTEM A SZAKDOLGOZATOMAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szinte hihetetlen, de tényleg vége, már csak némi finomhangolás van hátra, no meg az, hogy András végigolvassa, és mondjon rá valamit. Első körben ugyanis a belső konzulensem bele se nézett, és amikor hívtam, megkérdezte, hogy van-e kérdésem. Mivel pedig nem volt, közölte, hogy akkor biztosan nagyon jó lesz..... Egyébként meg jó lesz.
Viszont már csak azért sem ártott volna, ha belenéz, mert sikerült Andrásnak külső bírálót is találnia (a külső konzulens ugye konzultál, a bírálatot viszont másnak kell írnia). A külső bírálóm végül a kopint-datorg elnök-vezérigazgatója lesz..... hát, azt kell hogy mondjam, kezdem kicsinek érezni magam.....

bár nem is annyira, mert újra elkezdtem aktívkodni külföldremenés terén, és már van is egy hely, ahova jelentkeztem, ráadásul ma épp a húgommal telefonáltam, és pont kifejtettem neki, hogy még nem nyomaszt, hogy se munkám, se külföld, de majdcsak lesz valami, erre jön egy második hívásom ismeretlen számról. Egy fejvadász cégtől kerestek, ahová még valamikor ezer éve adtam be egy önéletrajzot, hogy van egy lehetőségük (jogi asszisztencia), és rám gondoltak, és mikor tudnék bemenni beszélgetni. Wow :) Igaz, nem szeretnék életem végéig asszisztens lenni, de arra kíváncsi vagyok, hogy egy jogi asszisztenstől mit várnak el, meg hogy miért olyan fontos, hogy extra kiemelkedő szinten beszéljem a németet és az angolt. Ráadásul utána megnéztem a honlapjukat is, és kiderült, hogy épp van náluk egy termékmenedzser-beszerző állás is, amit azért már jobban el tudok képzelni magamnak.

Szóval egy nap leforgása alatt:
- befejeztem a szakdogámat
- lett egy szuper külső bírálóm
- behívtak egy állásinterjúra
- és 30 pontot emelkedett az önbizalmam.

Most akkor eresztek egy kád forró vizet, beülök egy könyvvel (Follett: Kaland Afganisztánban), és áztatom magam egy órát. Aztán ha elég erőm lesz, akkor hozzácsatolom a szakdogához a hiányzó mellékleteket, megírom hozzá a hiányzó nyilatkozatot, hogy a műa saját munkám, és ami nem az enyém, az hivatkozva van, aztán majd meglássuk. Esetleg elmegyek moziba, vagy a tesóm gépén keresek valami filmet.