szombat, január 20, 2007

mi van most?


az elsőnél csak megdöbbentem, a másodiknál azt mondtam, véletlen egybeesés, a harmadiknál már felvetődött bennem a kérdés, hogy itt nincs-e valami összeesküvés, most meg azt kérdezem: mi van most, hogy mindenki szakít?

még tegnap is hallottam egy szétköltözésről, ma is egy erős krízisről, pedig ezek a kapcsolatok mind olyan stabilnak és érettnek tűntek.... És a legérdekesebb, hogy az elhagyott fél minden esetben azt mondta, hogy teljesen váratlanul érte a dolog, és semmi előjele nem volt.... Pesze mindig az elhagyott az, aki jobban szeret, és talán a rózsaszín köd mögül nem látta a figyelmeztető jelzéseket. Vagy látta, csak nem tudta, hogy azok mennyire komolyak. Anno jj-vel is állandóan voltak problémák, de EGY olyan pont volt, ahol nekem nagyon elegem lett, de én még akkor is azt hittem, hogy meg lehet beszélni, helyre lehet hozni. Ő meg akkor és ott már nem akart több energiát belefektetni abba a kapcsolatba. Igaz, neki egy hét kellett ahhoz, hogy visszakozzon. Nekem meg több hónap, mire újra bízni tudtam benne.

De ezt a szakítási hullámot most tényleg nem értem. Egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet az az ok, ami miatt egyik kapcsolat ér véget a másik után. Vagy mi csinálunk valamit rosszul? Azt sugalljuk esetleg, hogy "helló, vegyél feleségül, mert már nagyon férjhezmehetnékem van?????" De nem hiszem. Nem látom. Nem érzem. Vagy ez afféle elő-kapuzárási pánik, és azt hiszik, hogy nem éltek még eleget? És mi az elég? Hány strigula kell hozzá? És a sokadik nevét-se-tudom nőnél/pasinál nem fog eszükbe jutni, hogy mit is hagytak ott? Vagy tényleg két-három év után kihűl az első láz, és akkor nem tudunk már mit kezdeni magunkkal, és unalomba/szakításba/egy harmadikba fullad a kapcsolat? A két éves határt és is sokat kerülgettem, mire egyszer túlléptem rajta, és ez alkalommal sem teljes romantikában és megbékélésben telt az évforduló környéke....

Valaki azt mondta, hogy a párkapcsolat/házasság döntés kérdése. Hogy két ember eldönti, hogy veled, és nem mással. Persze ehhez is két ember kell. Ráadásul hogyan lehet olyasmiről dönteni, amit nem tudok, nem ismerek? Honnan tudjam, hogy vele 3-5-25 év múlva is jó lesz, amikor éppen csak pár éve jó vele? És mi lesz, ha el kell tartania/el kell tartanom, megbetegszik/megbetegszem, megváltozik/megváltozom? És hogyan jut túl az ember azon, ha lesz egy futó kalandja? Mi az, ami még a kapcsolat megmentésének tartható, és mi az, ami az önbecsülés sárba tiprásának? És ezekre a kérdésekre ki fog válaszolni? Van egyáltalán válasz?????

A múltkor azt álmodtam, hogy jj elhagyott. Felébredtem, és azt hittem, hogy nem álom volt, hanem a valóság. Percekbe telt, mire rájöttem, hogy nem így van. Most nem engem hagytak el. Vagy még nem. Kíváncsian, de bizakodva várom a folytatást.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

hát nálam aztán tuti nem játszott a "vegyél feleségül"-duma! :)

Szerintem nincs válasz a kérdéseidre :( Amíg nem volt divat a válás, akkor is biztos hogy ugyanezek a problémák voltak a házasságokban, csak nem jöhettek elő. Asszem az ember genetikailag nem monogámiára készült.

Ja, és ha megálmodtad, készülj fel. Én két-három héttel előtte álmodtam meg.

Most feldobtalak, ugye? :)

Névtelen írta...

pont ez előbb írtam, hogy nem tartok a szakítástól :)
De most nem nagyon jöhet össze a szakítás olyan egyszerű oknál fogva, hogy most hétvégén meg jj a szörf-hónapjára, szóval azt hiszem, hogy még 5 hétig be vagyok biztosítva. Hogy mi lesz utána, azt nem tudom. Akkor meg én megyek el 2 héttel azután, hogy jj hazajött.
Ha viszont ezt a 7 hónapot is kibírjuk, akkor akár ásókapa.