kedd, január 23, 2007

nagy dolgok

Tegnap nagy mozi-maraton volt a csajokkal, Judy, még egyszer köszi :)

És most először éreztem azt, hogy tényleg milyen jó időben és jó helyen élünk, még annak ellenére is, hogy emelkedik a gázár, meg hasonlók.
Azt hiszem, hogy életemben először gondoltam bele abba a tegnapi szabadság, szerelem vetítése és egy rakat ma elolvasott háborús (irak) cikk kapcsán, hogy milyen jó, hogy nem kell attól félnem, hogy lelőnek az utcán, hogy a családomból akárkit elvisznek és jól megkínoznak csak azért, mert valamit mondott, vagy hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy általános élelmiszerhiány miatt nem lesz mit ennem....
És talán most először esett le az, hogy az 56-os forradalommal tényleg nem sokat értünk el, mert mégiscsak több mint 30 évre volt szükség ahhoz, hogy legyen tényleges szabadságunk - persze valószínűleg a folyamat még tovább késett volna, ha 56-ban sem csinálunk semmit, és sokkal rosszabb lett volna a 80-as években élni, ha nincsenek olyanok, akiknek annyira elege volt már a rendszerből, hogy még az sem volt nekik túl nagy áldozat, hogy lelőtték őket.
De tulajdonképpen mit gondoltak? Tényleg azt hihették, hogy néhány ezren szembeszállhatnak egy akkora hadsereggel, mint amit a szovjetunió fel tudott sorakoztatni ellenük? Vagy azt gondolták, hogy úgysem jönnek be ide?
Nem tudom, de nagyon-nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy nem kellett eddig megtudnom, és remélem, soha nem is kell, hogy milyen érzés háborúban élni.

Még bőszen zajlott a jugoszláv háború, amikor egyszer otthon mosogattam, aztán kinéztem az ablakon, és átfutott rajtam az a hihetetlen tehetetlenség érzés és zsigeri pánik, hogy mi van akkor, ha a jugoszlávok úgy döntenek, hogy nem elég nekik jugoszlávia, és átjönnek hozzánk is harcolni egy kicsit. Azon gondolkodtam, hogy hova menekülhetnénk, meg hogy mennyi élelmiszertartalékunk van, és hogy ebből mit is lehetne csinálni egy rejtekhelyen. És szinte láttam magam előtt, hogy egy bombázó repül az ablak felé, és kiereszti a bombáit....

igen, azt hiszem meg kell tanulnunk értékelni azt, hogy tényleg "ilyen nagy dolog a szabadság...."

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

tudsz róla, hogy ez a post kétszer jelent meg? és a felső posthoz nem is enged kommentelni. amikor rákattintok a comment-re, azt írja ki, hogy sorry, we cannot complete your request. indoklás semmi :)

nekem ilyen élményem az Apák könyve után volt. Ijesztő. És nem is nagyon tudhatjuk, nem fogunk-e megélni ilyesmit. Vagy rosszabbat :(

julcsa írta...

tegnap döglődött a blogger, amikor postoltam, aztán töröltem az egyiket, erre tölölte, de mégse, de mára úgy tűnik magához tért....

igen, most még úgy örülünk, hogy békében és biztonságban élünk, csak ki tudja, meddig...