fogászat

Az elmúlt hónapokban kezdem magam kórház-függőnek érezni.
Először voltak ugye a kis anyajegyek (2*3 öltés), most meg a fogászat.
Ami úgy indult, hogy semmi panaszom nincs, de ha már jj egyik ismerőse, S. épp budapesten fogorvos-hallgató, akkor adjunk az érzésnek, és osztrák fogorvos-to-be-vel nézessük meg a fogunkat.
Első körben minden szép és jó, teljesen rendben vannak a fogaim, sehol eg árva szál szuvasodás, semmi. Naccerű.
Ami kevésbé jó, hogy:
- a bölcsességfogaimtól meg kellene szabaduljak.
- szabályoztatni kellene a fogaimat.

Ez utóbbi a külföldre-menési terveimbe nem nagyon illik bele, lévén kb. egy év lenne a kívülről felragasztott cucc, és utána még vagy fél évig egy belső íven ragasztott rögzítő szabit kellene hordanom. Meg hát kicsit több, mint negyedmilla lenne az egész, ami tul.képp nem sok, ha azt veszem, hogy akkor végre rendben lennének a fogaim, de hát kevésnek sem mondható. Mindegy, ezen még agyalok egy sort, pláne, hogy mostanában már gondolkodtam párszor azon, hogy mit lehetne kezdeni az egyre csálébban álló (egyébként egyszer már szabályozott) fogaimmal.

És az igazán zaftos történet a bölcsességfog-bányászat. Aki nem bírja az orvosi beszámolókat, most legyen szíves és függessze fel az olvasást.

Szóval. Készült röntgen, amin látszik, hogy elég ferdén nőnek a fogak. Vagyis én ezt láttam rajta. De mint kiderült, nem csak, hogy ferdén nőnek, de van ott egy arccsont, ami alá benőttek, és azért nem bírtak soha teljesen kijönni. És egy módja van a kivételnek: le kell csiszolni az arccsontból annyit, hogy mellőle a fogat ki lehessen húzni. Ehhez meg ugye alaposan fel kell vágni a számat, hogy hozzá lehessen férni a csonthoz. Brutál. S. azzal indított, hogy mondjam azt, hogy lidokain-érzékeny vagyok, mert akkor utlrakaint kapok, ami erősebb, mint a lido. Hát, behazudtam. Bevették. Belémnyomtak egy rakat fájdalomcsillapítót, szépen lezsibbadtam, és nekiugrottak. S. meg egy főorvos. Másfél óra után szálltam ki a székből, addigra a szám a folyamatos tátogatástól full kikészült, én meg a végén olyan rosszul lettem, hogy egy falkányi fogorvos-hallgató szeme láttára álltak neki megmenteni az elájulástól. Vicces volt :)
Egyébként a fogkivétel része annyira nem volt rossz, illetve a vágást nem éreztem szerencsére, a csont-csiszolást csak hallottam, de az se volt nagyon gáz. Viszont maga a húzás brutál volt. Mert szegény fog ugye egy teljesen egészséges, erős és szép fog volt, és kapaszkodott, mint a hülyegyerek. Első körben le is törött belőle egy darab, annyira nem akart kimenni. Kicsit szar érzés volt hallgatni, ahogy recseg a fogam, a fejemet ugyan lefogták, de az állkapcsom ment jobbra-balra, és közben tényleg azon kedztem nem is kicsit aggódni, hogy basszus, ezek egész egyszerűen el fogják törni az állkapcsomat. De nem törték.

És miután felpofoztak, összevartak és egyebek, hazavánszorogtam. Két órát úgy aludtam, mint a csecsemő. Aztán meg úgy elkezdett fájni a fogam helye, hogy azt hittem, belepistulok. Ennyi erővel komolyan már egy gyereket meg lehetett volna szülni. Vagy kettőt.

Most, három nappal később az arcom fele kicsit be van dagadva, éjjel-nappal fájdalomcsillapítókon élek, ettől persze totál hülye és lassú vagyok. És tesztelem, milyen lehet lebénulni, ugyanis a nagy akció közben megnyomorgatták kicsit az arcidegeimet, és az állam meg asz alsó ajkam frankón részlegesen lebénult. Mozgatni bírom kicsit, de érezni semmit nem érzek, tehát pl. kajáláskor folyamatosan figyelnem kell rá, hogy ne nyámmogjam el a saját számat is.
Bár sokat ilyen fejjel meg egy hozadékos szájzárral nem lehet enni, csodálkozom is rajta, hogy a legmodernebb fogyókúrás módszerek közé még nem került be a bölcsességfog-kivétel.

Ja, és még 3 okostódi-fogtól meg kell szabaduljak. Asszem, ennyi szenvedés után hőssé avatom magam.