pre-karácsonyi lassú megnyugvás

be kell valljam, hogy ugyan szívből utálom a karácsony előtti folyamatos tömegnyomort, a hülye autósokat, akik a piroson is átmennek, és megállás nélkül nyomják a dudát, meg a nagycsaládokat, akik 3 db max. derékmagasságű gyerekkel vonulnak el karácsonyi nagybevásárolni, és folyamatosan kerülgetnem kell őket, de....
de szeretem a karácsony napját, amikor mindenki örül az ajándékoknak
de én is szeretek ajándékokat kapni
de mint bika, szeretem, hogy minden karácsony kvázi egyforma (ok, volt ugye egy kis változás mostanában a helyszínben, meg bővült a résztvevők száma, de már megemésztettem)
de szeretek a nagy családommal együtt ücsörögni, finomakat enni, és megállás nélkül beszélni.

és a karácsonyi ajándékok vásárlására is egészen jó technikát fejlesztettem ki: amit lehet, interneten rendelek meg, amit meg nem lehet, azokat próbálom úgy összekombinálni, hogy a lehető legkevesebb helyre kelljen elmennem. Persze ehhez az is kell, hogy nagyjából tudjam, kinek mit akarok venni, de ez idén most nagyon jól összejött (leszámítva a Judittal megtett hiábavaló köröket Budaörsön, de legalább még egyszer utoljára használtam a sárga autót :)))).

Szakdoga helyzetjelentés 2.

íme: tegnap ugyan csak 2 oldalt írtam, de ma már egy teljes oldalt meg két sort. A 41. oldalon vagyok per pillanat, és már csak azért fogom befejezni idén ezt a dög szakdogát, mert már annyira elegem van belőle. És az a baj, hogy azt érzem, hogy nem is olyan jó, és ettől végképp elmegy az életkedvem.....

szóval:

ügyes vagyok

A hétvégén szaporítottam a szakdogámat, és már 38 (!!!!) oldal van belőle. Igaz, még mindig csak kerülgetem a forró kását, mert egyelőre a bevezetés részletes kifejtésénél nem jutottam tovább, de majdcsak lesz belőle valami.


Tegnap este meg 40 percet lépcsőztem a lépcsőgépemen, és összesen 2300 lépcsőfokot másztam meg. A 40 perc azért volt, mert a múltkor scully felvilágosított, hogy ez első 20 percben csak egy jó nagy pofont adunk a semminek, lévén hogy 20 perc után kezdenek csak égni a zsírok... egyébként a 40 perc sem volt olyan sok, csak szerintem a szomszédok unták már a folyamatos szuszogást, amit a gép hengerei kiadnak. de én nagyon jól kihasználtam az időt, mert mostam, és kiszedtem az előző mosást + kiteregettem, utána szteppeltem, aztán meg kiteregettem az éppen elkészült adag ruhát levezetésképpen.
És már alig várom, hogy január legyen, mert fogok járni uszodába, meg hetente legalább 2* tornázni, és olyan szép leszek :))))

UTÁLOM!!!!

3 napja van meg az alsó fogszabályzó, azóta a szám belülről úgy néz ki, mintha söréttel szétlőtték volna, és nem bírok normálisan enni, sőt, egyre kevésbé bírok enni.
ma reggel csináltam magamnak egy adag joghurtot, és egy körtét szeleteltem bele, de persze a körte kicsit keményebb volt, így végül a reggelim jj-nél kötött ki, én meg egy tejeskávéval meg egy fél mikuláscsokival vígasztalódom. ami szintén nem jó, mert majd fogat kell mosnom, és gondolom mondanom se kell, hogy még a fogmosás is fáj.
azt mondta a fogdoki, hogy ha nagyon rossz, vegyek be fájdalomcsillapítot. még nem rossz annyira, de lehet, hogy a kajálásaim előtt be kellene vegyek valami bogyót, hogy ne érezzem....
tegnap viszont a sült krumpli elég jól ment. szóval akkor a joghurt mellett már sült krumpli is lehet a repertoáron. holnap meg céges karácsonyi bowling + VACSORA..... :((((

fogszabi 2.

ma megkaptam az alsó fogszabit is. bár várnom kellett vagy 40 percet, mert amikor megérkeztem, szólt a fogorvos, hogy futár hozta a tappancsokat, csak nem alsót, hanem felső sort hozott. úgyhogy vissza kellett küldeni, és meg kell várni, amíg megérkezik ismét. én meg vártam, és egyszer csak beszaladt egy futár, és láttam, hogy kavarog kicsit, úgyhogy jó fej voltam, és szóltam neki, hogy hova kell mennie a fogazatommal :)
most olyan érzés, mintha egy fél krumpli lenne a számban, nem tudok rágni, de nem azért, mert annyira fáj, hanem azért, mert nem érnek össze a fogaim. még nem tudom, milyen megoldást fogok találni az evésre, mert ma ugyan még jó volt a joghurt meg tejberizs, de azért 2 évig ha nem muszáj, nem korlátoznám ennyire a táplálkozásomat....
egyébként meg iszonyúan látszik most, hogy mennyire össze-vissza állnak a fogak az alsó fogsoromban.... de milyen szépek lesznek 1-2 év múlva :)

Bugge Wesseltoft Jazzland Community

Koncerten voltunk. A fenti izé meg a neve a csapatnak.
Szóval van Bugge W. barátunk, aki egyébként jazz-zongorista. És első körben ő vonult fel a színpadra, és elkezdett jazzt játszani. Aztán egyszer csak felállt, és a kinyitott zongorába behajolva a húrokon pengetett tovább, majd megperdült, de a pengetés ment tovább (mint később kiderült, volt egy felvevő-izé, amivel meghatározott részt fel tudott venni, és aztán ez a szakasz addig ment, amíg le nem állította). de nem nagyon állította le, inkább elkezdett lemezről meg mindenféle gépek segítségével efölé a dallam fölé játszani meg djzni. jó volt.
aztán jött egy szaxofonos meg egy gitáros + egy dobos. A szíxofonos egyszerűen teljesen kész volt. Úgy játszott, mintha nem fújná, hanem szívná a szaxofont, aztán megint fújta, megint szívta (de közben folyamatosan fújt, szóval fogalmam sincs, hogyan varázsolta ezt a hangot....). röviden: valami frenetikus volt a csávó.
ezt követően egy csaj jött a színpadra, akinek nagyon idegesítően két copfban volt a haja, de úgy, hogy csak a haja legaljában volt a hajgumi, fent meg kilógott a haja. szóval szívem szerint odamentem volna megigazítani a haját. de ehelyett inkább hallgattam. és ez megint az ezt-nem-hiszem-el kategória volt. a csaj olyan hangokat adott ki magából, mint pl. amikor az ember a rádió gombját tekergeti, és hol sustorgás van, hol meg egy kis zene, aztán sustorgás, aztán beszéd, stb. na, és a csaj így sustorgott meg blablázott, de mindezt egy teljesen élvezhető és dallamos énekbe sűrítve. ja, és háttérzene nélkül, teljesen egyedül. de ez még csak a bevezetés volt, utána felállt a teljes zenekar, zongorával, szaxofonnal, gitárral meg dobbal, és akkor belelendült mindenki. a szám most megint részben a sustorgásra alapult, de néhol már értelmes szöveg volt, aztán már rendesen énekelt a csaj, aztán beszélt (egyébként valami csodálatosan szép beszédhangja volt, nagyjából olyan, akit az ember órákon keresztül elhallgatna, még akkor is, ha csak a telefonkönyvet olvassa fel).
a koncert végére nagyjából egy kérdés maradt mindenkiben: ezt hogyan lehet megcsinálni?
jó volt, és most már kezdem látni, hogy érdemes lenne néha beleolvasni az est.hu koncertajánlóiba :)

Szösszenetek

1. Munkanélküli leszek: kitaláltam, hogy mivel 2 hónapig tuti itthon leszek, és nagyon tanulni fogok az államvizsgámra, ezért nekem nagyon jó lesz hivatalosan munkanélkülinek lenni. Úgyhogy január elején majd utánajárok, hogy mit és hogyan kell csinálni (meg ugye még indok, hogy legyen TB-m, bár marci szerint ez egyébként is lenne, de így még jobb).
2. Tanulok, ezért sütöttem-főztem, íme az eredmény: (volt pizza is, de az hamarabb elfogyott, mint ahogy a fényképezőgépet elő tudtam volna venni)

1. (ez itt most 3 lenne, de a kép miatt bekeveredett a blogger.) Tanulok, ezért megszereltem az egyébként már évek óta nem használt taposógépemet is, ami a sok nemhasználattól szépen beszáradt, és olyan brutál módon nyikorgott, hogy volt ismét egy nagyon jó kifogásom arra, miért nem használom. De szombat reggel megzsíroztam mindenütt, és már nem nyikorog, és ma megpróbálom magam rávenni arra, hogy 200 kalóriányit tapossak rajta. Ugyanis a mini kakaóscsigában és mini buktában lévő kalóriákat valahogy kompenzálni kellene....
2. Mivel januárban is tanulni fogok (vizsgák + államvizsga), már van egy csomó tervem, hogy mit fogok csinálni. Íme:

• átjelentkezem a bagolyvár u-ból a baross u-ba (ergo lesz érvényes lakcímkártyám, még ha emiatt ki is tesznek a 14. ker-i sztk-ból. tényleg, erről van vkinek vmi infója?)
• megújíttatom az útlevelemet (mert 2007. áprilisában lejár)
• ha sikerül összehozni a kimenetelt, akkor még jan-ban megújíttatom a jogosítványomat is, mert az meg 2007 nyarán jár le
• kicseréltetem (vagy sk. cserélem) az ezer éve csöpögő wc-tartályt
• elviszem megsarkaltatni a cipőimet, amiknek már elfogyott a sarka
• kicseréltetem a TB-kártyámat, mert a múltkor hisztizett rajta az sztk-s néni, hogy nem tudja kiolvasni (egyébként ki lehet olvasni, csak akarni kell)
• csináltatok nemzetközi diákot, mert azt egy évre adják ki, és hátha kell még 2007. decemberéig valahol
  
• ...... (ez a lista asszem folyamatosan bővülni fog az elkövetkező pár hétben. csak azt nem tudom, hogy akkor tul.képpen mikor fogok tanulni????)
  

Szakdoga helyzetjelentés

Igen, alakulok a diplomadolgozattal is, íme:

(bár a kedves anyukám állandóan azzal stresszel, hogy már 3 hete egy sort sem haladtam, de ez nem igaz, mert a hétvégén + ma összesen 3,5 oldalt írtam. és már tovább haladtam a bevezetésen....)

It is official...

Az államvizsgám időpontja: 2007. február 7, csütörtök, reggel 8 óra. Én vagyok a legeslegeslegeslegeslegelső.

(kellett írni óhajokat, én meg írtam a csajnak, hogy hát abszolút rugalmas vagyok, és ha kell, reggel is tudok menni, amikorra a vidékiek nem érnek fel, de azért ezt nem akartam....)

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

prospektust csinálunk

ugye az úgy volt, hogy lesz majd nekünk szép final completion ceremony nevű ünnepségünk. amire legyártatunk 200 db ajándékot (fa keretben ezüstözött bronz nyuszi ül, i.sz. 2. századból), meghívunk 200 embert, meg lesz karácsonyi lapunk is, amit hozzácsapunk a rendezvényszervező által leszervezendőkhöz, meg lesz prospektusunk, amit szintén az ünnepségen osztunk ki, és akkor minden szép és jó lesz. a gond egyedül az volt, hogy az ünnepséget előre kellett hozni dec. 15-ről 13-ra, mert a felügyelőbizottság elnöke (főmufti) nem ért rá 15-én. szóval mindent előrehoztunk, a prosi gyártatási idejét, meg a nyúlgyártókat is befenyítettük egy extra-durva kötbérrel arra az esetre, ha nem készülnek el időben.
erre egy több mint fél éve zajló egyeztetőbizottságos móka lezárult múlt csütörtökön, aminek az eredménye az, hogy egy csomó napot kaptunk + egy nagyon nagy csomó pénzt. vagyis nem késtünk az autópályával, még akkor sem, ha ténylegesen késtünk. csak a késés nem a mi hibánk. lényeg a lényeg, hogy a barátaink a minisztériumban most nem szeretnek minket. ergo nem jöttek volna el a bulira, és az összes kapcsolt szerv sem. szóval lett volna egy magán-bulink az építőkkel meg a mérnök cégekkel.
szóval buli sztornó. persze én voltam az, akinek a lefújás tényét (az igazi ok megnevezése nélkül, mivel az egyelőre nem publikus) közölni kellett a rendezvényszervezővel, aki már egy hete ezen dolgozott. de ez még csak a kisebbik gond.
a nagyobbik az a rohadt prospektus. összesen 28+4 oldalról beszélünk, amin a teljes szöveg mennyisége 5 a/4-es oldalnyi (illetve 2*5, mert van angol meg magyar szöveg is). most ugyanis mindenki kitalálta, hogy állatira ráérünk, és megy a szőrszálhasogatás, meg az egymásnak ellentmondás, meg a kommentolt word doksi újrakommentolása, és a hasonlók. meg az 5 verzióval ezelőtti verzió kommentolása, és akkor csodálkoznak, hogy 1-2 kommentet nem javítok ki.... de ha meg merem jegyezni, hogy talán kellene egy szerződést írni a grafikus + nyomdát intéző céggel, mert a próbanyomat minősége a béka segge alatt van, egy ugye ha mi ez alapján nyomatunk, akkor joggal mondhatják, hogy de mi láttuk a próbanyomatot, akkor én vagyok a kötözködő.... szerencsére a pr-igazgatónk kellően nagyvonalú, és közölte, hogy akkor holnap eob a végső határidő bármilyen kommentre (hacsak valami fatális nagy baromságot nem írtunk bele), és egyelőre csak 300 db prosit nyomunk ki az 1500 db-os végső adagból, mert ő is tart egy kicsit attól, hogy szar lesz a végeredmény. már csak attól tartok, hogy a végén meg majd januárban fognak hívogatni, ha valami nem sikerül az utánnyomással..... de akkor majd az egyik tanácsadónkhoz hasonlóan napi soktízezer forintot fogok kiszámlázni tanácsadói díjként, és minden meg van oldva :)))

szabályozódnak a fogaim :)

Ma voltam a fogszabályzó első "aktiválásán", ez azt jelenti, hogy a tappancsokban futó fémszálat rögzítő-feszítő kis gumigyűrűket cserélte a doki. És nem is fáj.
+ sikerült a dokit rábeszélnem arra, hogy ne hagyjuk januárra az alsó ív ragasztását, hanem csináljuk meg minál hamarabb, szóval dec. 4-én felkerül a következő ív. és újabb két hét pempős kaja vár rám. de legalább ehetek tejeset (=joghurt, tejberizs, stb), nem úgy, mint a bölcsességfog-vadászatkor. juhé.
ja, azért olyan fontos, hogy mielőbb felkerüljön a második ív, mert azt akarom, hogy már minél szabályozottabbak legyenek a fogaim, mire kimegyek külföldre, amivel kapcsolatban egyelőre semmi előrelépés nincs. és a dokinak nem árultam el, hogy ez a nagy tervem van.... remélem nem dob ki első körben....

(a kép ugyan a fullextrás hétvégi biciklizésen készült, de legalább látszik rajta, hogy milyen szép vagyok :)))

fullextrás hétvége

Azt kell mondjam, hogy a mostani hétvége meglehetősen kimerítő volt.
Első körben már pénteken viszonylag korán elindultunk, azzal a fekiáltással, hogy megyünk shoppingolni, hátha sikerül vagy fekete csizmát (aminek elég szűk a szára) vagy szép fekete cipőt venni. Hát, a cipőből nem lett semmi, mert telefonált a fogorvos srác (aki a bölcsességfogaimat elkezdte, meg aki a fogszabályzóra is rábeszélt, és aki azóta már hazament Au-ba), hogy jj mehet hozzá 6-ra. Wiener Neustadtba. Szóval shopping storno, irány WN. Persze mikor ott voltunk, csörög a srác, hogy késik egy órát, 6-kor fejezte be az előző páciensét Bécsben (ami kocsival jó egy óra). szóval bevetettük magunkat a WN-i shopping centerbe, de nem vettem semmit.
A fogorvoslás tapasztalata pedig az volt, hogy jj-nek is érdemes megszabadulnia a bölcsességfogaitól...
Aztán egyenesen irány Bécsbe, mert elvileg este 8tól már jj dj-zett egy pubban, persze addigra nem értünk oda. Hát a helyen vágni lehetett a füstöt (de valami extra-brutál szinten), meg kiderült, hogy kivételesen van egy csomó dj, úgyhogy végül nem djzett jj. Volt kis duma-duma, meg egy kis besértődés részemről (nem is olyan kicsi, de mindegy), aztán viszonylag korán mentünk haza, mert másnap biciklitúra volt a terv.

Reggel persze vastag köd, szemerkélő eső, és döghideg. Úgyhogy webkamerák segítségével választottuk ki, hogy hova menjünk. Aztán már csak jj Anton nevű haverjára kellett várni, mert ő is jött, és ő előző nap elég alaposan szétcsapta magát. De odaértünk Mariazellbe, és nagyon jó volt a túra, csak 2* akartam kipurcanni, de meglepődtem, hogy egészen jó a kondim. Igaz, csak 20 km-t mentünk, és az sem egy hegyre fel, egy hegyről le formátumban, hanem 3* fel és 3* le, tehát közben lehetett pihenni.



Este meg folytatódott a partizás, először ismét egy pub és dj-zés, aztán beöltözős szülinapi buli egy másik helyen. Én egyébként ezerrel stresszeltem magam, hogy senki nem lesz ott a pubban, mert itt is 8tól játszott jj, de egy párocska már várta dj jj-t, úgyhogy leültem hozzájuk, aztán szép lassan csapódott a tömeg, és még azt is megtanultam aznap, hogy a zöld tea jó fogszuvasodás ellen.
Mire egész jó lett a hangulat, addigra mentünk pont el, ismét egy kis besértődés, aztán odaértünk a buliba. Hát, gyenguska volt, és még az a srác se volt ott, aki a múltkor a születésnapi ünnepelttel itt járt, pedig vele szívesen dumáltam volna egy sort (egyébként ez az a srác, akinek a pasija melegbárokat üzemeltet, de ettől még jó pasi marad). Szóval a szülinapon kb. egy órát maradtunk, aztán irány haza, mert vasárnap reggel 11-től meg koncertre mentünk.

A koncert jó volt. És még csak le se akartuk késni, 20 perccel kezdés előtt már át is vettük a jegyet. Én meg továbbra is ámuldozok azon, hogy vannak emberek, akik olyan ügyesen tudnak hangszereken játszani.
A koncert alatt egyébként egy másik teremben gyerekkoncert volt, tehát az is el tud menni, akinek kis gyereke van, és nem kell a gyereket végig rendszabályozni a műsor alatt, hanem leadja a kedves szülő a csemetéjét, aztán a koncert végén felveszi, és mindenki jól szórakozott.

Koncert után reggeli, aztán meg elméletileg mentünk volna jj egyik haverjának a galériájába (fotós), de még nem volt ott a srác, úgyhogy hazamentünk, és szunya. Ennél jobb nincs is, mint amikor reggel már volt valami program, aztán egy jó kaja, aztán egy kis kuscheln, majd alvás.... És azt kell mondjam, még az is jól esett, hogy nappal feküdtünk le, és este volt, mire felkeltünk, de még így is csak fél5. Utána jj elment még a nagymamáját meglátogatni, én meg dolgoztam, és vonattal visszajöttem este, ahol szintén végig dolgoztam. Olyan büszke vagyok magamra ilyenkor :)))

Ja, és a gyerekkel való álmodásnak is megvan a forrása, ugyanis a szombati buliban volt egy lány, aki a gyerekéről mesélt (apukáról szintén egy szó sem esett).

Ma meg azt állapítottam meg, hogy annyira jó lenne, ha az összes ködös napot olyanra lehetne csinálni, mint az a vasárnap. vonatozás helyett max. egy kis bulibamenéssel a végén...

Fogyni fogok.

Holnap reggeltől 3 napos narancsos fogyókúrán vagyok (nem egyenlő a brutál 5 napos diétával), mert nem vagyok megelégedve azzal, ami a tükörben van, vagy amit a mérleg mutat. 3 nap múlva jelentkezem az eredménnyel.

Finally it is so far...

Igen, végre megtörtént a csoda!!!!
J. Zsófit szombaton, több, mint 7 hónapnyi nem-itt-lakás után sikerült többé-kevésbé teljesen kiköltöztetni :))) (többé, mert a sok kis apró szar közül már csak két db. borospohár maradt, kevésbé, mert van még itt egy íróasztala, aminél pl. most is ülök, szóval annak örülök, meg van egy ágy is, ami tulajdonképpen nem rossz, ha esetleg jön vmi vendég - bár ez nem sokszor fordult elő eddig, meg van ilyen esetekre egy kétszemélyes felfújható gumimatracom is).

Node, kezdjük az elején. A kiköltözés ugye akkor volt, mikor én céget váltottam, szóval nem nagyon tudtam rá figyelni, meg pont eladtam a kocsit is, úgyhogy nehezebb volt a dolog. De Zs. közölte, hogy nem baj, mert majd az öccse (aki önmagában megérdemelne egy hosszabb bejegyzést) elköltözteti. Ezt ugye mostanáig vártuk. Aztán én párszor felajánlottam Zs-nek, hogy most itt van nálam a sárga kocsi, el tudnám vinni a cuccait, de neki pont akkor soha nem volt ideje... Mostanra viszont ugye beállt a tél, és szerintem hiányoztak neki a szintén itt dekkoló télikabátjai, úgyhogy most csak kicsit izélt, de végül megbeszéltük, hogy akkor szombaton költözünk, és költöztünk is. Persze dobozt nem hozott, táskát nem hozott, és annyi cucca volt, amivel a ledöntött ülésű sárga kocsinak a tánctér nagyságú rakterét telepakoltuk. Én meg nem értettem, miért nem férünk el Attilával ketten 65 négyzetméteren....
Persze megbeszéltük ZS-vel, hogy én olyan 8ra érek vissza, addigra már legyen nálunk (mert a kulcsa a költözés befejezetlensége miatt ugye nála volt, ami miatt A. barátnője nem tudott kulcsot kapni a lakáshoz - én annyira nem bánom, de a múltkor pl. egy fél órát dekkolt a lépcsőházban, mert A. késett, ő meg nem tudott bejönni.) A hóesés miatt csak fél9-re értem fel, a telefonom lemerült, már aggódtam, hogy Zs. tűkön ül. Hát, a buszon ült, idefelé jövet..... Aztán megérkezett, és a hóesésből meg sózott utcáról a csizmájával első lendületben bekocogott a hálószobába, majd a szőnyegen megállt.... Felmérte a terepet, majd megállapította, hogy bazi sok cucca van még itt, ennek megfelelően még 1.5 órát pakolásztunk ide-oda, meg mozgósítottam minden szatyrot és táskát, hogy valamibe bele tudjuk tuszkolni a cuccait. Utána kocsiba bepakolni, átfurikázni a városon, aztán nála az egészet felhordani az elsőre. Lift nincs.





















És a második döbbenet, a lakás. Olyan 25 nm lehet, egy kicsivel még M. lakásánál is kisebb. Egyszer voltam nála, nem sokkal a beköltözése után, akkor tip-top volt a lakás (egyébként nagyon jól kihasználtak minden teret, rejtett szekrények a lépcső alatt, meg ilyenek, tényleg van hova pakolni. Bár azért annyi cucc, mint amennyi Zs-nek van, az már nehezebben fér el ennyike nm-en). Az első látogatáskor még elő is adta, hogy igen, ilyen kis lakásban mindig nagyon rendet kell tartani, különben úgy néz ki az egész, mint egy putri. (Akkor majdnem beszóltam neki, hogy 65nm is úgy néz ki, ha folyamatosan fél méter magasan gázolunk a koszban meg rendetlenségben). Hát, mostanra a nagy rendrakási láz elmúlt, ahogy jött ("élvezem, hogy senki nem szól bele, hogy mit csinálok", mondta még odafele a kocsiban). A lakás konkrétan úgy nézett ki, mint ahol robbantottak. Kajamaradék mindenfele (a csótányaink egy hónappal az után, hogy Zs. elköltözött, elköltöztek. Érdekes, ha nincs mit kajálniuk, akkor máshova mennek....), tányérba beleszáradt tésztamaradék, félig rágott kenyér, csoki minden sarokban ("nagyon sokat eszem mostanában" - igen, 300g-os giga-milkával a táskámban én se tudnék lefogyni), a mosatlan edények az égig érnek, és ruhák, rongyok, újságok mindenütt. Van egy alvógaléria, de az üres, helyette a nappali 3/4-ében a kihúzott kanapéra van ágyazva, mert onnan látszik a tévé. Komolyan mondom, nem volt egy fél nm, ahova úgy lehetett volna lépni, hogy ne tapossak össze valamit....

Én úúúúúgy örülök, hogy ez az iszonyú gány rendetlenség és kosz végre nem nálunk van!!!! És úgy sajnálom, hogy nem volt nálam egy fényképezőgép, hogy lefényképezzem.... A képen a National Messy Room Contest győztesének, Josh-nak a szobája, de csak azért nyerhetett, mert Zs. nem indult a versenyen....

Fogszabályozás

Igen, 2006. október 30-án ismét fogszabályzót kaptam. CSak sokkal szebbet, mint ami a képen van, mert az enyém fehér. És még csak a felső rész van fent, de hamarosan megkapom az alsót is.

Ennyi - Más téma

Ja, múlt héten beszéltem T-vel a régi cégről. Bezárta. Mert nem volt elég ideje foglalkozni vele. Hát, sajnálom, meg szólhatott volna, mert volt pár dolog, amit szívesen átvettem volna, de ez van. Sajnálom kicsit, de szerencsére már messze vagyok tőle.

Ennyi?

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. És csak nagy ürességet érzek. Ennyi lenne?
Igen, megint vitatkoztunk. Hisztis voltam, de megvolt rá az okom. Ő meg köcsög volt, de neki is megvolt rá az oka. A baj csak az, hogy ha ő köcsög, akkor azt rajtam tölti ki, viszont ha én épp hisztis vagyok, akkor annak nem szokott jó vége lenni. Most is ez volt, én bedurcáztam, ő bedurcázott, aztán pár óra múlva elkezdtünk beszélni arról, hogy mi van. Semmi újat nem tudtunk egymásnak mondani, csak a szokásosakat. Hogy egy csomó dologban abszolút nem illünk össze. Hogy nem szereti ezt az országot. Hogy nem jó egy helyen dolgozni. Hogy a szexuális életünk olyan sivár, mint egy ötvenéves házaspáré.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Örülök neki, hogy lassan elkezdett körvonalazódni a külföldremenésem. Nem jó együtt, de külön még rosszabb. Mindketten csökönyösen hallgatunk. Aztán azt mondja, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Csorognak a könnyeim. Eszembe jutott, hogy másfél éve pont akkor hagyott ott, amikor a legmélyebben voltam. Abszolút minden összejött, és én teljesen kiakadtam. És még csak azt sem tudtam, hogy most a nagymamámat gyászolom jobban, vagy a kapcsolatomat. Pedig jogom lett volna arra, hogy a gyászban mellettem legyen. De nem volt ehhez elég erő benne. És még a szakításunk előtt is azt hajtogatta, hogy de azért kedvel (like).

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Azt mondja, hogy szeret (love). Ez a szó nálunk nagyon ritkán hangzik el. És hogy szüksége van rá, hogy megölelhessen. Pedig nemrég még azt mondta, hogy néha nagyon sok vagyok, néha már nem tud mit kezdeni azzal, hogy folyamatosan kiharcolom, hogy ölelgessen. Ez szíven ütött. Egyébként tudom, hogy szeret. Néha én sem tudnám magamat elviselni, és olyankor nagyon jól tud tűrni. Csak azt nem tudom, hogy én tényleg szeretem-e. Jó vele. Jó mellette lenni. Biztonságot ad, még akkor is, hogy azt a másfél évvel ezelőtti elhagyást soha nem tudtam megbocsátani neki. De még mindig túl jó vele.

Fekszem az ágyon, és nézem a plafonon a beszűrőrő fény játékát. Aztán valaki lekapcsolja a villanyt az udvaron. Nincs több fény a plafonon. Aludni kell, az átsegít mindenen. Holnap reggel jobb lesz....

*Holnap reggel jobb lett, de még mindig bennem maradtak az igazán fontos kérdések. Ha végre elmegyek innen/tőle, az mindent elrendez. Akár jó lesz a vége, akár nem.*

Alakul (pedál-medál reloaded)

Jelentem, hogy elkezdtem írni a szakdolgozatomat. Mivel most a hétvége után mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mi minden történt október 23-i megemlékezés címén/helyett/kapcsán, így senkitől nem kaptam meg a kellő ajnározást. hát most ajnározom önmagam: van már 3 és egyötöd oldal, egy kis lista arról, hogy még miket kell beleírnom a bevezetőbe, meg van egy egyelőre 2 db-ból álló hivatkozáslista (meg egy csomó lábjegyzet). Olyan ügyes vagyok :)))

Jelentem, kész vagyok

Olyan büszke vagyok magamra (bár lehet, hogy aggódnom kellene, hogy a végén még eminens tanuló leszek), ugyanis ma hajnali 2-kor befejeztem a problémamegoldás nagyházimat, és összesen 17 oldalt sikerült összehoznom (ok, képek nélkül csak olyan 13 oldal). De akkor is. Igaz, azt még nem tudom, mit kezd velem a nő, mert elméletileg egyszerre nézi, hogy mennyiszer voltam ott órán, meg milyen a házim, de holnap ugye nem tudok menni, mert a kedves drága aranyos cégem által fizetett CSR konferenciára megyek :)))

duplahétvégés összefoglaló

mivel már megint nem tegnap volt, hogy utoljára ide vetődtem, gondoltam, összefoglalóban leírom az elmúlt heteket. aztán rájöttem, hogy alapból nem valami sok történik a héten a munkába megyek, majd haza című programon kívül (miután ugye már a hollandtanfolyamról is kiiratkoztam, hüpp-hüpp), szóval maradnak a hétvégék.

Múlt hétvégén a program busz-szétszedés volt. Egész konkrétan ugyanis az történt, hogy jj megvette ezt a busz kasztnit (motor pl. már nem volt benne), mert olyan szép a teteje (és az a tető, ami most a buszon van, kb. 60-70 cm magas, így pl. egy normális parkolóba már nem fér be, míg ez a tető lecsukva csak kb. 20-30 cm magas, és a busz ezzel már pont befér egy szabványos parkolóba).



Meg hát nem is volt drága, és ha már megvan, akkor ráadásul mindent, ami még hasznosítható, kiszedhetünk belőle. Pl. ablakokat, lámpabutákat, ilyesmiket. Mert ugyan a busz még megy, de alkatrészt már nem olyan egyszerű - és főképp nem olcsó - szerezni hozzá.

Úgyhogy szereltünk egész nap, szerencsére nagyon szép idő volt, meg én rájöttem, hogy marhára élvezem, ha csavarhúzókkal a kezemben buherálok egész nap. Lehet, hogy ha nem lány lennék, és nem lennék ilyen okos és szép, akkor autószerelőnek mentem volna... De lány lettem :)))

Estére meg sikeresen teljesen lecsupaszítottuk a buszt, a nap vége felé így nézett ki:



A legeslegvégére meg ránk esteledett, de elkészült a nagy mű (tényleg nincs teteje, nem csak úgy tűnik):



Persze itt még nem volt vége a napnak, mert a busz maradványai Bécstől olyan jó 100 km-re voltak, és onnan valahogy fel kellett még transzportálni az egészet.... Szerencsére a csávó, akitől a buszt vettük, szintén eladott egy kisteherautót is (egyébként dolgozik, de emellett folyamatosan adja-veszi a kocsikat, meg régi VW-buszokat újít fel, de úgy, hogy kb. olyan állapotban veszi meg őket, mint ez a busz volt, és olyanná varázsolja őket egy-két év alatt, mintha most gördültek volna le a gyártószalagról. Persze új motorral és egyebekkel, tehát amellett, hogy gyönyörűek, még mennek is, mint a golyó. Volt egy busza pl. ami sárga-piros volt kívülről, belül meg halvány krémszínű bőrhuzatot kapott. Naggggyon jól nézett ki.)

De ugye ott tartottam, hogy egy srác pont megvette azt az ominózus kisteherautót, és mivel Graznak ment, amihez akár még útba is esik Bécs, végül ő elhozta a tetőt. Csak jj nem tudott minket felvezetni, mert neki a másik irányba kellett kicsit mennie, mert onnan kapta kölcsön a felxvágót. Így én lettem az, aki a sráccal buszozott, és nekem kellett volna őt irányítani (mivel a srác német, és kb. pár hónapja lakik au-ban). Hát, marha jól eldumálgattunk, így már az első kritikus kereszteződésen túlfutottunk, innentől kezdve viszont a leírt útvonal már eleve nem működött, mert nem ugyanott értünk be bécsbe, mint kellett volna. Hát akkor még keveregtünk egy sort, de végül odaértünk, teljesen önállóan :)
És utána mondta a srác, hogy nagyon kellemes velem utazni, és nagyon hübsch a német akcentusom (pedig néha szeretem magam abba a hitbe ringatni, hogy legalább németül nincs olyan nagyon brutál akcentusom....)


A mostani hétvége meg tanulós-csajos hétvége volt, szombaton elmentünk reggel az állatkertbe, és megállapítottam, hogy én tényleg ezer éve nem jártam itt, de nagyon jó volt. Amikor már kb. egy órája bent voltunk, de állatokat még nem láttunk, azért lassan elgondolkodtunk rajta, hogy talán érdemes egy kicsit belehúzni. Egyébként az állatkert jellemzői: marha sokan állnak a kassza előtt, az állatokat meg nem lehet etetni. Ami azért különösen nehéz, mert a dögök kéregetnek, és iszonyú lelkesen megesznek mindent, amit kapnak. A zsiráfoknak egyébként volt egy saját "testőre" is, akinek az volt a dolga, hogy folyamatosan mászkáljon a kifutó körül, és mindenkinek elmondja, hogy a zsiráfokat nem szabad etetni. Persze amíg a kifutó egyik végén van, addig a másik végén kajálnak a zsiráfok, amikor meg odamegy, akkor a zsiráfok is irányt váltanak, és a kifutó másik végébe mennek. Nem valami hatékony munka....

Ja, azt majdnem el is felejtettem, hogy még az állatkert előtt beszaladtam egy tudkálóba, ahol kapásból törzsvásárló lettem, és egy szoknyát meg egy sálat sikerült találnom, és a sál nagggyon meleg :))) a szoknya meg egyszerűen szép, és már végig is udvarolt benne a KKT-től egy emberke.

ZSiráfozás után meg hazamentem, és elkezdtem a problémamegoldás nagyházimat, amibel eljutottam 5 oldalig (olyan 13-20 oldalasnak kelle lennie a végén). Vasárnap meg connect-fordítottam, meg olvastam is egy kicsit, este meg elmentem a pasim elé, aki épp hazaröppent szentpétervárról. Úgyhogy úgy ment el az egész hétvége, mintha nem is lett volna....

csináltok, amit akartok

ma ismét megtörtént, ami már sokszor: összehívtak egy meetinget hozzánk, csak elfelejtettek szólni róla. a szerencse még az volt, hogy nem reggel 8kor volt a meeting, mint eredendően tervezték, hanem 10-től, és véletlenül 10 perccel előtte szóltak, hogy akkor ugye a meeting...
egyébként a reggel 8-cal sincs gond, csak mivel 8 és fél9 között kell beérjünk, még ha pontban 8kor vagyunk is itt, az már eleve késő (ugye mire kávé készül, meg kis sütikéket-ropikákat rakunk, stb).

no, erre aztán fogtam magam, és ezt írtam mindenkinek:

"Dear All,

it is sad, but unfortunately true: the assistants of M6 Duna have limited abilities. Among others, we are not able to read thoughts (shame on us, I know). However, we are able to read e-mails and the meeting-list (relieved sigh from the back). So if you are setting up a meeting at M6 Duna, please send us an e-mail, put it in the meeting list (placed at the reception desk, under the car-planner list), or let us verbally know (we can also hear - cool, isnt't it?).

This way we will be in the position to prepare for the meetings, and arrive in time for the 8am get-togethers.

Thank you."

tökös csaj vagyok, nemdebár :)

CSR

hát, tegnap nagyon hatékony voltam, délben konzultáltam a belső konzulensemmel, aki első körben megpróbált lebeszélni arról, hogy a váll. felelősség (=CSR, corporate social responsibility) témában írjam a szakdogámat, mert nincs hozzá magyar irodalom, a külföldi meg nem beszerezhető, de amikor látta, hogy nem hagyom magam, akkor közölte, hogy ez már önmagában jó pont, ha ezt írom, mert ez az egyik kedvenc témája, csak soha senki nem akar belőle szakdogát írni. hát így állunk.

este aztán lerohantam a bme meg a központi szabó ervin könyvtárakat (ezúton is áldom a nevét azoknak a könyvtárvezetőknek, akik este 8-ig nyitvatartó könyvtárakat üzemeltetnek), és a két könyvtár teljes csr irodalmát elhoztam. nem, nem kellett hozzá egy egész teherautó, ugyanis összesen 5 könyvről van szó. ebből is 4 oecd kiadvány, amik cikkgyűjtemények, és a cikkek között van olyan, ami a csr-rel foglalkozik.... egyébként itt következik szőkeségem története:
a szabó ervin könytárban a könyvemet a raktárból kellett kikérni (a bme-ben is, csak ott kiderült, hogy a könyvtár helyett valami egészen érthetetlen okból a műszaki olvasóba keveredtek a könyvek), és volt egy nagy faliújság, amire kiírták a kikért könyvek számát. legalábbis én nagyon sokáig azt hittem, hogy a könyvek számát. aztán amikor már 40 perce ott ültem, és még mindig nem volt ott a könyvem, és már csak 15 perc volt a könyvtár zárásáig, és egyébként is azt mondták, hogy max. 15 perc alatt kihozzák a könyveket, na akkor valahol mélyen az agyam egy sötét sarkában felsejlett a gondolat, hogy lehet, hogy nem is a könyv számát írják ki (eleve nehezen fért volna ki a 7 számjegyű raktári szám a 6 számjegyet kijelezni képes fényújságra), hanem az olvasójegy számát.... és természetesen kiderült, hogy az a szám, ami már vagy fél órája ott volt változatlanul, az az én olvasójegyem száma..... okos vagy, juditka.

ma még rendeltem egy könyvet az amazonról (eredetileg 4et akartam, de a végeredményként kijött 89 euró, és azt, különösen fizetés előtt, egy kicsit sokalltam...)

ja, és a tegnapi maximál-kiakadás: a szakdoga tartalomjegyzék-vázlatát jövő hétfőig kellene leadni... hát, nem sok esélyt látok rá...

Für mich

ezt a csokit kaptam a lassan két éve meglévő pasimtól csak úgy. illetve csak azért, mert mostanában olyan szerelmes, mint a nagyágyú :)))

spontán bliccelő

én nem vagyok jó bliccelő, szerintem 200 km-ről ki lehet szúrni, ha jegy nélkül megyek. nem is nagyon szoktam.

most viszont már vagy 2 hónapja nincs bérletem (pontosan azóta, amióta van új bringám, és már szoknyában is tudok tekerni). a múltkor el kellett mennem az Örsre a fénykézőmet elhozni, és vettem két jegyet, amit majd jól kilyukasztok a metróban. odafelé nem is volt gond, mert a kasszától egyenesen a lyukasztóhoz mentem. visszafelé már a metró előtt gondoltam, hogy csak el ne felejtsem kilyukasztani a jegyem. aztán bevonultam a metróba, leültem, nyammogtam a kis sajtosrudamat, amikor beugrott, hogy basszus, csak a jegyemet nem lyukasztottam ki....
szerencsére még nem indultunk el, úgyhogy mint az őrült felugrottam, és jól lyukasztottam. de vajon ezt hogy magyaráztam volna meg az ellenőröknek, hogy én ugyan még extra vettem is jegyet, csak egész egyszerűen elfelejtettem kilyukasztani (a naivitás csúcsa, aki azt hiszi, hogy ez meghatotta volna az ellenőröket, tudom).

portugál hangulatok

azért még pár dolog felmerült bennem, most ezeket írom le.

Erdőtűz

Van, sok van Lisszabontól délre mindenfelé, attól északra is előfordul. Sok a tűlevelű erdő, ahol ugye a száraz, de el nem bomlott tűlevelek vígan várják, hogy valaki eldobjon egy cigicsikket. Csak egy tüzet láttunk, azt is az autópálya mellett, épp a villanyvezeték környéke lángolt vígan....

Alvó kutyák
Vidéken gyakorlatilag minden boltnak van egy saját kutyája, akik nem izgatják magukat, és vígan alszanak egész nap az árnyékban, max. annyit csinálnak, hogy néha kicsit arrébb heverednek.

Villamosok
Ugyan erről már volt szó, de még érdemes megemlíteni, hogy néhol annyira szűkek az utcák, hogy alig férnek el benne a villamosok. A vezető meg gyakorlatilag az ajtóban ül, nincs fülkéje sem, ami nyáron még kellemes is lehet, de télen vagy esőben nem irigylem őket.

Parafa
Portugália a világ legnagyobb parafa exportőre, tehát jó eséllyel annak a bornak is onnan van a dugója, amit legutoljára ittunk. A parafa úgy "készül", hogy van a fa, aminek a kérge a parafa, ezt a fa törzsének az alján meg az első ág-elágazás alatt óvatosan vízszintesen elvágják (azért kell óvatosan, mert ha megsértik a fő gyűrűt, akkor nem nő többet parafa a fán), meg függőlegesen is bevágják a fa kérgét, és óvatosan, mint egy kabátot, leveszik a kérget, vagyis a parafát. De hogy a mennyiségek egy kicsit helyrekerüljenek: egy fa kb. 150 évet él, az első 20 évben nem lehet lehántani a kérgét. Aztán egy lehántás után 9 évet kell várni, míg rendesen újranő a kéreg. Szóval egy fát összesen 14-szer lehet lehántani. Ami nem valami sok.... Egy teljes kéreg egyébként kb. 150 kiló, ezt utána főzik, nyújtják, és utána lehet feldolgozni. Ugyan mindenfelé parafák nőttek, de azért nem hiszem, hogy ez a világon a legjobban jövedelmező foglalkozás.

Evészet, ivászat
Igen, vannak első körben a halaik, amik nem is drágák, és nagyon finomak, különösen a grillezett kis szardíniák, meg még apróbb halacskák.
Aztán vannak a sajtok, amiket étteremben pár zsemlével meg egy kis tonhalkrémmel kérés nélkül kihoznak előétel gyanánt (persze ki is számlázzák, de akkor is olyan finomak azok a sajtok). Sajtból két nagy csoport van (illetve egy főcsoport, a kecskesajt, a már ismert okoból), a parmezán-szerű keményebb/érettebb, meg a kívül kicsit keményebb héjú, belül puha, néha egészen krémesen folyó, hihetetlenül finom.
Aztán vannak a borok, nehéz, testes vörösborok, könnyedebb fehérek, meg mindenféle, és még az éttermek háziborait is nyugodtan ajánlom mindenkinek, mert azok is nagyon finomak szoktak lenni.
Gyümölcsök meg minden mennyiségben, érdemes egy kicsit betankolni mangóból, friss ananászból, magnélküli szőlőből, no meg zöldségekből: zöld (és nagyon finom) paradicsomból, paprikából, ésatöbbi ésatöbbi.

Pastelaria
Ez valami cukrászda-szerűség, de nem teljesen: egész nap nyitva vannak, olyasmi jellegű sütijeik vannak, mint a krémes, csak más formában, meg mindenféle édes péksütik, és ilyen pastelaria tényleg minden sarkon van (vagyis az éhhalál nem veszélyezteti az egyszeri látogatót), és ide be-betérnek az emberek egy sütire+kávéra.

Kávé
Majdnem úgy vannak vele, mint a hollandok, csak sokkal erősebb kávét isznak: reggelire, tízóraira, ebéd után, délután, este, vacsora után meg mindenképpen. Mindenki közli mindig, hogy ez nem egészséges, de ettől függetleül mindenki mindenhol kávézik.

Parkolás
Mivel mindenütt keskeny, meredek sikátorok vannak, így kénytelen midenki megtanulni rendesen parkolni. És centire pontosnak kell lenni, mert ha nem, akkor nem fér el a villamos, vagy a kukásautó, vagy egy kósza teherautó, és ők nem zavartatják magukat, ha máshogy nem férnek el, akkor a visszapillantó is megy velük. Vezetni viszont meglepően normálisan vezetnek egy déli néphez képest. Sőt, Lisszabonban szerintem sokkal jobbak az állapotok, mint Pesten. Ami talán azért is van, mert néhány autópálya szélességű főutat leszámítva nincsenek nagy utak a városban, csak éppen kétsávosak, de leginkább egysávos, egyirányú utcák. Ott meg nem lehet idiótán előzni, ezerrel száguldani, stb.

Az élet általában
Alapvetően nem merem azt mondani, hogy Portugália annyival jobban áll, mint mi, de azért egy kicsivel mégis. Ennek ellenére valahogy sokkal optimistábbnak tűnnek, jobban adnak magukra, és könnyedebben veszik az életet. Persze biztos az időjárás is belejátszik... Egyébként az élet reggel kb. ugyanúgy indul, mint nálunk, és sziesztázni ugyan nem sziesztáznak, de elég hosszú ebédszüneteket tartanak. Este olyan 9körül vacsoráznak, és éjfél magasságában még teli van a város. Hogy ezt hogy bírják tartósan csinálni, azt nem tudom.

Volt gazdagság
A korábban volt hatalmas gazdagságnak egyébként mindenütt látszanak a monumentális templomokba, katedrálisokba, palotákba, erődökbe és kolostorokba öntött nyomai. Lisszabon főtere a Tejo felé néz, hatalmas, U alakú, középen kb. 50 méter magas lovasszobor - ha itt kötöttek ki a középkorban a kósza hajósok, szerintem levegőt is alig mertek venni ennyi pompa láttán.
Egyébként jóformán minden kis, a térképen alig egy fél pöttyel jelölt faluban van egy hatalmas kastély, vagy akkora templom, mint nálunk egy fél bazilika, és ezeket meglepően jó állapotban is tudják/akarják tartani.

nyaralás

a múlt hét egy spontán portugál nyaralással telt (döntés hétfőn, szerdán meg már mentünk is) - kollegina felmondása miatt előrébb kellett hozni + meg kellett rövidíteni a nyaralásunkat.
de akkor nézzük részletesen.
érkezés szerda délután Lisszabonba, találka Juao-val, akinél Lisszabonban laktunk (jj régi spanyolországból való ismerőse, egyébként tök normális csávó, aki folyamatosan azon parázott, hogy mindennel meg legyünk elégedve, miközben lerohantuk a lakását).
délután városnézés fényképezés nélkül (egyrészt esett az eső - totális hollandia reloaded, másrészt jj fénykézője be se kapcsolt, az enyém meg épp szerelés alatt volt).
egyébként a város döbbenetes - egyszer vadonatúj vagy nagyon szépen felújított házak, közvetlen mellettük meg omladozó, elhagyatott, vagy még használatban lévő, de totál életveszélynek kinéző házak, aztán templom templom hátán, olyan keskeny sikátorok, hogy egy autó is alig fér el rajtuk, mindehhez iszonyú meredek emelkedők, amiken száguldoznak a mini-villamosok (kb. akkora egy-egy villamos, mint nálunk a 47-49-es egy kocsijának a fele). Mit ne mondjak, paráztam rendesen, amikor felfelé ment a villamos, hogy nem csúszunk-e vissza, no meg lefelé, hogy meg bírunk-e állni a tengerbepottyanás előtt. Meg bírtunk.



Este Juao-val + a barátnőjével vacsiztunk, utána kiültünk egy pubba, teljes rálátással a városra és a Tejo öblére, meg a két brutál hídra, a 17 km (!!!) hosszú Vasco da Gama hídra, és a számomra nem ismert hosszúságú (de kb. 5 km-es) Április 24-e hídra (nem tudom, mi volt akkor). Mit ne mondjak, nagyon szép.
Még valami jazz-koncertre is beugrottunk, de itt én is meg jj is kb. fél óra alatt bealudtunk, szóval hazamentünk (végre).

Másnap elmentünk Guincho-ba, ahol a szélelőrejelzés szerint nagyszerű szélnek kellett volna lennie. de nem volt. jj kezdett letargiába süllyedni, de erőt vett magán, így elmentünk Sintrába, ami egy nagyon szép város, minden sarkon volt egy templom vagy palota, ragyogó napsütés, az egyik palotába be is mentünk (ami egy dombon volt, és a városka minden pontjáról látszott, a leglátványosabb a konyha volt, ami fölé két hatalmas szellőző-kúpot építettek. csak azt nem tudom, hogy mit csináltak, ha esett az eső, mert a kúpok felül nyitva voltak....



Aztán még aznap este délnek vettük az irányt, mert úgy tűnt, egyedül legdélebben van annyi szél, amiben szörfözni is lehet. így az ótópályán nekiindultunk dél felé olyan este 9 magasságában. 10körül elkezdtünk valami szimpatikus sátoros helyet kereni. aztán fél1-kor kivágtam a hisztit, hogy most már nem érdekel, menjünk el a következő városba, és ott szálljunk meg az első szálláson, mert a tököm tele, hogy 2,5 órája keringünk itt körbe-körbe, de sehol nincs egy hely, ahol a sátrat felverhettük volna. Így jutottunk el Odemirába, ahol a Residential Rita-ban szálltunk meg, Rita a csoda-asszony, aki amellett, hogy a szállót üzemelteti, még egy éttermet és egy cukrászdát-reggelizőt is fenntart, éjjel 1-kor ő csekkolt be minket, meg aztán reggel is ő adta a reggelit.... (egyébként itt ettem életem eddigi talán legfinomabb csokis croissant-ját). Plusz végre nagyjából sikerült bepótolni az indulás előtti 2órás alvást, meg a lisszaboni éjszakát.



A harmadik napon egyébként semmi különös nem történt, szépen leautóztunk Odemirából Sagresbe, kidőltünk a parton (teljes szélcsendben), aztán elmentünk vacsorázni (ismét, és a nyaralás alatt szinte kizárólag halat vagy tengeri herkentyűket ettünk, nyamm-nyamm), aztán kimentünk a világítótoronyhoz, ahonnan egyszerre két irányban is csak a tenger, amerre a szem ellát, hihetetlen magas, teljesen függőleges szirtek, alatta meg a tenger.... A tériszonyom meg olyannyira felhorgadt, hogy éjszaka azt álmodtam, hogy jj áll a szirt szélén, és nekem úgy kell visszahúzni, hogy ne essen le. Brrr.
A világítótorony után meg kerestünk egy szimpatikus sátrazós helyet, megálltunk, felvertük a sátrat, vacsora, olvasás, amíg csak az elem kitartott a zseblámpában, aztán másnap reggel nagy kolompolásra ébredtünk, kiderült, hogy sikerült egy tehéncsorda vonulási útjában felverni a sátrunkat, szegény bácsika, aki hajtotta a teheneket, nézett is, hogy nini, idenőtt egy sátor meg egy kocsi :))) (én meg a kocsi miatt pánikoltam, nehogy valamelyik tehén nekimenjen, lévén 1000 euró volt a casco önrésze... (tudom, parabajnok vagyok).



Szóval így felvirradt a nyaralás negyedik napja, és végre szél is volt. De nem elég. Úgyhogy kibéreltünk egy szörfdeszkát (tehát nem windsurf, aminek van vitorlája, csak sima szörf, aminek nincs, mert ezt lehet használni szél nélkül is, csak hullámok kellenek hozzá). Aztán autóztunk innen-oda, míg végül csak kikötöttünk ugyanazon a partszakaszon, ahol reggel voltunk, és addigra már szél is volt, így jj végre megnyugodott, és vagy 5 órát szörfözött, én meg gyakorlatilag befejeztem a Nap szerelmesét (nagy könyv lista, nr. 40), meg erőltetett menetben magamra szedtem egy kis barnaságot. Este ugyanoda visszatáboroztunk, de másnap a bácsi másfelé hajtotta a teheneket, szerencsére.

Ötödik nap ismét nem volt szél, de jj úgy döntött, hogy már nem is lesz, de már egyébként is az az egy nap is megérte, szóval kocsiba pattantunk, és nekiindultunk felfedezni az országot.
Elindultunk a déli part mentén Lagosba, ami egy brutális turistaváros, egy véletlenül kiválasztott kávézóban pl. csak német étlap volt, mindenfele németek meg más népek, hatalmas hotelek, stb. Persze midehhez gyönyörű, békés, kristálykék, langymeleg tenger, homokos tengerpart, napsütés (mi is kidőltünk egy strandon, aminek a képét később meg is találtuk az útikönyvben). Aztán megnéztük a várat meg a városvédő erődítményt, sétáltunk a várfal tövében, sikerült egy kicsit kijutni a turistanegyedből is (illetve háromnegyed, vagy négyötöd, már ami a turista-nem turista részek arányát illeti), itt megint a szokásos sikátorok, apró, egyemeletes házak, amik közvetlen az utcáról nyílnak, macskakő, piros cseréptetők.
Lagosból aztán elmentünk Monchique-be, ami jó magasan fekszik, innen belátni a tengert és a fél országot, mindenfelé teraszos földművelés, no meg erdőtüzek nyoma. Úgy döntöttünk, mivel épp sziesztaidő volt, hogy megállunk valami szép kis tisztáson, aztán leterítjük a hálózsákot, és sziesztázunk. Hát, ebből az lett, hogy kiderült, a tisztás, amit kinéztünk, egy tehénlegelő, és a tehénlepények mennyisége megközelítette az 50 kg/m2-t.... mire találtunk egy helyet, addigra meg teljesen beborult, feltámadt a szél, és a természet röhögött egyet a mi sziesztánkon. Innen aztán a lehető legkisebb utakon keresztül szépen visszacsorogtunk Odemirába, Rita mamához. Itt végre napfénynél is láttuk a várost, ami egy hihetetlenül hangulatos kis város egy völgy ölében, körben csupa zöld minden (ami nagy szó egy olyan országban, ahol több a kecske - és a ennek megfelelően a hihetetlen finom kecskesajt - mint a tehén, mert azokon a száraz legelőkön a tehenek egyszerüen nem élnek meg), a várost egy kis folyó szeli ketté, amiben olyan halak voltak, amig egész este ugrándoztak a vízből kifelé. Csillagos égbolt, romantika, langymeleg. Hm :)



Hatodik nap aztán folytattuk az országfelfedezést, elmentünk Bejá-ba (amit azóta sem tudom, hogy 'behá-nak' vagy 'bezsá-nak' ejtenek, de végülis mindegy), majd Évorát látogattuk meg, persze végig a kis utakon maradtunk, így lehetett az, hogy vagy 2 órán keresztül kerestünk egy boltot, ahol talán lehet is ennivalót kapni, mert éhesek is voltunk, egy kis sajtra-kenyérre-olajbogyóra is vágytunk (egyébként nagyon finom kenyereik is vannak a portugáloknak, a borok meg a sajtok mellett), de ezekben a kicsi falvakban úgy el vannak rejtve a boltok, hogy ember legyen a talpán, aki megtalálja őket (ugye itt is sikátorok, fehér falak, stb). végül aztán találtunk egy kisboltot, ahol ugyan nem volt kenyér, de megmutatták, hogy hol van. Na, a dolog úgy nézett ki, mint egy autószerelő garázs, amiben télire a tüzifát tárolják, és ebből nyílt egy boltocska, ahol sajtot meg kenyeret lehetett kapni. Hát, nem csoda, ha nem találtuk meg....
Évorában aztán tettünk egy gyors kört, itt van minden, reneszánsz katedrális, modern egyetem, római templomrom... Itt a főtéren megvacsoráztunk, aztán hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Lisszabonba. Este lett volna még valami buli, én eleve mondtam, hogy nem megyek, inkább leültem másodszor is vacsizni a könyvemmel (már csak 30 oldal volt vissza), jj meg lefeküdt fél órára, hogy friss legyen a bulin. Nekem nem tűnt fel, hogy elszaladt az idő, jól elnyámmogtam a vacsorán meg a könyv végén, és csak fél12-kor tűnt fel, hogy jé, mintha jj nem kelt volna fel. Nem is, mert ügyesen reggel 11-re állította az óráját. Aztán kiderült, hogy nem is buli lett volna, csak Juao-val meg a barátnőjével lett volna egy kis ivászat. De ők hazajöttek, én meg lefeküdtem aludni, szóval jó volt :)



Hetedik nap reggeltől estig jártuk a várost, megnéztünk mindent, amit érdemes, mentünk a 28-as villamossal, ami gyakorlatilag a teljes óvárost bejárja, ettünk édességeket a minden sarkon megtalálható pastelariák egyikében, és shoppingoltunk (téli cuccokból kifejezetten jó a kínálat Lisszabonban....). Este még egy kicsit belementünk az éjszakába, megnéztük a Bario Alto negyedet, ami gyakorlatilag egy nagy éjszakai negyed, a kis sikátorok mindkét oldalán apró bárok vannak, amik olyan kicsik, hogy kb. 4-5 szék van mindegyikben, így az emberek nem is bent iddogálnak, hanem megfogják a kis műanyag poharaikat, és az utcán megy a dajdajozás. Ami szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan bírnék ki egy teljes éjszakát úgy, hogy le se ülhetek.... Közben meg van jópár olyan üzlet, amik csak dél, koradálután körül nyitnak, viszont 11-ig, éjfélig nyitva vannak. Így aztán megvan az esélye annak, hogy az ember fia/lánya félrészegen elverje a fél havi fizetését....

Utolsó nap már csak pakolásztunk, még megnéztük a Torre de Belémet, ami egy apró erődítmény a Tejo partján, hosszasan kerestünk egy abc-t, ahol még egy kis sajtot vehetünk (mivel nem ismertük az ottani boltok logóit, így elég nehéz volt egy boltot találni - végül én szúrtam ki egyet, azt is úgy sikerült, hogy ismerős volt a logó a tejről, amit Juao-nál ittunk reggel. Ennyit a jól megválasztott logó fontosságáról.).
Aztán tankolás, autóvisszaadás, és repülés haza.

Portugáliát meg ezennel felveszem az ajánlott országok listájára.

one year

még egy: most látom, hogy az első bejegyzés egy éve született. hát, sajna még nem sok változás történt meg úgy és annyira, mint szerettem volna, de talán majd alakul.
ha más nem, backpacker kambodzsa.

nahh...

azt ugyan most első körben nem értem, hogy azon a blogon, ahol már egy csomó új bejegyzésnek kellene lennie, miért nem látom a bejegyzéseket, de mindegy, a lényeg egy:
holnap hajnalban irány portugália, és lesz napsütés meg móka-kacagás.
(egyelőre tipikusan az előestés összeveszés van. mindig is szerettem egyedül készülni egy útra, és utálom/utáltam, ha máshoz kell igazodni, akár felkelésben, akár bármi másban). nem baj, fogok olvasni is sokat, ez már előre feldob.
és igen, aktív vagyok ismét az egyetemen :)))

PF

ezennel hivatalosan passzív félévre mentem, a "kiruccanásomra" felkészülendő.

építők vitorlás kupa

Igen, ez egy fontos dolog volt :)
Múlt pénteken részt vettünk cégileg a fenti regattán, és egy Scholtz 22-vel az osztályunkban 4-ek lettünk. teljesen edzetlen csapattal. azt viszont nem mondta senki, hogy a vitorlázás is ennnnnyire fárasztó. ugyanis itt nincs beülő, mint a katamaránon, csak egy heveder az ember bokája magasságában, és abba kell beakasztani a lábfejünket. egyébként meg a bájos hátsót ki kell lógatni a hajóból (igen, pont úgy, mintha klotyón trónolnánk), és teljesen ki kell dőlni. hát, mit ne mondjak, a hasizmaim kicsit (nem, baromira, nagyon-nagyon, brutálisan) megsínylették a dolgot. De megérte :)
Igaz, nyerni mentünk. De majd legközelebb. És amikor ügyesebbek voltunk (harmadik futam magassága), akkor már spinakerrrel is mentünk (ez az, hogy van egy sima nagy vitorla, egy kisebb orrvitorla, és hogy teljes legyen a dolog, felhúzunk még egy bazinagy extra vitorlát is, ami már bőven elég nagy ahhoz, hogy beborítson minket....)
képeket elvileg majd kapunk, ha lesz, felpakolok párat.

happening

Visszaírt a pasi indiából. meg ajánlott egy csávót, aki volt ott 3 hónapot önkénteskedni, akiről volt egy cikk a mancs-ban, ahol meg ott volt a blogjának a linkje (www.keletioldal.blogspot.com, ha valakit érdekel) Innen kiderült, szállás-ellátás-utazást itt sem fedeznek, ami nem jó. Kb 30e ft-ból ki lehet jönni/hó, ha nem utazik az ember. kb. egy önkéntes van ott általában egyszerre, ami viszont utazásilag nem jó (ugyan van egyedül utazó nőknek külön vagon a vonatokon, stb., de nevezzetek beszarinak, én azért mégse vagyok benne biztos, hogy elég bevállalós vagyok szőkés európaiként egyedül felfedezni india szépésgeit). meg hát még ha csak 3 hónapra megyek is, az is csomó pénz. + a repjegy oda. JJ szerint nem vagyok Teréz anya, keressek tovább. Az lenne, ha a planetclub végre magára találna, mert a jelek szerint nekik tényleg rengeteg lehetőségről van infójuk....
munkailag nem lenne gond, itt tartanának ítéletnapig (=bevétel), csak már engem kezd zavarni, hogy messze a képességeim alatti dolgokat csinálok itt folyton. meg jj-vel is egyre zűrösebb a helyzet együttdolgozásilag. nem kellene mindenképp kenyértörésre vinni a dolgot, csak azért, mert kambodzsa megadta magát...

még mindig semmi....

Már majdnem 24 órája elküldtem a jelentkezésemet, és még mindig nem válaszoltak....

Az első lépés

Megtettem az első lépést a világgámenés felé, és végre jelentkeztem indiába. hát, meglássuk, mit hoz az élet.
első körben most tuti egy kis alvást fog hozni :)))

Világgá, de gyorsan

Azt hiszem, itt a legfőbb ideje, hogy végre világgá menjek. A tököm tele van egy nagyon finom megfogalmazása annak, amit most a világgal, magammal, jjvel, és általában a napjaimmal kapcsolatban érzek.

az új családtag

Hát igen, nagyon régóta szerettem volna, és végre megszületett a legfiatalabb (illetve szerintem legöregebb) családtagom:
A NŐI VÁZAS KERÉKPÁR!!!!!

szerintem nagyon szép, klasszikus omafiets, van még rajta az a hátsó kerék rögzítő kis bilincs is, mint amik a holland bringákon. és hát ezzel nem is biciklizik az ember, hanem crúzol. egy baja van, hogy egysebességes, de kipróbáltam a másfél órás ebédszünetem alatt, hogy még itt az iroda előtti aluljáróból is simán fel lehet tekerni vele, és ennek a bringának ez lesz a legmeredekebb terep, amin bizonyítania kell. szóval most szerelmes vagyok. nagyon :)))

Miert ne mossunk ablakot?

Azert, mert az ablakok nem szeretnek sokaig tisztak maradni. Sot, kifejezetten szuicid hajlamuva valnak egy kis tisztogatastol.

Tortent ugyanis, hogy penteken, kihasznalva, hogy tappenzen vagyok, megmostam vegre az ablakokat. na jo, a felet. aztan a konyhaablakot mar nem birtam visszazarni. mindegy, minden mas ajtot-ablakot becsuktam, es hazamentem a hetvegere. Aztan ma, aug.2`-an jottem vissza. Tetyek-vetyek-motyogatok, egyszer csak elkezdodik a tuzijatek. Meg re 2 percre egy hatalmas vihar. Rohantam, becsuktam minden ajtot-ablakot (amiket a rekkeno hoseg miatt kinyitogattam), csak ugye a konyhaablakot nem tudtam becsukni. Erre az fogta magat, es ugy kicsapodott a szeltol, hogy robbanasszeruen ripityara torott az egesz. Hurra, megvan az esti program....
Egy oranyi takaritas utan nem csak a konyha kezdett ismet normalisan kinezni, de azt is elhataroztam, hogy a penteken meg nem mosott ablakokat nem mostanaban fogom megmosni...

Vajon én vagyok a hülye?

Vajon én spirazom túl a dolgokat? Vagy elöfordulhat, hogy van abban igazság, ha kiakadok, ha a pasim egyre többet flörtöl? Ha kb. minden buli, amibe elmegy, egy újabb telefonszámmal és egy újabb “levelezöpartnerrel” zárul? Ha a kimenö hívásai között több az ismeretlen vagy elölem már eltitkolni nem tudott csajok száma, mint a hivatalos hívások?

Aktuálisan egy nevezzuk P-nek csajszi az új “szerzemény”, akivel három hete találkoztak, amikor az otthoni ismerösei voltak itt, és a fiúk elmentek egyet belcsapni a pesti éjszakába – ketten hazaértek olyan hajnali hat körül, viszont egyik haverjüket sikerült két csajjal elveszteni valamerre – hozzáteszem, ez az a srac, akiröl talán már meséltem, aki most éppen azon filozofálgat magában, vajon homokos-e, vagy sem. A jelek szerint annyira nem egzotikus a szexuális beállítottsága. Node, nem is ö a lányeg, hanem P. Aki a mostani hétvégén annak ellenére ismét pesten volt, hogy eredendöen szegedi. Ès persze azonnal az én pasim volt az, akit felhívott, aki egyébként egy olyan csaj által szervezett buliba készült éppen a kollégájával meg az ö haverjaival, akit szinten egy buliban “szedett fel”, aki viszont közölte vele elég hamar – persze csak miután egymásra nyomultak –, hogy sajna neki pasija van. Ennek ellénere – illetve még ezek után sem mondta meg az én pasim ennek a csajnak se, hogy neki barátnöje van.

Szóval buli K. szervezésében, amin persze feltünt P. is. Aki talán kicsit meg volt bántva hogy az én pasim józanul nem olyan elbájoló vele, mint full bepiálva volt. De persze az info, hogy a nagy bájolgás hiánya többek között arra a tényre is visszavezethetö, hogy neki barátnöje van, ismét nem hangzott el. Mert hat olyan nagy élvezet flörtölni, mondja pasikám, ha már továbbmenni nem is lehet. Ès ez az, amit szívemböl gyülölök. Hogy most még van egy gát, van egy olyan korlát, amit nem tört át. Még. Ès a saját bevállasa szerint. De vajon még meddig nem? Vajon meddig elegendö az az adrenalin, amit egy ilyen aktív flörtölés okoz, és mikor kell már hozzá ennél több? Mert nem akarom elkiabálni a dolgot, meg az ördögöt a falra festeni, de erösen él bennem a gyanú, hogy a verbális flörtöles lassan magába foglalja majd a csókolózást is, aztán majd a “teljesértékü szexuális együttlétet” is. Ès akkor majd nem az lesz a kifogás, hogy de hát flörtölni olyan jó, hanem az, hogy de hát az csak egy dugás volt, és nem jelent semmit. Bocsánat a vulgáris kifejezésért. Aztán már annyira jelentéktelen lesz egy-egy ilyen kis dugás, hogy nem is kell róla tudni, stb.

Amikor ezek a kis flörtök szóba kerülnek, folyton azon gondolkodom, vajon most mondjam el az aggályaimat, és akkor esetleg észbe kap, hogy mit veszíthet (persze elveszíteni csak azt tudjuk, akit értékelünk is), vagy csak magamban örlödjek a dolgon, mert ha elmondom, akkor csak beültetem a bogarat a fülébe. Ès nem hiszem, hogy ebben az esetben kivetítek, bár tény és való, hogy mind a mai napig nem sikerült teljes mértékben megemésztenem azt a megcsalást, amit 16,5 éves koromban éltem át. Ès akkor még naív voltam és bohó, és azt gondoltam, hogy mit nekem egy kis megcsálas, azon túl tudom tenni magamat. De rá kellet jönnöm, hogy nem. Ès nem hiszem, hogy akár csak most is túl tudnám magam tenni rajta. Arról nem is beszélve, hogy minek is kellene tudnom túltenni magam rajta? Ha valakinek fontos vagyok, cask engem akarjon. Ha meg nem vagyok neki fontos, akkor meg egyáltalán ne akarjon. Csak a pasik túlságosan is a “legnemesebb szervük” által vezéreltek, és amikor az akcióba lép, megszünnek a fejükkel gondolkodni. Ès sajna vannak olyan pasik, mint amilyet nekem is sikerült kifogni, akik erösebben vezéreltek kis barátjuk által, mint a nagy átlag.

Ès akkor ismét ott van a nagy kérdés, hogy mi a fenét csináljak. Ha egyszer az ilyen pasik tetszenek. OK, jj extrém a korábbiakhoz képest, de akkor is. Mindeközben meg nem tudom elviselni....

Egyénként pont ma reggel találkoztam ex-Àdámmal. Ès ugyan nem lett belöle kis elhízott pasi, vagy hasonló, mégis azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi a bánatos mari nénit akartunk mi anno egymástól.....

hétvégi műszak

Bízom benne, hogy elkövetkező munkahelyemen ilyenben nem sokat lesz része: este negyed kilenc van, és miután tegnap délután is dolgoztam kicsit, ma is du. 5 óta itt vagyok, és nyomom az ipart.
Tudom, én vagyok a hülye, de ez van, és attól még utálom. De már nem sok ilyen lesz :)))
(illetve ha igen, az saját vállalásból, plusz pénzért, stb.)

ééééés: megvan az új munkahelyem :)))

igen, ma délután jöttem-láttam-győztem alapon egy szempillantás alatt sikerült levennem a lábáról a teljes m6 duna autópálya koncessziós rt-t :) na jó, nem egészen, lévén nem volt rajtam kívül más jelentkező, meg hasonlók, de a lényeg mégis az, hogy odamentem egy "interjúra", és eljöttem, mint "Frau Kollegin", ahogy jj mondta volt.

Érdekes volt egyébként, hogy két kifogásuk volt ellenem:
ad1: túlképzett vagyok. ez ugyan részben igaz, viszont végül a leendő főnököm, Arne mondta, hogy persze, de ha látják, hogy mindent meg tudok csinálni, akkor úgyis újabb és újabb felelősségeket raknak rám. szóval unatkozni nem fogok.
ad2: mindenki tudja, hogy "close relationship"-ben vagyok jj-vel. és hogy ebből nehogy az legyen, hogy esetleg azokat a munkákat, amiket tőle kapok, előbbre veszem, vagy a többinél látványosan nagyobb alapossággal csinálom meg. mondtam, hogy szerintem úgyis a munka határideje dönti el, hogy mit mikor csinálok meg, az alaposság meg nem hiszem, hogy a többinél is gond lenne.
a másik, ehhez kapcsolódó, hogy vannak az igazgatótanácsnak ülései, ahol nekem kell a jegyzőkönyvet vezetni, és ott elhagozhatnak titkos információk is, amiket nem szabad kiszivárogtatnom. ez már nehezebb falat lesz, de meg kell bírkózzak vele.

egyébként meg sok szeretettel várnak.

egyéb dolgok:
igen, bejelentenek, a teljes fizetésemre :)))
mint most körvonalazódott, első sorban a műszaki igazgató (Arne) asszisztense leszek, másodsorban a PR igazgatóé (aki volt közlekedési miniszter is valamikor régebben, de nem ismerem), és csak harmadsorban a műszaki részlegé, ahol ugye jj van. szóval szerintem a vele való együttdolgozás nem lesz zűrös.

A másik oldal:
T. nem volt valami lelkes a hír hallatán, de majd megemészti. Most kitalálta, hogy (annak ellenére, hogy szóban már megegyeztünk egyszer, hogy kivásárol), most mégis felvetette, hogy végelszámoljunk. Ami rengeteg pénz (végkielégítések, ügyvédi díjak, különböző speckó adók, amik ilyenkor vannak), és a végén az lesz, hogy az össz pénz, ami kivehető, a tárgyi eszközök ellenértéke. A legtöbb pénzünk meg szoftverekben van, ezek viszont tovább nem értékesíthetők. Szóval szívás lenne. de hát ez van. Azért remélem, hogy sikerül meggyőzni arról, hogy ne akarja felszámolni a céget, meg szerintem neki igencsak fájna érte a szíve. A másik meg, most összeszámoltam, hogy annak a 3-szorosát kerestük tavaly, mint amennyivel most ki akar vásárolni. Ergo elég hamar megtérülne a "befektetés". Meg a munkát is el lehetne osztani rendesen. De ha meg felszámolja, akkor azokat a megrendeléseket, amiket én hoztam, viszem is magammal, és kész. És akkor nekem is meglesz a kis mellékes keresetem. (Sőt, már azt is kitaláltam, hogy ezeket hogyan tudom továbbvinni, ha Kambodzsa tényleg összejön, de ezt még nem mondom meg. - igen, schrom, tanulom a trailer-komponálást :))) )

szóval, nagy változások lesznek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a végén, hogy lesz a végén, de az biztos, hogy megbánni nem fogom. Ha mégis, majd szidhattok engem, és szidhatom magamat.

TO - kérvény

most néztem meg a neptunon, épp a dékán előtt van a kérvényem. Szurkoljatok, lécci (mint az az előző bejegyzésből kiderült, a tantárgy három kreditjének árát tegnap bugyikra meg cicifixekre költöttem....)

vásárlási láz

tegnap jóga után (igen, végre ezer év után sikerült mégis elmennem jógázni, és nagggyon jól esett, még akkor is, ha ismét lekéstem a relaxációt az elején) az oktogonon bementem az éjjel-nappali boltba, és mikor kijöttem, megláttam szemben egy intimissimit, aminek az volt kiírva a kirakatára, hogy ma minden melltartó 2000 ft. mindez este fél9-kor, miközben a bolt tömve volt.
hát, először azt gondoltam, hogy nekem ide nem érdemes bemenni. aztán úgy döntöttem, hogy mégis. és ez egy nagyon jó döntés volt (pénztárcailag nem annyira). vettem ugyanis 3 szettet, mindez összesen 12e ft volt, tehát "szinte ingyen".
És mivel már este volt, a "normál" méretek elfogytak, így keresgetni se kellett sokat, csak mindenhonnan leakasztottam a legkisebb méretet (néha előnyös is tud lenni, ha az ember extra méret. még ha negatív irányban is extra).
Szóval most van egy gyönyörű krémszínű, egy babarózsaszín és egy nagyon szép téglavörösbe hajló szettem, és boldog is vagyok tőle rendesen. Bár utólag kezdtem el azon gondolkodni, hogy talán azt a szép fehéret meg a feketét meg azt a nagyon érdekes türkizeset se kellett volna ott hagyni :)))
(és ez úton is gratulálok az intimissimi marketingeseinek, hatalmas fogás volt, egy nap alatt kiárusítottak egy teljes boltnyi készletet.)

shakti

itt majd, ha lesz egy kis időm, élménybeszámoló lesz a tegnap átélt kellemes kis shakti koncertről.
de most rohanás van, és dumaparti ezerrel.

akut munkaundor

tele van a tudatom, és nem akarok dolgozni!!!!!!!!!!!!!!!
és még legalább 30 év.... ahhoz képest, hogy 3éve sincs, hogy csináljuk...

mai jó hírek

Na, azért a sors kegyes, és megoldódni látszik a dolgok egy része. A tegnap említett munkaparáim közül az 1-es számú mégsem kavarodik be, illetve majd be fog, de nem most, csak majd nyáron, amikor én már nem leszek itt.
De rájöttem, hogy nem is maga a probléma volt a legszarabb, hanem az a hihetetlen elegáns magas ívből leszarás, amit T. produkált. Amikor mondtam neki, mi van (és a munkánk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható dologról van szó), egyszerűen közölte, hogy ő most nem ér rá ezzel foglalkozni, és csak akkor szóljak, ha tényleg bekavarodik minden.
És tudjátok mit? Pont most körsétát tettem az irodában, és látom, ahogy T. az egyik gép előtt ül, és valamit nézeget. És ekkor eszembe jutott, hogy mától számítva 23 nap múlva hivatalosan és végérvényesen lelépek innen. És onnantól kezdve nem lesz kérdés, hogy ráér-e, vagy sem, mert kénytelen lesz ráérni, kénytelen lesz a problémákkal foglalkozni, ha tetszik neki, ha nem. Illetve ha nem, akkor 1 nagyszerű megoldás marad csak: felszámolni az egészet. Lehet, hogy gonosz vagyok, vagy köcsög, de az jutott eszembe, hogy annyira le tudta néha sajnálni azt a munkát, amit csinálok. Meg hogy soha egy szóval nem mondta, hogy jól csinálom, hogy soha nem tűnt fel neki, hogy ahhoz képest, hogy SEMMIT nem csinál a cégben több, mint két éve, az még mindig megy és működik, még ha nem is valami nagyszerűen. (Egyébként talán ez is egyike azoknak a dolgoknak, amikre csak most kezdek rájönni - a pozitív visszajelzés abszolút hiánya iszonyatosan fásulttá tudja tenni az embert. Kb. olyan, hogy ok, ok, dolgozom, de minek? És mostanában a megrendelőktől volt több igazán kedves visszajelzés, akkor láttam csak, hogy az ilyenek viszont mennyire ösztönzőek tudnak lenni, és nem kerülnek semmibe, max. egy pár szavas erőfeszítésbe.)
Tudom, hogy szívni fog majd T., ha elmegyek, de ezen már nem fogok problémázni, nem csinálok belőle többé lelkiismereti kérdést. Így is kb. egy évvel maradtam tovább, mint kellett volna. Ez az idő arra volt pontosan elegendő, hogy idegileg kikészüljek párszor, összeszedjek pár betegséget, és anyagilag totál lenullázzam magam. Egyik sem valami kellemes.
Persze mindehhez az is hozzá tartozik, hogy itt szereztem meg az első, a jelek szerint a munkapiacon relatíve jól hasznosítható munkatapasztalataimat, tehát nekem is van mit köszönni a cégnek, meg T.nek is.
De örülök neki, hogy képes vagyok kiszállni belőle. Persze, vannak dolgok, amik annyira nem nyugtatnak meg (szabadság-kérdéskör főként), de ehhez majd valahogy hozzáedződöm. Vagy max. sokat leszek táppénzen ;)

para

igen, ismét elkezdtem parázni. most, pont mielőt elmegyek, kicsit bekavarodni látszanak a dolgok cégileg, de sajna ezek nem publikálhatóak. lényeg a lényeg, hogy gyomorgörcs ezerrel, fogalmam sincs, mi lesz, ha a "bekavarodni látszik"-ból tényleg bekavarodás lesz....

mikor lesz már végre márc. vége.... (és akkor még kérdés, hogy mikor lesz nekem a jan-feb-márc.-ban megcsinált munkáimból pénz...)

egyéb kínok

ja, és iszonyat bazi szar a számban a helyzet, a fogam helye most lassan egy teljes hét elteltével nem sokkal fáj kevésbé, mint egy hete. kicsit rossz arra készülni, hogy ez a másik fogaim kivétele alkalmával sem lesz jobb.
de hős vagyok, meg növelem a fájdalom-küszöböm. hátha indulhatok ginisz-rekordernek.

grafománia

Ja, és egyesek megkritizáltak, hogy grafomán vagyok, és minden bejegyzésem 500 millió karakter hosszú. Hát, ez van, lehet szokni, kambodzsából sem fogok rövidebben írni (max. ritkán) :)

TO, te drága

Hát, sokáig azt hittem, itt az egytemen már nem annyira gáz a TO, mint a külkeren volt. De meg kellett állapítsam, hogy de, legalább annyira gáz.

Történt vala, hogy Julcsa drága okoska ügyeske felvett egy tárgyat ebben a félévben, amit két félévvel ezelőtt előzetes tárgyfelvétel keretében sikeresen abszolvált. Erre pedig laza három héttel a tárgyfelvétel után, az első egyetemi napon döbbent rá. Másnap beslattyogtam a TO-ra, hogy hát izé, ez van, le kellene húzni a tárgyat. Fiatal csávó ült ott, szemei elkerekedtek döbbenten, hogy dehát azt nem lehet, mert már vége a reg. hét+ egy hét türelmi időnek.
- Node, mondom, nekem ez a tárgy már megvan. Plusz, mivel költségtérítésen vagyok, kicsit drága mulatság lenne nekem ezt a tárgyat még egyszer teljesíteni.
- Igen, tényleg, de megváltozott a neptun-kód.
- OK, és mi a teendő?
Hát, ő azt nem tudja, menjek el a támpont-irodába (TI), hátha.

A TI-ben a csaj nagyon kedvesen javasolta, hogy akkredittáltassam a tárgyat. (Saját iskolában, saját képzésről saját képzésre??? hát, ha ezt sikerülne átverekedni, akkor tényleg fel kellene robbantani a TO-t.) Esetleg kérhetek tandíjkedvezményt, vagy beadhatom a méltányossági kérelmet, amiből képzésenként egy jár, és akkor töröltethetem a tárgyat. De ő mást nem tud javasolni, meg különben is, ilyen szituval még nem találkozott. Esetleg kérdezzem meg a KTH infóban.

Elslattyogok a KTH infóba, előadom a kérdést, hogy levelező, költségtér, már teljesített tárgy ismételt felvétele, megváltozott neptun-kód. Pasi rámnéz, hogy ez rém egyszerű, levél a dékán-helyettesnek, aztán reménykedés, de valszeg simán lehúzzák majd a tárgyat.

Na, ezek után egy héttel pontban sikerült ismét megjelennem a TO-n a szép levélkémmel, hogy akkor most leadnám ezt a kérvényt a dékánhelyettesnek. A nő erre közölte, hogy NEM VESZI ÁT a kérvényt.... Na, azt hittem, beszédülök a pult alá. Végül hosszas próbálkozások (meg miután a nő végighallgatta, miről is van szó, és odajött a TO-fővezér is), átvették a kérvényt, sőt, még bocsánatot is kértek, de hogy ilyen kérvényt nappalisoktól nem fogadnak el, de a levelező, az más, és ne haragudjak, hogy el akartak zavarni (wow, azért mégse teljesen gáz a helyzet).

Most már csak az a kérdés, megadja-e a dékánhely. a lehúzásra az engedélyt, vagy sem. A slusszpoén az egészben az, hogy nekik ez a tárgylehúzás egyébként mindössze egyetlen kattintásba telik....

(Azt meg pláne kíváncsian várom, mi lesz, ha a tárgyat lehúzzák, de a tandíjat ettől függetlenül a felvett tárgy árával növelve terhelik rám....)

sziriána

tegnap esti program a sziriána volt. (illetve előtte falafelevés, ami nekem 20percet igényelt a szétzilált szájam miatt)
jó film, érdekes, kicsit féltem g.clooney alkotásától, de végre nem szépfiút játszott, és ezzel kiderült, hogy nem is rossz színész. egyébként vicces volt, mert hasonlóan a picasso kalandjaihoz, ezt is részben szinkrontolmácsolnom kellett, ugyanis csomót beszéltek benne arabul, ami csak magyarul volt feliratozva, és ezt nekem vissza kellett fordítanom.
a történet elég bonyolult, megdöbbentő, és igen keményen az ember pofájába vágja, hogy ha épp nem a jó oldalon állsz (nem szó szerint a jót értve, hanem inkább az erősebbet), akkor lehetsz egyébként akármilyen tehetséges, ambiciózus és miegyéb, úgyis kitúrnak. jobb esetben. rossz esetben meg véletlenül megölnek.
na de a legérdekesebb a film vége volt, amikor a mellettem ülő zakkant ember elkezdett istenről meg a hitről meg az evangéliumról papolni jj-nek, és közölte vele, hogy mert te ilyen meg olyan amerikai. amire közölte, hogy ő nem amerikai. erre a pasi megkérdezte tőlem, hogy de akkor meg miért angolul beszéltünk. mondom, talán mert nem ért magyarul, és az angol egy közös idegen nyelv. de a pasi csak hajtogatta a magáét, meg beszólogatott, meg minden. pörgött ezerrel, de én annyira le voltam lassulva, hogy egyszerűen ignoráltam. csak azt nem értem, ilyen embereket hogy engedhetnek szabadon járkálni....
meg hogy neki vajon miért jó, hogy "az evangéliumot hirdeti mindenütt". ja, meg közölte, hogy az embereknek mindig bajuk van az evangéliummal. na, ezen kicsit kiakadtam, és megmondtam neki, hogy alapvetően nem az evangéliummal van bajom, hanem azzal, hogy azt emberek mennyire képesek kiforgatni, meg hogy vannak ilyenek, mint ő, aki akkor is nekiáll nyomtani nekem a sületlenségeit, ha abszolút nem vagyok rá kíváncsi. egy hitgyülisre vagy jehovatanúra még rá tudom vágni az ajtót, de rá nem tudtam mit rávágni.
ahh, mindegy.

mai munkadühöngés

na, asszem egyre inkább kifelé lábalok a cégből, vagy csak megtanulok lassan nemet mondani...

Van egy megrendelő, akinek eddig kb. 4 fordítást csináltunk, kicsiket, és azokat is olyan lealkudott áron, hogy még én is belepirulok, de reménykedtem, meg ők is mondták, hogy nekik sok megrendelésük lesz. Nem lett, csomót szívtunk az anyagokkal, aztán egyszer csak eltűntek, tavaly november eleje óta egyáltalán nem volt megrendelésük.

Most két hete felhívott tőlük a főnök, hogy neki van egy kis használatija, egy hal-kereső izé, és abból kellene lefordítani egy részt. OK, mondom, küldje el a lefordítandó részt, megnézzük (mert ugye nincs neki belőle elektromos verzió, és mi szívjunk azzal, hogy papírról pötyögünk be mindent.) Ja, és hogy neki kell, nem céges, értem ugye, miről van szó.
Na, megérkezett a füzet, hívom a pasit, hogy akkor ezt ennyiért meg annyiért tudjuk megcsinálni. papírról beszkennelve-összerakosgatva pofátlanul magas összeget számolok fel, mert bazi sokat kell mindig szívni, és ezt meg kell fizetni, ha tetszik, ha nem. Illetve ha nem, akkor meg el lehet vinni máshoz az anyagot.
Na, de közli a pasi, hogy nem kell ám az egész, csak a szoftverre vonatkozó részek. Mondom, ok, csak akkor jó lett volna, ha bejelöli, hogy melyik oldalakra gondol is pontosan. Erre közölte, hogy hát, de akkor neki az egészet el kellett volna olvasnia, de nekem biztosan menni fog, hogy megtaláljam a szoftveres részeket.
Vazze, itt elszállt az agyam, de csak a tehetetlen bénát adtam elő: hát, egyrészt én se szívesen olvasnám el az egész használatit, hogy összevadásszam, neki mi kell belőle, meg tartok tőle, hogy esetleg olyan oldalakat is lefordítok, ami nem kell, olyanokat meg nem, ami kellene, és akkor mi lesz....
Na, erre közölte, hogy ok, akkor küldjem vissza a könyvet, és análkül tette le, hogy elköszönt volna. Hát, hogy őszinte legyek, külön örülnék neki, ha nem kellene a hülye anyagaival szarakodnunk.

Aztán ugyaninnen hív ma egy másik pali, hogy akkor lenne egy új céges megrendelésük, és átküldi. Átemilezte, mellette a megjegyzés, hogy akkor ugye utoljára ilyen meg ilyen áron fordítottunk neki. Mire visszaírtam, hogy igen, de minden év elején árat módosítunk (ami nincs teljesen így, de mindegy), és most már ez meg ez az ár, és hogy jó-e. Erre nekiáll pampogni, hogy de hát nem érti, mi változott, meg különben is, és hogy most ok, mehet a fordítás, de a későbbiekben nem biztos.
Na, ismét agyelszállás, és kedvesen megírtam neki, hogy az a helyzet, hogy ad 1, van infláció, ad 2, időközben jobban megtanultuk, mit és mennyiért éri meg vagy nem éri meg elvállalnunk. És hogy pontosan emiatt adok minden munkára külön ajánlatot, és az alapján a megrendelőnek joga van eldönteni, hogy tőlünk rendeli-e meg az anyagot, vagy mástól. Persze előfordulhat, hogy a mástól való megrendelés minőségbeli eltérést is jelent.

néha az az érzésem, hogy vannak olyan megrendelők, akik azt hiszik, hogy azzal az éves szinten pár tízezer forintnyi megrendelésükkel kiskirályok, és minden úgy lesz, ahogy ők azt kitalálják, meg hogy ha befenyeget, hogy elviszi máshoz a munkát, akkor megcsináljuk neki ingyen....

fogászat

Az elmúlt hónapokban kezdem magam kórház-függőnek érezni.
Először voltak ugye a kis anyajegyek (2*3 öltés), most meg a fogászat.
Ami úgy indult, hogy semmi panaszom nincs, de ha már jj egyik ismerőse, S. épp budapesten fogorvos-hallgató, akkor adjunk az érzésnek, és osztrák fogorvos-to-be-vel nézessük meg a fogunkat.
Első körben minden szép és jó, teljesen rendben vannak a fogaim, sehol eg árva szál szuvasodás, semmi. Naccerű.
Ami kevésbé jó, hogy:
- a bölcsességfogaimtól meg kellene szabaduljak.
- szabályoztatni kellene a fogaimat.

Ez utóbbi a külföldre-menési terveimbe nem nagyon illik bele, lévén kb. egy év lenne a kívülről felragasztott cucc, és utána még vagy fél évig egy belső íven ragasztott rögzítő szabit kellene hordanom. Meg hát kicsit több, mint negyedmilla lenne az egész, ami tul.képp nem sok, ha azt veszem, hogy akkor végre rendben lennének a fogaim, de hát kevésnek sem mondható. Mindegy, ezen még agyalok egy sort, pláne, hogy mostanában már gondolkodtam párszor azon, hogy mit lehetne kezdeni az egyre csálébban álló (egyébként egyszer már szabályozott) fogaimmal.

És az igazán zaftos történet a bölcsességfog-bányászat. Aki nem bírja az orvosi beszámolókat, most legyen szíves és függessze fel az olvasást.

Szóval. Készült röntgen, amin látszik, hogy elég ferdén nőnek a fogak. Vagyis én ezt láttam rajta. De mint kiderült, nem csak, hogy ferdén nőnek, de van ott egy arccsont, ami alá benőttek, és azért nem bírtak soha teljesen kijönni. És egy módja van a kivételnek: le kell csiszolni az arccsontból annyit, hogy mellőle a fogat ki lehessen húzni. Ehhez meg ugye alaposan fel kell vágni a számat, hogy hozzá lehessen férni a csonthoz. Brutál. S. azzal indított, hogy mondjam azt, hogy lidokain-érzékeny vagyok, mert akkor utlrakaint kapok, ami erősebb, mint a lido. Hát, behazudtam. Bevették. Belémnyomtak egy rakat fájdalomcsillapítót, szépen lezsibbadtam, és nekiugrottak. S. meg egy főorvos. Másfél óra után szálltam ki a székből, addigra a szám a folyamatos tátogatástól full kikészült, én meg a végén olyan rosszul lettem, hogy egy falkányi fogorvos-hallgató szeme láttára álltak neki megmenteni az elájulástól. Vicces volt :)
Egyébként a fogkivétel része annyira nem volt rossz, illetve a vágást nem éreztem szerencsére, a csont-csiszolást csak hallottam, de az se volt nagyon gáz. Viszont maga a húzás brutál volt. Mert szegény fog ugye egy teljesen egészséges, erős és szép fog volt, és kapaszkodott, mint a hülyegyerek. Első körben le is törött belőle egy darab, annyira nem akart kimenni. Kicsit szar érzés volt hallgatni, ahogy recseg a fogam, a fejemet ugyan lefogták, de az állkapcsom ment jobbra-balra, és közben tényleg azon kedztem nem is kicsit aggódni, hogy basszus, ezek egész egyszerűen el fogják törni az állkapcsomat. De nem törték.

És miután felpofoztak, összevartak és egyebek, hazavánszorogtam. Két órát úgy aludtam, mint a csecsemő. Aztán meg úgy elkezdett fájni a fogam helye, hogy azt hittem, belepistulok. Ennyi erővel komolyan már egy gyereket meg lehetett volna szülni. Vagy kettőt.

Most, három nappal később az arcom fele kicsit be van dagadva, éjjel-nappal fájdalomcsillapítókon élek, ettől persze totál hülye és lassú vagyok. És tesztelem, milyen lehet lebénulni, ugyanis a nagy akció közben megnyomorgatták kicsit az arcidegeimet, és az állam meg asz alsó ajkam frankón részlegesen lebénult. Mozgatni bírom kicsit, de érezni semmit nem érzek, tehát pl. kajáláskor folyamatosan figyelnem kell rá, hogy ne nyámmogjam el a saját számat is.
Bár sokat ilyen fejjel meg egy hozadékos szájzárral nem lehet enni, csodálkozom is rajta, hogy a legmodernebb fogyókúrás módszerek közé még nem került be a bölcsességfog-kivétel.

Ja, és még 3 okostódi-fogtól meg kell szabaduljak. Asszem, ennyi szenvedés után hőssé avatom magam.

péntek este

igen, ezt el is felejtettem. találkoztunk Katival. jj meg én. és jó volt. rá kellett jönnöm, hogy a language barrier mekkora barrier tud lenni, és milyen jó, ha nincs....

és igen, szombat délután még Szabónórival is összefutottam. hihetetlen csaj. de ezt a többség tudja. és ami nagyon jól esett, hogy annak ellenére, hogy egy éve nem találkoztunk, illetve a csajos hétvégén, csak ott sokat nem tudtunk beszélni, mégis úgy ültünk le, mintha hetente kétszer futnánk össze. nagyon jól esett találkozni vele. remélem, ha valaha úgy alakul a sorsom, hogy nem fogok a barátaimmal egy városban élni, akkor is fel tudom velük venni majd a beszélgetés fonalát, függetlenül attól, mióta nem találkoztam velük. Emikénél ezt sajnálom kicsit. kezd elveszni. persze ez csak akkor rossz, ha nem talál magának ott barátokat. ha igen, akkor csak örülök annak, hogy jól érzi magát, és büszke vagyok rá, hogy bevállalta azt, amit kevesen: külföldre ment a szerelme után. megharcolt az anyósával, a hivatalokkal, a munkaadókkal. itt merte hagyni a barátait, a családját, és elment olyan messzire, ahonnan nem lehet két-három óra alatt hazaugrani, ha valami nagy baj van. néha azt gondolom, persze, ezt én is meg tudnám/akarnám csinálni. de ismerve magam, ez nem biztos, hogy összejönne. idegen városban, idegen nyelven kellene barátokat szereznem. idegen szokások között kellene magam elfogadtatni. ismerve a "liberális" európát, ez nem lenne egy díszmenet... amerikában az emberektől kapnék sikítófrászt. hogy mi a bánatos mari néninek kérdezgeti mindenki, hogy hogy vagyok. és hogy miért nem mondhatom erre azt, hogy szarul, vazze, ha tényleg szarul vagyok????
afrikába/ázsiába mai eszemmel nem mennék (igen, kirekesztő vagyok). marad akkor ausztrália....

negyedévszázadosok leszünk

Hát igen. eljön az a nap is, egyrészt nagyon lelkes vagyok, nagyon várom, nagyon jó lesz, másrészt meg izgulok kicsit.
egyrészt, hogy valamelyest én leszek a szervező, az én felelősségem, hogy minden rendben menjen, minden épségben maradjon, mindenki jól érezze magát, stb.
másrészt a buliban való dj-zést jj elvállalta. nem én vetettem fel az ötletet először, még mielőtt bárki is azt gondolná. de biztos lesznek, akik majd nem szeretik a zenéjét. és tuti lesznek olyanok, akik odanyomulnak a bakelitjei mellé, hogy akkor most cd-ről is nyomjon valamit. és tudom, hogy ettől idegbaj szokott lenni. nem elsőre, de ha valaki elkezdi nyomni, hogy de lécci, izé-bizé, esetera, attól ki tud akadni. én meg nem akarom, hogy a pasim meg a barátaim összevesszenek. (különösen, hogy eddig egyedül Kati volt az, aki pozitívan nyilatkozott róla. nem egyszerű lélekről van szó, tény, és én is csak szidni tudom a pasijaimat mások előtt, dícsérni nem....)
namindegy. legrosszabb esetben hónom alá csapok egy üveg tekilát és jól érzem magam vele, a többiek meg intézzék el egymással az elintéznivalójukat.
egyébként meg ez a buli az első olyan alkalom, hogy jj valamit csak azért csinál, mert én kértem. és lelkes is, ez meg különösen fontos. nem akarom, hogy a vége az legyen, hogy egyszer s mindenkorra közli, hogy ő nekem/értem többé soha semmit....
elkezdte tervezni, hogy honnan szed lámpákat, meg melyik erősítőt meg hangfalat hozza, meg hogyan fogja az áramot kivezetni, meg összerakni, megmegmeg...
próbálok majd nem sokat agyalni azon, hogy hogyan és milyen legyen/lesz a buli, és akkor jó lesz. de hogy nem fogunk a szerelemvonatra szerelemvonatozni, az is biztos ;)

És tényleg összefröcskölt....

Leírom a hétvégémet röviden, napok szerint csoportosítva.

Pénteken étköltöztem életem aktuálisához. Reménykedtem benne, hogy elvonul bulizni, és akkor folytathatom a Die Ansichten eines Clowns című Böll mű olvasását, de nem ment el, lett belőle punnyadós este.

Szombaton reggel jj-vel átmentünk egy szomszéd hifi boltba, mert jj legújabb erősítőjéhez kellett neki elő-erősítő vagy mifene, és a bolt felszerelése igencsak vonzó volt, viszont az eladó csávó nem tudott külföldiül. Ezek után én tolmácsoltam, nem mitha sokat beszélnék hifiül. No mindegy, végül kipróbálásra elhozott jj egy előerősítőt, amivel utána játszhatott szombat délelőtt.
Én meg elvonultam a bringámat beadni szervízbe. Kiemelném, hogy egy 11éves Schwinn Csepel félverseny bringáról van szó. Na, oda is értem szépen a boltba, alig találtam meg, egy lepukkant 70es évekbeli "plázában" van a bolt, de bent kiderült, hogy igen-igen fincsi cuccok vannak benne.... Na de nyálcsorgatás félretesz, bringát kell csináltatni, vagy mifene. És lőn: kell rajta
- gumit cserélni
- 8asokat kiegyengetni
- féket cserélni
- és állítani
- csengőt rátenni
- dinamót javítani
- láncot olajozni
- etc.
Szóval kvázi újjá kell építeni. És egyszer csak előjött egy faszi, aki szerintem a bolt tulajdonosa lehet, és szabályosan összecsapta a kezét, amikor meglátta a biciklit. Hogy hát ez micsoda ritkaság, és a sch. csepel első félverseny bringája, egy igazi luxuskivitel volt akkoriban, mikor csinálták, és látszik is, mert még most is milyen király állapotban van, stb.stb. Olyan büszke lettem hirtelen a kis bébimre :)))

Ezek után kölcsönadtam a síruhámat. És Kati drágának ezentúl is szívesen oda fogom adni, ugyanis közölte, hogy akkor a lukakat bevarratja rajta, meg a hiányzó patentokat ráteteti, meg ilyenek. Szóval odaadok neki egy kicsit ramaty sífelszerelést, és visszakapom tipp-topp állapotban. Valaki esetleg nem akarja a gombjait lehullatott ingjeimet, döglött zippzáras nadrágjaimat és egyéb felújításra váró cuccaimat elkérni????

Ja, és a szombat érdekessége. JJ persze eljátszogatott szombat délután a hifijével, aztán vacsit csináltunk (együttlevésünk óta ez kb. a 4. alkalom, hogy én főzök, neki meg a 2.). És nem tudom, hogy a vacsitól vagy mástól, de tökre elkezdett fájni a gyomrom. Szóval jj nyomult full hangerővel a renszeren, én meg ölelgettem egy apfelbrandos üveget meg egy pohár száraz fehérbort, és felváltva iszogattam, hátha valamelyik segít. Aztán eljött a bulizni menés ideje. Utoljára szilveszterkor buliztam, és az tök jó lett a végén. Hát, a mostani is elég jó volt, még ha annyira nem is. És megtörtént a csoda:
- ÉN táncoltam
- ÉN akartam tovább maradni
- ÉN éreztem jobban magam.
Miközben buli-függő pasim egy szék mélyében pihegett, néha meg felállt táncolni, de inkább nem (pedig előtte egy kis 100% organic cuccal is megtámogatta a hangulatát....).
Ja, és aranyos volt, volt egy csávó, aki végig engem sasolt. Amikor kicsit elkezdett zavarni, rátekeredtem a pasimra, hogy észre térjen. De nem tette, elment, visszajött, és folytatta a sasolást. Egyébként elég jó csávó volt.... szóval nem haragudtam érte ;)
Oh, és a másik: végre egy hely, ami nincs szardíniásdobozra töltve, és tudok úgy táncikálni, hogy SENKI ne érjen hozzám (ezt utálom, hányok tőle és irtózom, ezért is nem szeretek bulizni többek között). Egyszer egy srác úgy ment el mellettem, hogy kicsit elsodort magával, de azonnal visszafordult, és elnézést kért. wáó. jailhouse egyébként a hely neve :)))

Hajnali 3-ra hazaértünk, szunya, nekem reggel 8-kor kipattantak a szemeim, folytattam Böllt, aztán 11-re elkészültünk, és ELMENTÜNK BRINGÁZNI - először az évben :)))
Nekem ráadásul frissen szervizelt a terepes brinyóm, szóval olyan volt, mint a mese. Ragyogó napsütés, 12 fok, a visegrádi vár, minden, mi szem-szájnak ingere. Meg patakokban önlő víz - ugyanis arrafelé még 30centis ex-hó (mostanra szürkés szötty) borítja a terepet. De legalább megtapasztalhattuk a honfitársaink hétvégén bicikliseket szivatnak 1-3. felvonásokat.
1: van, aki extra gázt ad, miközben elhalad melletted, hogy ne csak bokáig, hanem fejtetőig csapjon fel a vízzel.
2: van, aki úgy vág be eléd és ad full gázt, hogy majd' belefulladsz a kipufogófüstbe
3: van, aki úgy gondolja, hogy 20cm széles vagy bringán ülve, és ennek megfelelően húzódik le az egyébként is síkos úton. te meg oldd meg, hogy hogyan ugrasz el egy feléd csúszó 3tonnás kisbusz elől...

De ettől meg a bugyiig ázástól eltekintve nagyon-nagyon jó volt a dolog. Végre egy kis mozgás, és most, hogy idén egyszerre kezdtünk edzeni, azt kell mondjam, hogy nem is rossz az állóképességem. Egyszer se toltam a bicajt :)))

Ja, és még éjszaka felszereltem a karácsonyra kapott biciklis órát. Most már mindig fogom tudni, hogy az 5 km-re lévő menedékházig mennyit kell szenvedni (mindig kb. 20perccel többet, mint szeretnék....)

Mindent összefröcskölt a napfény....

És igen, az időjárás....
Reggel az a régi Kispál szám járt a fejemben, aminek úgy gondoltam, az a szövege, hogy
"Mindent összefröcskölt már
A napfény máma ott kint"

De kiderült, hogy nem a napfény, hanem a holdsugár.... ézek után lepődjön meg valaki, ha szar hangulatom van.

Bár a vége még rejt némi reményt:

"Bálnák, ki a partra,
Mindenki akarja
Hogy a világ is megtudja
Hogy akik élnek azok délnek mennek
Akik haldokolnak északnak
vagy üdítõznek a vitorláson
És integetnek ha elhagynak
valakit"

És én vagy élni szeretnék, vagy a vitorláson üdítőző haldoklók közé tartozni.

Híresek lettünk

Igen, ugyanis a házunk előtt két napja egy teljes forgatócsoport tanyázik, van 3 nagy buszuk, az egyik Smink, a másik Catering, a harmadik meg Crew felirattal büszkélkedik, meg van még hozzájuk egy harmadik teherautó is, amiben meg kamerákat meg állványokat meg ilyesmiket tárolnak.
Tesóm szerint Győzike épp elköltözik :)))

és még

Ja, és eredendően csal azt akartam írni, hogy most kényszerből (megrendelő akárkijének az akárkije) együtt dolgozunk egy fordítóval, akinek "hejesírási vesszőparipája"....

no further comment.

OK, feladom

OK, feladom. Nem akartam a blogomat szpemmelni, csak ha már tényleg a világot járom és vannak olyan történések, amiket máshogy nem nagyon tudok megosztani, de most ki vagyok akadva, és ha a csajokat éjjel egy rinyálós emillel bombázom, akkor ők reggel elsőnek ezt nyitják meg, és nem elég, hogy péntek van, még egy liba is hülyeségeket ír.....

Deszóval, hogy mi van.

1: Este hét van, és én még az irodában nyomom, és kb. este 10-ig itt leszek, mint ezen a héten szinte minden nap.

2: Mindezért egy minimálbér ellenértékét kapom. És akkor hála és köszönet kormányunknak, hogy januártól megemelték a minimálbért, mert így én is kapok egy kicsivel több pénzt.

3: Most, hogy végre (immáron 3 hónapja) próbálom eladni a kocsimat, először az ékszíj ment ki benne (35e ft alsó hangon), most meg pont hívott Matyi, hogy hát az a szitu, hogy ez a dög amellett még hengerfejes is, csak mostanában nem használtam, és ő meg ment vele esztergomig 50 km-t, és így csattant el a hengerfej… Ez most, ha minden jól megy, 70e ft lesz. Ergo erre a bálnára, amire már eleve az elmúlt 2,5 évben ráköltöttem kb. félmillát, újabb 100ezret adhatok ki. Hozzátenném, a kocsi piaci értéke valahol 850e és 1milla között van. És két hónap múlva tandíjat kell fizetnem…..

4: A pasimmal megint egy hete nem találkoztam. De ez mostanában már megszokott, csak most olyan jó lenne, ha kicsit megszeretgetne valaki.

Viszont nézzük pozitívan a dolgot.

1: Van munkám, melegben vagyok, és miután tegnap este 10-kor feladtam a diétámat, ettem ma fincsi paradicsomlevest (Knorr, köszönjük neked)

2: A minimálbér miatt nem kell sok adót fizetnem, és van elég megtakarításom, hogy abból finanszírozzam magam egy ideig.

3: Van kocsim. Ez se rossz.

4: Van pasim. Néha nem valami tökéletes, de az enyém :))) Ráadásul mostanában még mintha szerelmes is lenne belém. Nem semmi.

5: Számítógépem és internetem is van, hogy írhatom ezt a blogot.

És most, hogy így felturbóztam magam, megyek vissza dolgozni, mert nem 10-ig, hanem hajnali 3-ig fogok itt ülni… (a jó melegben :) )